Vasért megyünk a Wembleybe: nem lesz kocogós

Kétfrontosra szelidült a szezon. Egy ilyen bajnoki előny tudatában könnyen elhiszi az ember, hogy a BL-t is, Ligakupát is behúzzuk. Ha az alapszakasz bajnokaként el kellett szenvedtük a BL legerősebbnek kinéző csapatát ellenfélként, gondolhatnánk, hogy akkor a Ligakupa már fájdalomdíjként is jár nekünk.

A vasárnapi fél hatos ellenfelünk, a Castle december 4-én egy laza rugdalózás alkalmával lehúzott minket két ponttal, aztán február 26-án okos játékkal levertük őket. Most az ő lábukban nincs benne a 120 perc, az ő lelküket nem nyomja a tizidráma, ellenben legyőzték a Nottinghamet, kikaptak tőlünk és hétfő este ütötték a WHU-t, akik a 26. fordulóban, idegenben verték az Arsenalt. Jelenleg a szarkák a BL indulásért hajtanak, amire minden esélyük megvan.

Könnyű lesz?

Szerintem nem vagyunk annyival jobbak, mint amennyivel fáradtabbak. Persze, hétfőn játszottak a Szarkák, mindössze egy nappal előttünk, de nagyon máshogy fogunk tudni felpörögni. Bár idén nagyon jól reagálunk a különböző játékhelyzetekre, talán a BL kizúgás sem akasztja meg annyira a fiúkat. Őszintén szólva nagyon jól esne most egy kis ünneplés mindenkinek, a szezon végén viszont, ha meglesz a bajnoki cím, keveseknek fog ez az eszébe jutni.

Nem úgy a Castlenál, akik a 2006-os Intertoto kupa óta csak a másodosztályt nyerték meg. Hazai kupának 70 éve nem örülhettek, tehát nem nagyon van Castle szurkoló, aki ilyet megélhetett. Eléggé változó a nálunk csak szarabbik fiszfaszkupaként számontartott serlegnek az értéke. Kupadöntő napján már egész jó. Egy szerencsénk van, az az, hogy nem a szurkolók mérkőznek meg a Ligakupáért. Nálunk kedd este letörött a bili füle, a szarkák pedig történelmi pillanat előtt állnak.

Ha a szezon végén bajnok a csapat, engem ez a két meccs nem fog érdekelni, ha viszont nem, akkor a Ligakupa nem fog vigasztalni. Sajnos ez a meccs egy kötelező győzelemnek néz ki, míg a Szarkáknál hatalmas bravúr lenne a sorozatot a Pool felülmúlásával zárni, bár egy meccsre megtette ezt a Carabaoban a Tottenham is, az FA-ben a Plymouth és ott a Nottingham is. Így sorolom: pihentebb ellenfél ellen, akik az előző körben 4:0-ás összesítéssel verték a nem tartalékos Arsenalt, a Wembleyben, ahol Newcastle szurkoló csapata meccsén életében nem nagyon járt – ellenük lépünk pályára.

Nézzük a praktikus kérdéseket!

Arnold kiesése a nagy fejtörés, hiszen Quansah, aki kedden a helyére beállt és teljesen korrekt módon megoldotta a helyzetet, Konate és VVD mögé kell biztosítéknak. Az összes elérhető CB-t csak nem küldjük fel a kezdőbe?! Endo vészmegoldás és ő középre is kell a rotációba. Ugyanakkor egy folyamatosan készenlétben ülő, már nem is annyira fiatal játékostól, aki többszörösen bizonyított el lehet venni egy döntőt? Én nem tenném, de másnak se lesz könnyű kihagyni a japánt.

Konate merev lábbal sétált le a Párizs ellen a hosszabbítást követően. Elvileg nem sérült, ha tud, kezdeni fog, viszont kire cseréljük le a 70. percben, ha esetleg annyit bír most?

Ezzel együtt reális hátul a Quansah, Konate, Virgil, Robertson sor, egy esetleges hosszabbítás közeledtével Endo cserével. Ez azt jelenti, hogy Gravenberch ismét végig játszik. Alexis és Dominik kezdése szerintem fix, Jones azért is kellene a padra, mert ő Quansaht is tudja váltani, ha minden kötél szakad.

Azért az innen is látszik, hogy kb. 1 további sérülésre vagyunk attól, hogy komoly problémáink legyenek a bajnokikon is, pedig egy átlagos márciushoz képest nincs sok sérültünk, viszont Arnold, Bradley, Gomez és egy kérdőjeles Konate már sok.

A kérdést lezárva inkább az lesz a meglepetés, hogy ki hol játszik és kevésbé az, hogy ki lép pályára, mert az elérhető mezőnyjátékosok darabra annyian vannak, mint az kezdő és az cserelehetőség száma összesen (ha jól számolom, 16 Konatéval + Chiesa). Mint fent említettem, a Castle a pihentebb, viszont mi szeretnénk dominálni a meccs utolsó negyedében, a cserelehetőségek ismeretében jó lenne, ha a hátvédsorra a hajrában nem nehezedne nagy nyomás. A kapuba Alissont várom, a nagy álmom pedig az, hogy a sorfalat álló Arsenal már a Ligakupa bajnoknak tapsoljon és akkor a keddi BL kiesés már nem is fog érdekelni. A tét a következő: optimális esetben a aranyeső a családomrát teszem be a sorfalvideó alá, amúgy marad a csepereg az eső. Lehet szurkolni. Na de húzzuk is ki a biliből a kezünket, mert még a végén megfájdul az izületünk.

Milk Cup

Mint már említettem, a sorozat, ami a nyolcvanas évek első felében Milk Cup néven futott, a Fonaton talán csak a döntők idején bír jelentős súllyal. Nem hiszem, hogy más pool-szurkolói közösségek nagyon máshogy állnának ehhez. Persze, vannak fociromantikusok, magamat is oda sorolom, sőt, ott vannak a savazók is. Ha nem nyernénk, ugyanolyan savasesőre kell készülni a kommentfolyamban is, mintha a kupáért szorítottunk volna az eddigi 4 fordulóban és nem az erős rotációért.

Ahogy elindul a meccs, már mindenki győzni akar majd. Viszont, ha a szezonvárót nézzük, a legfontosabb elvárás az volt, hogy a klub az egyik legnagyobb korszaka, a Klopp korszak után ne essen össze. Most úgy tűnik, hogy ez rövid- és középtávon lehetetlen, ha pedig később jönne ki, talán nem is a Klopp korszak feldolgozásához kötnénk. Ettől függetlenül szerintem a bajnokikon is megremeghetnének a fáradt lábak, főleg, ha 5 nap alatt jönne a két kudarc. Lehet, hogy nem kértél csokifagyit, de ha a tesó kap, te meg semmit sem, kurvára fog fájni. A hülye foci érzelmi megélése meg eléggé infantilis dolog nálunk, szurkolóknál.

Egy bajnoki cím, tekintve, hogy bár jelenleg a city összeesése után uraljuk a szigetet, mégis nagyon ritka esemény. Az én életemben két ilyen volt, de ’90-ben még csak két éves voltam.

Nem a Ligakupa az értéktelen, hanem a bajnokság túl értékes. Viszont az volt az elvárás, hogy mutassuk meg a Wenger után összedőlt Arsenalnak vagy a postsaf mú-nak, hogy egy igazi nagycsapat nem egy embertől függ, még akkor sem, ha Klopp nélkül nem lennénk itt és most sem lennék a bajnokság toronymagas esélyesei.

Ha nyerünk, a kupa értékét leginkább a döntő határozza majd meg. Négy PL csapaton keresztül vezetett az út, a WHU elleni 5:1 alkalmával láthattunk először igazán rotált kezdőt, a Brighton ellen Morton, Gomez, Quansah, Bradley, Jaros együtt futottak ki a gyepre, a Soton ellen CB Endo, Quansahhal és Robertson/Tsimikas helyén Gomezzel kezdtünk. A Morton – Nyoni – Alexis középpálya nem tudott dominálni még akkor sem, ha a 32. percben Elliott már a második találatunkat szerezte meg. A Tottenham meccset ismerjük, a furcsa odavágó után 4:0-val lőttük be magunkat a döntőbe. Igazából kaparni itt még nem kapartunk, most viszont én egy hatalmas kepesztésre számítok, és ha nem nyerünk, a lefújásig vagy a tizipárbaj utolsó rúgásáig még nagyobb melót pakolnak majd le a srácok fizikálisan és érzelmileg egyaránt. Bármi is lesz, utána legközelebb április 2-án lépünk pályára, hogy május 25-én lezárjuk a szezont.

Ha tényleg a reális célt nézzük, azaz, hogy egy nagy korszak után ne essünk össze, kupagyőzelemmel azt számolni, hogy a vége előtt mennyivel lesz biztos a győzelem, sokkal inkább illik a tervbe, mint a csalódottságból valahogy felpörögve kepeszteni azért az 5 győzelemért, ami úgy biztosan nem lesz könnyű.

Nyernünk kell, hogy érezzük, idén agyonvertük a szigetet akkor is, ha a BL alapszakasz ködbe vész majd. Nyernünk kell, hogy Klopp után magasba lendüljön a kar, vagy talán vele együtt, ha ellátogat Londonba és vele énekeljük a Slot songot. Nyernünk kell, hogy a Ligakupa ne Klopp utolsó kupája legyen, hanem az első az új korszakban. Nyernünk kell, mert utálom, ha Londonban kikapunk és azért is, mert pont most nem fér bele egy elbukott kupadöntő, de nem lesz kocogós.