Van az úgy, hogy elbúcsúzik az ember a zenekar frontemberétől. Kiégett, elfáradt a szerelem, nehéz elengedni (erről Crouchy szauna kollega később), de el kell engedni egymást. És van az, amikor feloszlik a Kispál, sokunk bánatára ők nem végleg.  Más kávéház volt mindenesetre a kettő. Lovasi nélkül is nehezen lenne Kispál és a borz, ez tény, no de Kispál nélkül, na úgy már lehetetlen. Hasonló helyzet ez a Liverpoolal Klopp után. Krawietz, korunk Kispál András hasonmásversenyének egyik várományosa és Pep Ljinders is távozik a csapattól. Meg még sokan mások a stábban, de ez az a két név, ami úgy gondolom, méltó búcsút érdemel.  Zár nekik az égbolt, maradva az analógiánál.

Azért is szántam rájuk egy posztot, mert eddigi tapasztalatom az, hogy ritkán esik szó stábtagokról a mindennapokban. Vagy a menedzser emeli ki őket, vagy a mélyebb elemzések során merül fel a nevük, mint akik méltók a dicséretre. De  egy Spíler1, MATCH4 és M4sport szakértői élő beszélgetésében nem igazán merül fel Krawietz, vagy Ljinders neve. Érdekes jelenség ez számomra, kicsit olyan, mintha abban mérődne a jó teljesítményük, hogy nem foglalkoznak velük. Másik opció, hogy hülyék ülnek szerkesztői székekben ezeknél a csatornáknál. Hegedűs Henriket és Szabó Peetet leszámítva ez talán jobban megállja a helyét.

Mindenesetre, egyedi jelenség volt, hogy Fonaton (és pl. Poolbarátokon) egyre többet és többet lehet róluk tudni. Az most, hogy szakmai szemmel, vagy egy Tomkins cikkből kinyerve, vagy mint Szücsi kedvenc kabalája hallottunk róluk, szerintem mind hozzáadtak az élményhez. Külön-külön búcsúzok tőlük, bemutatni szerintem már nem kell őket. Bele is vágnék, kezde, hogy ki volt nekem Pepszi Béla Ljinders (meg, hogy ki lehet még?):

Pep Ljinders

Mellettem az utódom?

Az van, hogy Jürgent már minden részem, porcikám, a teljes szervezetem elengedte, nem ilyen Poco77-i iróniával, hanem úgy tényleg rendesen. De Pepszit nem teljesen.

Mármint, teljesen érthető a távozása, jelenleg a legjobb forgatókönyvet kapta meg a karrierje építésére. Salzburg kiváló kihívás, amiből már egy lépés Lipcse, vagy a Bundesliga és esetleg…ismét Liverpool. Ilyen értelemben hiszem, remélem, hogy sikeres lesz annyira mindkét oldal, a miénk és Pepszié is, hogy találkozhassunk újra holland barátunkkal. Egyelőre ő még nem az, amit mi keresünk, de nagyon-nagyon közelít hozzá.

10 éve, hogy ide került, 8 és fél éve egy rövid időszakot leszámítva töretlenül segítette a klubot, az elmúlt 8 és fél év sikereit Jürgen alatt nagyban neki köszönhetjük. Az utolsó interjújából idéznék egy szösszenetet:

Interjúvoló: …„Ahogy már említetted, fantasztikus 10 éved volt Liverpoolban, 8 és fél, mióta Jürgen itt van. A sikerek, a játékosok, akiket fejlesztettetek, te mind részese voltál ennek. Neked személyesen van egy olyan momentumod, amire a legbüszkébb vagy?”

Pep: „Igen, beszélek róla, senki nem hiszi el, de ez az edzés….Ha esik, ha fúj, ahogy ezek a srácok edzenek, én vagyok a legboldogabb ember, amikor az edzést befejeztük és a játékosok elértek egy olyan koncentrációs szintet, amit el sem tudsz képzelni.

…Amikor úgy játszanak, mintha ez a Bajnokok ligája döntő lenne az edzésen. Én tényleg úgy hiszem, hogy itt nyertünk meg mindent. Úgy hiszem, hogy az edzés volt a legjobb „átigazolásunk”, itt építkeztünk a legtöbbet” …

Ez az a mentalitás, amiben szerintem minden benne van. Ez az az éhség, ami segített bennünket. Ebben benne van, mennyire ihatják a játékosok a szavait, micsoda öröm lehet vele edzeni, együtt dolgozni stábtagként.  A 10 év alatt rengeteg sikert ért el, mégis a sikereket ő maga sem emeli ki. Ezt mind tudjuk, láttuk, együtt megéltük. Amit nem éltünk meg, az az edzés, a játékosok fejlesztése, az a munka, amit a régi és új edzőközpontban befektettek. Csak a gyümölcsét láttuk ezeknek. (közben csatoltam az egész interjút, érdemes megnézni)

Egy rossz évük volt, 8 és fél év alatt. És mégsem a Premier League felemelése, vagy a BL győzelem a legkiemelkedőbb pillanata a karrierjének. Hanem a munka, ami azok mögött volt. Ez az, ami számomra remekül bemutatja, ki is volt eddig Pep Ljinders. Köszönjük szépen, sokan várunk vissza néhány év múlva.

Peter Krawietz

Test és a SZEM, folyamatosan együtt

Kraw maga, hölgyeim és uraim. Amikor Jürgen Dortmundban járt, elnevezte Buvacot az agynak, Krawietzet pedig Szemnek. Mindenhova követte őt, Mainztól Dortmundon át Liverpoolig.

Az ő karrierjét a japánok „kaizen” módszerével lehet jellemezni. Lényege, hogy életünk során folyamatosan lehet fejleszteni az emberi tevékenységet és kell is. „Szemünk” ennek az elvnek az egyik ékköve. 25 év kőkemény szakmai, taktikai munkája volt Klopp folyamatos felügyelete alatt.

Mára már a nagyapáddá nőtte ki magát, aki amúgy örök fiatal, de azért bőven van miről mesélnie, a maga kalandtörténeteiből.

Hogyan adaptálták a Barcelona fordításkor azt a játékot, amit a Roma csinált 1 évvel előtte.

Hogyan tudtak annyi drogot tenni a szervezetükbe, hogy felrajzolják Harvey Elliott pozicióját a Burnley ellen idén februárban. Egyes források szerint ilyen RB/RW/CM hibridet álmodott meg az öreg Kraw, ilyen lehet, ha LSD-re rátol egy kis speedet az ember, az egész taktikai tábla megjelenik abszraktban.

Redmen TV-s interjújában lehet hallgatni a kalandjait. Nem fordítanék belőle, egyrészt mert amit nála ki kell emelni, az inkább egy elvont gondolat, másrészt az egyik Dortmundi dialektussal faragja az angolt, az interjúvoló pedig Scouser. Van az a fa, amibe én se vágom a fejszém.  Mellékletben ott lesz azért.

Nem is ez a lényeg. Ha valamit kiemelnék nála, az a rengeteg coub videóin kívül az a Jürgennel való kötődése. Jelenleg ő is menedzser karriert álmodik magának, amire jó esélye van németben (esetleg éppen a Mainznál, ami zseniális húzás lenne). De legutóbbi hírek alapján megvárja, Jürgen hogyan dönt a pályafutásáról. Ez számomra az, ami kiemeli, ki is volt Jürgennek és ki számunkra az öreg Kraw mágus. Ha Jürgen volt Batman, ő volt Alfred. A legjobb segéd, akit elképzelni sem lehet. Megálmodni 1 nap alatt biztosan nem. Az ő karaktere 25 év kőkemény munkájának eredménye. Köszönjük mester, jó szelet és további szép karriert.

Záró gondolatként: Amit ettől a két embertől kaptunk, az stabilitás. Taktikailag, játékosok fejlesztését tekintve egyetlen relatíve rossz szezont tudtunk magunkénak. Abban is inkább volt egy rossz félév, egy rossz középpályával és egy 5. helyezéssel. Idénre pedig olyan „heritídzset” hagynak maguk után, amire minden szempontból lehet építeni, óriási potenciál van bennük.

Köszönjük nekik a munkát, sok sikert a továbbiakban.