Ez nem lesz elég

Gyönyörű napsütéses áprilisi délután látogattunk as Craven Cottagera. Az Arsenalnak a forduló nyitómeccsén nem sikerült nyerni Liverpoolban, így mi is különösebb teher nélkül, felszabadultan léphettünk pályára Londonban. És ez kurvára nem állt jól.

Nem tudom Nathaniel Clyne milyen traumát okozhatott a klubnak, de meglepően erős lokálpatriótizmus figyelhető meg a jobbhátvéd poszton mióta távozott. Trent és Williams után tavaly megjelent Bradley is az akadémiáról, de ha már épp kifogytunk belőlük, akkor majd egy scouser középpályást teszünk oda. A vicc az, hogy az első félidőben messze Jones hozta a legjobb védőteljesítményt a hátvédsorból, nem is csoda, hogy két gólos hátrányban mehettünk szünetre.

No de ne szaladjunk ennyire előre, mert azt a pályán sem nagyon sikerült. Konaté napszúrást kapott emberként bolyongott a védelemben, az első tíz percben sikerült utolsó emberként beleforognia Pereiraba, és jó kacskaringósat rúgva egy beadásba majdnem öngólt rúgni. A bírót legfeljebb azért anyázhatjuk egy kicsit, hogy következetesen nem állította meg a játékot fejsérüléseknél, de nyugodtan adhatott volna egy tizit akár Kelleher elkésett kizrínyizésére.

Aztán a semmiből jött a 14. percben Mac Allister és bebaszta. A Fulham ellen lassan ez szokás nála. Nekem Gerrardból és a Gerrard érából ezek az irgalmatlan löketek hiányoznak a legjobban. Biztos ki van számolva, hogy nem éri meg, de mikor bedurrantja 25-ről valaki akkor senki nem ezt érzi.

Érdemtelenül szereztünk vezetést, de ettől sajnos se mi nem pörögtünk fel, se a Fulhamnak nem ment el a kedve. Egy Jones lábáról szerencsétlenül lepattant labda után hamar jött az egyenlítés, utána pedig gyorsan berámolt még kettőt a Fulham. Alapvetően problémáink voltak már a labdakihozatalokkal is, ezt fűszereztük meg gyakori egyéni hibákkal. Robbo végre megszerezte idei első gólpasszát, csak sajnos ellenfélnek ment, Van Dijk most már sorozatban második meccsén hoz hatalmas homály kalimpálást, amiből ezúttal nem csak ziccer, de gól is lett. De Szobó, Kelleher is többször rossz döntéseket hozott pressing alatt.

Reménykedtem benne, hogy Slot bátran belenyúl a csapatba már a szünetben, sajnos nem így történt. Ettől még pár perc után elkezdhettük volna a felzárkózást, de Jota ziccerben Lenoba pöckölt. 10 perc után jött egy kis frissítés, jobban is ment Elliottnak és Diaznak a játék, de igazi látványos változást Bradley (és Nunez) beállása hozott a meccsbe. Sikerült szépíteni, Elliott kapufáig jutott, és egyértelműen uraltuk a mérkőzés hátralevő részét, de túlzottan nagy bravúrok bemutatására azért nem kényszerítettük Lenot. Chiesa nekem megint egy kicsit bántóan későn érkezett, de összességében nem ezen, hanem a végigaludt első félidőn ment el ez a meccs.

Kár érte, mert oda az idegenbeli veretlenségünk, oda a a 26 meccses veretlenségi szériánk, és oda egy pont az Arsenal elleni 12 pontos előnyünkből. Nagyon köszönjük meg az Evertonnak, hogy tegnap ismét hányadék játékkal, de loptak tőlük két pontot.

Nem ígérkezett persze könnyűnek ez az idegenbeli meccs, de ellenféltől függetlenül csalódást keltő ez a teljesítmény. Lehet persze arra fogni, hogy ez a héten a második meccsünk volt, de ha ez ekkora visszaesést jelent, akkor nagy szerencse, hogy kiestünk a BL-ből. Jön a West Ham otthon és a Leicester idegenben. Ezeken a meccseken kötelező a hat pont, ha nem szeretnénk enyhén remegő lábakkal ráfordulni a májusra.