Csak nehogy…

Párizsból hazatérve mindenkinek az Eiffel-torony emléke jár az eszében, a fiúk viszont már a hétvégi Soton meccsről álmodnak.

Két (és fél) évtizede már, hogy kiadták a Championship Manager 01/02-es kiadását, amit szarásig játszottunk otthon a tesókkal, az eredeti cd a végére annyira karcos volt, hogy szinte soha nem olvasta be a cd-meghajtó, de már az első hangból tudtuk, hogy menni fog-e, ezért akár órákig is kísérleteztünk. Hogy aztán a párizsi meccs eredményét hozzuk háromból legalább egyszer, annyi, hogy mi voltunk mindig a szopó oldalon. Ha nem tudnám, hogy az a játék mennyire életszerűre sikeredett, a hétközi BL meccs után már tudnám. Alisson 10-es (a nevét így kell írni :D), mindenki más 5-6, kivéve Elliott, ő kap egy hetest max – mármint a játékban. Amúgy pusztulat szarok voltunk, de kit érdekel, így is tudnak nyerni azok a bizonyos bajnokaspiráns csapatok.

Ezekkel az érzésekkel hazaérve fordulunk rá a bajnoki menetelésünk újabb állomására, aminél ideálisabbat a két PSG meccs között aligha találhatnánk. Pár hete a Wolves elleni kiharangban írtam, hogy náluk kellemesebb ellenfelet nem nagyon találhatnánk, hát most talán a Soton mégis az lehet. Veretes eredménysorukat nézve ők kb. már el is könyvelték a nulla pontot az Anfield-i pokolból, de ezt a meccset azért még le kell játszani. 27 meccsen van kemény kettő darab győzelmük, február 1-én az Ipswichet verték idegenben, november 2-án pedig az Evertont, és ennyike. Hát ez lófasz kéremszépen, dőljön hátra mindenki nyugodtan, nyerni fogunk. Csak nehogy itt álljunk bele a saját dákónkba és lökjük be a fekete golyót az első gurításnál. Mert azért ezt a meccset is meg kell nyerni, még akkor is, ha a tökutolsó, kb. már kiesett csapat ellen kell teljesíteni.

Ősszel idegenben 3:2-re nyertünk, úgy, hogy a Soton még vezetett is a meccsen, aztán persze jött Salah. Nem mintha bármi emlékem lenne erről a meccsről, gondolom a szokásos mederben zajlottak az események, de azért a 83. perces tizivel nyerni az nem gála, de legalább bajnokaspiráns.

Megnéztem őket a Transfermakton, miután az adblocker ellenére is 8 hirdetést zártam be, rá kellett jönnöm, hogy ezek tényleg elég sittesek: top goalscorers 3-2-2-2-2, most assists 2-2-2-2-1. Wow, kérem, -46-os gólkülönbség, de még mindig jobbak, mint a tavalyi Sheffield Utd., ők -69el zártak, bár ez a remek teljesítmény még simán össze is jöhet, meg a 16 pont is, ami tavaly az utolsó helyhez „kellett”. Lallana (nahát) és Bednarek a két fő hiányzójuk, bár utóbbira azt írják, akár fel is épülhet.

Na de annak ellenére, hogy tényleg elég pocséknak tűnnek, őket sem szabad lebecsülni. Arne letöltötte a két meccses eltiltása felét, azaz a Soton ellen megint fentről figyeli majd a fiúkat, így Heitinga mesterrel meccselünk, ami azért nem akkora tragédia, ha ez kell időnként a bírókhoz, hát én nem bánom ha Slot páholyból walkie-talkiezik. Nálunk továbbra is sérült Gomez és Bradley, Gomezre májust, Bradleyre egyelőre tippelést sem ad a mértékadó. Rajtuk kívül Gakpo játéka kérdéses.

A hétközi meccsen masszívan szar Jota-Diaz duó tehát simán kezdeni fog most is, nem hiszem, hogy Nunez kezdő közelébe kerülhet az állítólagos munkamorál miatt, amit azért én kicsit kétkedve fogadok, de legyen.

Ha bajnokok akarunk lenni, ezt a meccset mindenféle nehézség nélkül hozni kell, az Arsenal megint utánunk játszik, én bízom az Amorim-magicben, hogy legalább egy x-et összehoznak és akkor megint növelhetjük az előnyünket.

Jól nézünk ki minden fronton, de továbbra is csak a következő meccsre szabad figyelni, ami szombaton 16:00-kor kezdődik, a Spíler1-en lehet megtekinteni.

-meccsnézős képet meg majd hozom Poolbarátokról, ha felkerül. vagy nem.