Derbi

Lezárult az átigazolási piac. Nem tudom, ki mennyire lepett meg, hogy se CB, se DM – engem az új DM elmaradása kevésbé, de a CB nagyon. Az elmúlt évekből viszont megszokhattuk, hogy nem az átigazolási ablak zárásával jönnek az izgalmak, hanem egészen máskor. Aki emlékszik még Torres eladására, annak nem biztos, hogy a nyugisabb ablakok kedvét szegik. Szerencsére nem kell túl sokat időzni most ezen, mert fontos meccsünk van, azaz a 2×2 derbi közül talán a legnehezebb. Chiesával külön posztban foglalkozunk, Mamardashvilit pedig Hanyag koléga kivesézte.

Jöjjön a beharang:

Most nem szórunk hetet, mint 2023 márciusában. Leginkább azért nem, mert 2024 augusztusa van és miután megmutattuk, hogy a világelitbe vissza lehet építeni egy klubot józan gazdálkodás mellett, most azt kellene reprezentálnunk, hogy korszakos edzőlegenda távozása után is egy saját stílussal és elképzeléssel bíró klub nem esik össze. A két meccses minta nem minta, jöhet még egy-egy posztra koncentrálódó sérüléshullám, állhat be köd, bármi lehet. A mi dolgunk, hogy támogassuk a csapatot. Nagyon egyszerűnek hangzik, pedig nem az, mindjárt kifejtem.

Azét sem szórunk hetet, mint másfél éve, mert tavaly Kloppal is csak két x-re voltunk jók ellenük. Két nyamvadt, bosszantó döntetlenre az ellen a klub ellen, akikről azt gondoltuk a kétezres években – én biztosan –, hogy ebben az életben már nem kerülünk eléjük. Pedig most még edzőváltással sem rivalizálásról, hanem inkább derbiről van itt szó. A mi riválisaink London aktuális jócsapata és a kaftánosdallas a szomszédban.

De a derbi az derbi, leginkább azért, mert ilyenkor még Gerrardot is annyira elviszi a hév, hogy padról beállva pikk-pakk kiállítatja magát Ratkinsonal 38 másodperc alatt, vagy azért, mert ha a músok játékban nem tudnak hozzátenni a meccshez, akkor jön egy evra és jön a különleges példastatuálás a szövetség részéről.

Derbi?

Vannak a cicások és a kutyások, a vidékiek és a városiak, vannak a kólások, akik rá se néznek a pepsire és akkor a japán vagy német autó kérdésébe bele se menjünk. Egy dolog biztosnak látszik, az identitásunk, vagyis az identitásaink csoportokhoz tartozás és más csoportoktól való elkülönböződés alapján alakul. A saját csoportunk elfogult értékelésével pozitívba hajlíthatjuk az énképünket, ami egy remek trükk a mindennapok túléléséhez. Az is biztos, hogy a mú alapos leírásával össze is tudnám szedni, hogy mi az, amit utálok a fociban.

Mert a mú az a csapat, aki nem engedte elfelejteni, miért nem énekelték ikonjaink válogatott meccsen a himnuszt. A mú az a klub, akiknek ha félnek a szurkolóik, aljas vandalizmussal meggátolják a meccs kezdését, amit persze semmiféle érdemi retorzió nem követett 2021 májusában. A mú az a csapat, akinek a spori időntúli büntetőt ítél.

A szomszéd fenegyerekei nem egy Millwall Bushwackers szintű csoport, a red army nem érdemel karaktert, az viszont néha eszembe jutott akkoriban, hogy Suárez 8 meccses eltiltásának példájára adta volna magát a 8 zártkapus hazai.

Ezen a derbin nem két hajógyári csapat, mint a Millwall és a West Ham, hanem két különböző kulturális háttérrel rendelkező csapat és a szurkolóik találkoznak. Egyrész azért, mert van egy kikötőváros és van egy rivális város, akik csináltak maguknak egy csatornát. Na meg London két említett csapatában nem is piszlicsáré buszdobálók vannak, nálunk meg nem a vandalizmusról híresek a szurkolók. Arról nem is beszélve, hogy a siker fogalma nálunk nem egyenlő a győzelemmel. Nem ürülnének ki a széksorok akkor sem, ha Bruno gyorsan berámolna négyet. A közvetítésből kiszűrődő meccsvégi YNWA is akkor esik a legjobban, amikor hót szarok vagyunk, mégis szól. Sőt, eddig mindkét meccsen hallhattuk, hogy A-rne Slot, la la lalala-t és szerintem ha  most nem nyerünk, akkor is szólni fog.

A csapat melletti kiállás közhelyesnek tűnik, de ezért is van az, hogy nem kell töltelékhúst vásárolni ahhoz, hogy jóllakassuk a szurkolóinkat. Ha nincs gyulai/csabai házi vagy a hentes specialitása kolbász, akkor sem veszünk krinolint, mert nincs rá semmi szükség. Akkor is fogynak a mezek, ha nincs új arc és itt a blogon is érezni, hogy a klubvezetésbe vetett bizalom megvan. De nem magas ló ez, mivel Hodgson alatt sem szólt a füttykoncert, pedig lett volna miért, mert gyalázatos volt.

Mire kellene számítani?

Két bajnokin vagyunk túl eddig. Az Ipswich ellen megmutattuk, hogy akár meccs közben is változtatunk és nincs itt semmi egózás a Slottballal; ha nem megy, nem megy. A Brentford ellen stabilok voltunk, bár szerezhettek volna gólt a méhek, de nem fogunk PL meccset saját kapunk előtti helyzet/ziccer nélkül lehozni sűrűn, mint ahogy mi se rúgjuk be az összeset. Viszont a számok szépen mutatják, hogy mindkét meccset megcsináltuk tisztességgel.

Na de akkor mi is lesz?

Két ilyen remekül menedzselt mérkőzés után egy Pool szurkoló zsigerileg készül a rosszabb forgatókönyvre. Az esélyesek mi vagyunk, de jósolni inkább hosszabb távon szeretnék. Tudnék sorolni pár meccset, amikor mú verést vártam és más lett a vége. Én arra számítok, hogy ha a sérülések elkerülnek minket, vagy tűrhető elsoszlásban jelentkeznek, akkor inkább csak az egymás elleni meccseken versenyzünk majd a múval és nem a tabellán, amire még természetesen rá se szabad nézni.

Vajon megint két nagyon eltérő félidőt láthatunk, vagy valami állandóság jön?

Én nagyon élvezem, hogy nem akarjuk izomból megmutatni, hogy a meccs elejétől a pálya középső részén is végigpasszolgatjuk a labdát, mert az új edző mást gondol, mint az elődje. Bizonyára sokaknak megvan még a Leicester elleni meccs, amelyiken Drinkwater élete gólját lőtte és átívelgettek felettünk a labdaszerzések után. Ezt Mou és a mú is eljátszotta, de Slottal nem basznak ki.

Miért nem basznak ki vele?

Egyrészt azért nem, mert a klub következetesen megmutatja, hogy a hosszútávú projekt az edzőlegenda után is halad és egy botlás bőven nem elég ahhoz, hogy kellemetlenné váljon az öltöző hangulata. Viszont, ha most itt abbahagyom, akkor baljós vége lesz. Ezért elmondom, hogy nem számítok az ellenfél részéről éles letámadásra, hanem inkább arra, hogy a mú a saját játékára fog koncentrálni, mivel mi vagyunk a fekete ló jelenleg és így nehezen építenek pusztán a kiszámíthatatlan játékunk elrontására. Nálunk pedig van két jól elkülönülő félidőnkénti játék. Biztos vagyok benne, hogy hosszútávon a második félidők stílusa lesz az, amit sűrűbben látunk majd. Ha a mú nem fog magasan letámadni, akkor szerintem most egy félidőnél több idő is juthat a kellemesre. Most is Jotát várom a kezdőbe, sőt, a Brentford elleni kezdőre számítok és szép játékra.

A vasárnapi az ebéd után ne nyomjuk be egyből a desszertet, jó lesz az uzsonnára. 17:00-kor irány a fotel vagy a kocsma, esetleg a kocsmai fotel.