Derbi
Lezárult az átigazolási piac. Nem tudom, ki mennyire lepett meg, hogy se CB, se DM – engem az új DM elmaradása kevésbé, de a CB nagyon. Az elmúlt évekből viszont megszokhattuk, hogy nem az átigazolási ablak zárásával jönnek az izgalmak, hanem egészen máskor. Aki emlékszik még Torres eladására, annak nem biztos, hogy a nyugisabb ablakok kedvét szegik. Szerencsére nem kell túl sokat időzni most ezen, mert fontos meccsünk van, azaz a 2×2 derbi közül talán a legnehezebb. Chiesával külön posztban foglalkozunk, Mamardashvilit pedig Hanyag koléga kivesézte.
Jöjjön a beharang:
Most nem szórunk hetet, mint 2023 márciusában. Leginkább azért nem, mert 2024 augusztusa van és miután megmutattuk, hogy a világelitbe vissza lehet építeni egy klubot józan gazdálkodás mellett, most azt kellene reprezentálnunk, hogy korszakos edzőlegenda távozása után is egy saját stílussal és elképzeléssel bíró klub nem esik össze. A két meccses minta nem minta, jöhet még egy-egy posztra koncentrálódó sérüléshullám, állhat be köd, bármi lehet. A mi dolgunk, hogy támogassuk a csapatot. Nagyon egyszerűnek hangzik, pedig nem az, mindjárt kifejtem.
Mert a mú az a csapat, aki nem engedte elfelejteni, miért nem énekelték ikonjaink válogatott meccsen a himnuszt. A mú az a klub, akiknek ha félnek a szurkolóik, aljas vandalizmussal meggátolják a meccs kezdését, amit persze semmiféle érdemi retorzió nem követett 2021 májusában. A mú az a csapat, akinek a spori időntúli büntetőt ítél.
A szomszéd fenegyerekei nem egy Millwall Bushwackers szintű csoport, a red army nem érdemel karaktert, az viszont néha eszembe jutott akkoriban, hogy Suárez 8 meccses eltiltásának példájára adta volna magát a 8 zártkapus hazai.
Ezen a derbin nem két hajógyári csapat, mint a Millwall és a West Ham, hanem két különböző kulturális háttérrel rendelkező csapat és a szurkolóik találkoznak. Egyrész azért, mert van egy kikötőváros és van egy rivális város, akik csináltak maguknak egy csatornát. Na meg London két említett csapatában nem is piszlicsáré buszdobálók vannak, nálunk meg nem a vandalizmusról híresek a szurkolók. Arról nem is beszélve, hogy a siker fogalma nálunk nem egyenlő a győzelemmel. Nem ürülnének ki a széksorok akkor sem, ha Bruno gyorsan berámolna négyet. A közvetítésből kiszűrődő meccsvégi YNWA is akkor esik a legjobban, amikor hót szarok vagyunk, mégis szól. Sőt, eddig mindkét meccsen hallhattuk, hogy A-rne Slot, la la lalala-t és szerintem ha most nem nyerünk, akkor is szólni fog.
Mire kellene számítani?
Két bajnokin vagyunk túl eddig. Az Ipswich ellen megmutattuk, hogy akár meccs közben is változtatunk és nincs itt semmi egózás a Slottballal; ha nem megy, nem megy. A Brentford ellen stabilok voltunk, bár szerezhettek volna gólt a méhek, de nem fogunk PL meccset saját kapunk előtti helyzet/ziccer nélkül lehozni sűrűn, mint ahogy mi se rúgjuk be az összeset. Viszont a számok szépen mutatják, hogy mindkét meccset megcsináltuk tisztességgel.
Na de akkor mi is lesz?
Két ilyen remekül menedzselt mérkőzés után egy Pool szurkoló zsigerileg készül a rosszabb forgatókönyvre. Az esélyesek mi vagyunk, de jósolni inkább hosszabb távon szeretnék. Tudnék sorolni pár meccset, amikor mú verést vártam és más lett a vége. Én arra számítok, hogy ha a sérülések elkerülnek minket, vagy tűrhető elsoszlásban jelentkeznek, akkor inkább csak az egymás elleni meccseken versenyzünk majd a múval és nem a tabellán, amire még természetesen rá se szabad nézni.
Vajon megint két nagyon eltérő félidőt láthatunk, vagy valami állandóság jön?
Én nagyon élvezem, hogy nem akarjuk izomból megmutatni, hogy a meccs elejétől a pálya középső részén is végigpasszolgatjuk a labdát, mert az új edző mást gondol, mint az elődje. Bizonyára sokaknak megvan még a Leicester elleni meccs, amelyiken Drinkwater élete gólját lőtte és átívelgettek felettünk a labdaszerzések után. Ezt Mou és a mú is eljátszotta, de Slottal nem basznak ki.
A vasárnapi az ebéd után ne nyomjuk be egyből a desszertet, jó lesz az uzsonnára. 17:00-kor irány a fotel vagy a kocsma, esetleg a kocsmai fotel.
