Senkit nem érdeklő statisztikai adatok II., avagy hogyan lett a szezonunk olyan, amilyen?

Öveket becsatolni, még be nem tervezett szabadnapokat kivenni, Kićo folytatja! (Az ábrák kattintásra tetszőlegesen nagyíthatóak)

Az I. részben megmutattam a MIÉRTet. Most lássuk a HOGYANt!

Nagyon érdekes és biztató idényen vagyunk túl. Nagy felüdülés a tavalyi év hektikussága után a relatív konzisztencia (legalábbis a szezon első ¾-ében). A nyári változások utáni elvárásokhoz képest az elért eredmény önmagában nagy öröm, előre gyanítom mindenki aláírta volna, de nyilván sokan csalódottak vagyunk, mert nem sikerült a hollywoodi befejezés, és Kloppot egy megismételhetetlen szezonnal búcsúztatni. Hogy miért nem sikerült, arra részben magyarázatot ad az I. rész, de ebben a posztban is igyekszem rávilágítani olyan dolgokra, amik nem feltétlenül szembetűnőek, mégis fontos ok-okozati összefüggésekre derülhet fény általuk.

Úgyhogy lássuk a konkrét számokat!

 

Idén az alsóházi csapatok ellen jó szezont hoztunk. A Bottom10 ellen a lehetséges 60 pontból 53-at szereztünk, ez 2,65-ös PPG, ami szerintem korrekt. Kétségtelen, hogy nagy kár a Brightonban és Lutonban hagyott 2-2 pontért, mint ahogy mindig fáj kikapni a Goodisonban is, de ennyi talán belefér, akár még egy bajnokaspiránsnak is. Hazai pályán természetesen megvertük őket, a többieket pedig oda-vissza.okkal fájóbb, hogy a felsőházi csapatok ellen csak a Newcastle-t tudtuk oda-vissza verni. Ellenük 29 pont jött össze az 54-ből, ami csupán 1,6-os PPG. Igaz, ezekből a meccsekből 5 jutott a szezon utolsó negyedére, amikor elfogytunk fizikálisan és mentálisan is. Ezek közül csak a Brighton elleni hazait nyertük meg, a Uniteddel, a West Hammel és a Villával idegenben X-eltünk, a Palace-tól pedig otthon kikaptunk. Valamint árnyalja a képet ebben a szegmensben az őszi Tottenham és Arsenal, valamint a tavaszi City meccs, ahol a bírók faszsága nélkül jó eséllyel több pontot szereztünk volna. Így a Tottenhammel oda-vissza vertük egymást, az Arsenal és City ellen pedig összesen 3 döntetlen és egy vereség a mérlegünk. És az egyik legfájóbb dolog, hogy ezt a rém gyenge MU-t nem tudtuk egyszer sem megverni.

Hazai pályán egész jók voltunk, a bajnokságban konkrétan a legjobbak. 15 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 47-19-es gólkülönbség, 48 pont, 2,53-as PPG. Nagyságrendileg hasonló, mint a riválisoké, de mi egy ponttal többet szereztünk.

A három döntetlen a MU, Arsenal, City trió ellen volt, ami akár még vállalható is. A vereség a már tét nélkül játszó Palace ellen, amiért nagy kár.

Idegenben jóval gyengébben muzsikáltunk. Akárcsak tavaly, mégha nominálisan nem is annyira szörnyen. 9 győzelem, 7 döntetlen, 3 vereség, 37-24-es gólkülönbség, 34 pont, 1,79-es PPG. Ez a teljesítmény mondjuk még mindig a 3. legjobb a ligában, de ebben a műfajban a közvetlen vetélytársaink lényegesen jobbak voltak, hiszen vendégként az Arsenal 8, a City 10 ponttal szerzett többet nálunk. Itt is árnyalja kicsit a képet, hogy a szezon már említett gyengébb utolsó negyedében 5 idegenbeli meccsből mindössze 6 pontot kapartunk össze (Fulham – győzelem; MU, West Ham, Villa – döntetlen; Everton – vereség), 10-10-es gólkülönbséggel. 1,2-es PPG, ami siralmas, de ezt az időszakot kivonva telibe 2-es PPG-t hoztunk idegenben, ami viszont már sokkal jobban mutatna, ha végig tudtuk volna tartani. Akkor is elmaradtunk volna az előttünk végzőktől, de csak 4-6 ponttal. Ez már (pláne, ha közben a Palace-t is meg tudjuk verni otthon) egy számunkra is nagyon izgalmas utolsó 1-2 fordulót eredményezett volna, bár jó eséllyel csak még nagyobb lenne a csalódottság, hogy megint az utolsó pillanatban maradtunk le a bajnoki címről.

Az idegenbeli mérlegünkhöz hozzátartozik, hogy a riválisainkhoz képest jóval kevesebb gólt rúgtunk és többet kaptunk, így az itteni összesített gólkülönbségünk 14-gyel (City) és 17-tel (Arsenal) rosszabb. És ez egy nagyon komoly oka annak, hogy nem tudtunk végig versenyben lenni a bajnoki címért. Illetve a sok kapott gól. Mindössze 10 clean sheetünk volt, ami a Cityhez (13) képest is elmaradás, hát még az Arsenalhoz (18) képest.

 

És itt vizsgáljuk meg további perspektívákból a gólokat!

A lőtt gólok száma (86) önmagában rendben van, hiszen a Premiere League érában csupán háromszor lőttünk többet. Nehéz felvenni a versenyt a City már állandónak mondható 90+-os termésével. Ellenben a kapott gólok száma (41) magas. Meccsenként több, mint 1. Ezt egy bajnoki címre pályázó csapat manapság már nem engedheti meg magának. Az elmúlt években 34 volt a legtöbb kapott gól, amennyivel bárki bajnok lett.

A bajnokságban 15-ször maradtunk gólképtelenek az első félidőben. 20-szor viszont kaptunk. Ennek köszönhetően 8-szor fordultunk hátránnyal, mindannyiszor 0-1-gyel. Csak az első félidők alapján 5-ikek lennénk a tabellán. Itt nagy a City és az Arsenal előnye, leginkább abban, hogy legalább 5-tel kevesebb gólt kaptak, de pláne abban, hogy 8-10 góllal többet rúgtak.

A második félidőben 9-szer nem rúgtunk gólt. Ez a kettő háromszor találkozott egymással: MU otthon (0:0), Palace otthon (0:1) és Everton idegenben (0:2). Ettől függetlenül csak a második félidők alapján mi lennénk a bajnokok. Bár itt is 4-gyel rosszabb a gólkülönbségünk a Citynél, mégis 3 pontot verünk rájuk meg az Arsenalra is. Legnagyobb különbség a félidejeink között, hogy a meccsek második felében nagyságrendileg ugyanannyi gólt (konkrétan eggyel kevesebbet) kaptunk, mint az elsőben, viszont 21-gyel többet lőttünk. A góljaink 37,2%-át az első, 62,8%-át a második félidőben lőttük.

Nagyon jó lenne visszatérni a bajnoki szezonos formánkhoz abban a tekintetben (is), hogy hasonlóképp menedzseljük a meccseket, mint akkor, mert ott a szezon több, mint felében rajt-cél győzelmet arattunk, vagyis az első félidőben megszereztük a vezetést és meg is tartottuk végig. Idén mindössze 9 ilyen meccsünk volt. Ezek nagyon fontosak az erőforrásbeosztás miatt, hiszen nem kell futni az eredmény után, lehet pihenni (relatíve) a pályán. Idén meg 21 meccsen még az utolsó negyedórában is rohannunk kellett az eredmény után (vagy megtartásáért, lásd Tottenham). Míg például az Arsenal idén 18 ilyen meccset tudott produkálni. Mind a 18 félidei vezetésük után nyertek.

 

Ha negyedórás bontásban nézzük a meccseket, érdekes dolgokat láthatunk.

Az igazán horror mutató az, hogy az első 15 percek alapján utolsó előttiek lennénk. Csupán 3 gólt lőttünk, azonban 8-at kaptunk ebben a periódusban. 2-szer vezettünk negyedóra után, viszont 7-szer vesztésre álltunk.

A második negyedórák alapján 4-ikek lennénk, viszont az első félidők utolsó harmada alapján már 2-ikok az Arsenal mögött. Ebben az időszakban szereztük az első félidei góljainknak több, mint felét. A kapott góljaink egyébként nagyjából egyenletesen oszlanak meg az egyes harmadok között (8-6-7). Az első félidők hosszabbításaiban 3 gólt lőttünk és kettőt kaptunk.

A második félidők első 15 perce alapján 3-ikok lennénk 15-5-ös gólkülönbséggel, a második negyedórák alapján 5-ikek 12-5-tel. Viszont a hajrában senki sem volt jobb nálunk, mégpedig nagyon nem. Mindenkire komolyan rávertünk 27-10-es gólkülönbségünkkel (Arsenal 20-8, City 21-10). Így is vesztettünk ekkor 7 pontot (Tottenham, Brighton, West Ham, Villa), cserébe szereztünk 24-et, vagyis +17 a mutató.

Az is igaz, hogy csak a hosszabbítást nézve az Arsenal jobb a 10-0-jával, hiszen nekünk csak 8-2 a mutatónk. Matip Tottenham elleni öngólja volt az egyik, amit ekkor kaptunk, illetve Trossard ekkor biztosította be az Arsenal győzelmét. Tehát egy pontot vesztettünk ebben az időszakban, viszont 7-et szereztünk.

Szóval aki szemre úgy emlékszik, hogy a meccsek elején bealudtunk, viszont a végén hasítottunk, az nem téved.

 

Aztán néhány szó az első gólokról.

21 alkalommal szereztük meg az első gólt. Ebből 12 meccset nyertünk úgy, hogy az első gólunk után végig vezettünk (még ha a Nottingham ellen ez csak 2 perc is volt). 5-ször volt, hogy ugyan egyenlített az ellenfél, de mi tudtunk rá reagálni és újabb góllal/gólokkal megnyertük a meccset. Aztán jönnek a külön kategóriás meccsek. Az első külön kategóriába igazából két meccs tartozik, csak picit más forgatókönyvvel, amikor mi lőttük az első gólt, de az ellenfél egyenlített, a mérkőzés pedig döntetlennel zárult. Az egyik ilyen rögtön a nyitó forduló volt a Chelsea ellen, ahol 1-0 ide, majd 1-1, majd nem kapunk tizenegyest és marad az 1-1. A másik a bajnokság végén volt idegenben a Villa ellen. Vezettünk 1-0-ra, egyenlítettek, majd vezettünk 3-1-re, de a végén újra egyenlítettek. Bár már semmi nem múlott rajta, mégis ez az egyetlen meccsünk, amit kétgólos előnyről nem tudtunk megnyerni. A következő kategóriameccs a Fulham elleni hazai, amikor vezettünk, egyenlítettek, megint vezettünk, fordítottak, majd mi fordítottunk, végül nyertünk. Ehhez hasonló, de mégis más kimenetelű az idegenbeli MU meccs, ahol vezettünk, fordítottak, de egyenlítettünk. Vagyis összességében amikor mi lőttük az első gólt, soha nem kaptunk ki. 3 döntetlen mellett 18 győzelem, vagyis 6 pontot vesztettünk ilyen esetben.

Egyetlen alkalommal senki sem szerzett első gólt, mégpedig a MU elleni hazai meccsen.

Ebből ki lehet számolni, hogy 16 alkalommal mi kaptuk az első gólt.

Sőt, akik jártasak a krimikben és/vagy a híres/hírhedt zöldkönyvbeli szöveges feladatokban, azok máris rájöttek, hogy mind a 4 vereségünk ilyen meccs végén született. Kétszer gólt sem tudtunk lőni (Palace, Everton), kétszer pedig az ellenfél vezető gólja után egyenlítettünk, de újabb kapott góllal/gólokkal elvesztettük a meccset (Tottenham, Arsenal). Szintén kétszer fordult elő olyan, hogy az ellenfél szerezte az első gólt, mi fordítottunk 2-1-re, de ők egyenlíteni tudtak (Brighton, West Ham). Négyszer mentettünk meccset 1-1-re hátrányból (Luton, Arsenal, 2×City). Hatszor tudtunk az első kapott gól után fordítani és meccset nyerni. Vagyis első kapott góllal a tarsolyunkban 24 pontot szereztünk, bárkinél többet. Igaz, a riválisaink lényegesen kevesebbszer kerültek ilyen helyzetbe (City: 11; Arsenal: 8). Ez nagyon dicséretes, de egyben rettentő fárasztó is ennyit rohanni az eredmény után. Pláne, ha hozzávesszük azt is, hogy a kupákban is 20 meccsből 7-szer kaptuk az első gólt. Szóval tényleg jó lenne visszatérni a bajnoki év, vagy akár a két évvel ezelőtti szezon stabilitásához és meccsmenedzseléséhez, vagy legalábbis közeledni afelé. Vagy az Arsenal idei teljesítménye felé. 29-szer szerezték meg az első gólt és ebből 26-szor győztek is, 2 döntetlen és egy vereség mellett.

Idén 20-szor kerültünk hátrányba, de 16-szor sikerült egyenlíteni. Ellenkező előjellel 37-szer szereztünk vezetést, az ellenfelek viszont 13-szor egyenlítettek. 33 alkalommal növeltük az előnyünket. Ugyanezt az ellenfeleink csupán kétszer tették meg. Ezen kívül ellenfeleink még 6-szor csökkentették az előnyünket.

A mérkőzések 34.3%-ában vezettünk, 48.7%-ában döntetlenre, 17%-ában vesztésre álltunk. Csak összehasonlításképp a riválisok számai: City 49.7%, 41.2%, 9.1%; Arsenal 42.3%, 46.9%, 10.8%.

 

Tavalyi másik kriptonitunk a korai meccsek voltak. Ebben idén lényegesen jobbak voltunk. 6 meccsből 4 győzelem és 2 döntetlen. Az egyik döntetlen a City elleni idegenbeli, az bőven vállalható, a másik a West Ham ellen. Az már kicsit kellemetlenebb, pláne előnyből, de ez a szezon utolsó negyedében volt, ráadásul egy extra erőltetett menet közben. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ezennel elérkeztünk az Anyák napjához. Emlékezzünk meg róluk, különösen az FA/Liga bürokratáiéról. Tegyük mindezt egy a MIÉRT földjén tett kitérővel.

Tavaly nagyjából egyforma volt az ilyen meccsek elosztása, az Arsenal 5, a City és mi 6-6 alkalmat kaptunk. Persze csak nagyjából volt egyforma, mert az Arsenal 3 londoni meccs mellett kétszer hagyta el a várost, a City négyszer játszott Manchesterben, kétszer pedig utazott, mi pedig kétszer játszottunk Liverpoolban és négyszer utaztunk.

Idénre ez annyit változott, hogy az Arsenalnak összesen 3 ilyen meccse volt, mind otthon és mindháromszor nyertek. Ugyanakkor, ami szintén nagyon fontos tényező, hogy minden ilyen meccs előtt volt több, mint 5 nap pihenőjük. A City elsőre rögtön minket kapott, ráadásul válogatott szünet után, de legalább otthon, igaz így sem bírtak velünk. Második ilyen alkalommal szintén hazai pályán játszottak az Evertonnal és nyertek, de előtte volt több, mint 4 napjuk pihenni. A harmadik nekifutásuk már sokkal érdekesebb volt. Nem is annyira az adott konkrét meccs miatt, hiszen idegenben verték a Palace-t 4-2-re. Sokkal inkább a körülmények miatt, hiszen egyrészt ez a meccs alig több, mint 62 órával az előző meccsük lefújása után kezdődött, ráadásul már a Villa meccs előtt is alig több, mint háromnapnyi pihenőidejük volt, másrészt újabb 77,5 óra múlva már Madridban kellett játszaniuk a Real ellen, ahol 3-3-as döntetlent értek el, ami szerintem nagyban közrejátszott a kiesésükben, mert abban véleményem szerint egyetérthetünk, hogy a jelenlegi City jobb a jelenlegi Realnál és sokkal inkább a tavalyi párharcuk eredménye a reális. Úgyhogy egyszer a szezonban ők is kerültek a hosszú cici rossz végére, mégha ez nem is a bajnokságban csapódott le. Negyedik alkalommal a Fulhamhez utaztak és nyertek simán, de itt már majdnem egy teljes hetük volt pihenni.

Nekünk az első három ilyen alkalmunk válogatott szünet utánra esett, amikor ugye mindenki a SZERJÓZSA /by Boncz/ minden irányából érkezik ahogy és amikor tud, gyakorlatilag nulla felkészülési időt hagyva. A Wolvesot idegenben, az Evertont otthon vertük, míg a City vendégeként döntetlent értünk el. A következő alkalmunk már a szopatás minősített esete. Csak a tényszerűség kedvéért:

2023.11.30. (csütörtök) 21:00: LASK (o)

64 óra pihenőidő

2023.12.03. (vasárnap) 15:00: Fulham (o)

75,5 óra pihenőidő

2023.12.06. (szerda) 20:30: Sheffield (i)

63(!!) óra pihenőidő

2023.12.09. (szombat) 13:30: Palace (i)

123 óra pihenőidő

2023.12.14. (csütörtök) 18:45: Royal Union (i)

Ezért a menetrendért mindenkinek vastagon lófasz a seggébe! A Ligának/FA-nek, UEFA-nak és a tv-társaságoknak egyaránt. A Palace elleni szombati korai kezdést semmi nem indokolja, pláne 63 órával az előző meccs lefújása után. És főleg úgy, hogy 210,5 óra alatt 4 meccset játszottunk, átlag 67,5 óra meccsek közti pihenőidővel! Simán lehetett volna vasárnap a Palace meccs. És még az EL meccseket is lehetett volna tolni, hogy a LASK kezdődjön 18:45-kor, a Royal Union meg 21:00-kor.

A negyedik alkalmunk volt a legsimább, februárban, majd egy hét pihenőidővel, igaz, megint idegenben. De simán vertük a Brentfordot.

Azonban az utolsó eset megint a direkt kiszúrás kategória. Újra csak a tények végett:

2024.04.18. (csütörtök) 21:00: Atalanta (i)

66,5 óra pihenőidő

2024.04.21. (vasárnap) 17:30: Fulham (i)

73,5 óra pihenőidő

2024.04.24. (szerda) 21:00: Everton (i)

62,5(!!!) óra pihenőidő

2024.04.27. (szombat) 13:30: West Ham (i)

194 óra pihenőidő

2024.05.05. (vasárnap) 17:30: Tottenham (o)

Újfent 4 meccset játszottunk le, ugyancsak 210,5 óra alatt, ráadásul mindet idegenben! Értem én, hogy ha továbbjutottunk volna az Atalanta ellen, akkor május 2-án Marseille-ben lett volna jelenésünk, de miután ez nem sikerült, át lehetett volna alakítani a programot, akár gyökeresen is, de hogy újfent semmi nem indokolja a szombati korai kezdést, az biztos. Sőt! Főleg annak tudatában, hogy mindenki azt várta, hogy újra legalább a döntőig megyünk mindenhol, egyértelmű volt már előre, hogy az Everton meccs időpontjában pályán kell lennünk FA-kupa miatt elmaradt bajnoki pótlása okán, mint ahogy az is tudható volt, hogy ha továbbjutunk az EL-ben, akkor május 2-án, csütörtök este 9-kor van jelenésünk, vagyis az azt megelőző bajnoki nyugodtan lehet vasárnap. Szóval ezt nagyon nehéz nem szándékos keresztbe tevésnek látni. Mindez ráadásul egy a sok sérült miatt már igen kimerülőfélben lévő csapat nyakába zúdult, így nem csoda, ha a fordítás ellenére nem tudtunk előnyből nyerni Londonban, mert természetesen ráadásul újra nekünk kellett utaznunk a korai meccsre. Szóval 6 ilyen korai meccsből 5-ször idegenben játszottunk, és szintén 5-ször nulla felkészülési idővel.

 

És ha már a pihenőidők. Az Arsenal mérkőzéskezdési időpontjai között átlagosan 135 óra 41 perc telt el, a Citynél ez 122:01, míg nálunk 118:45. Vagyis átlagosan a City „csak” bő 3 órával pihenhetett többet két meccs között, de az Arsenalnak ~17 órával több pihenőideje volt. Igaz, ők 6-tal kevesebb meccset játszottak, mint mi, de ez akkor is óriási különbség. Ez pedig újabb oka lehet az elfogyásunknak, de még talán a sérüléstöbbletre is lehet magyarázat, onnantól pedig ez ördögi kör.

 

Nyilván egy folyamatos heti kétmeccses ritmusban nehéz optimalizálni a pihenőidőt. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor 84 óránként kellene meccset kezdeni, az lenne az optimális ehhez a terheléshez. Ez nyilván kivitelezhetetlen, mert egy szerda este 9-es meccs után nem lehet a következőt vasárnap reggel 9-kor kezdeni, de ilyenkor egy vasárnap délután 3-as meccs esetén egyszer 88 és egyszer 74 óra pihenőidő áll rendelkezésre. Ugyanez a kedd este 9 és szombat délután 4 viszonylatában 89 és 73. Ilyen szempontból az EL sokkal rosszabb. Egy csütörtök este 9-es meccs után nincs igazán jó megoldás, mert hétfőn napközben nem rendeznek mérkőzést (hacsak nem ünnepnap van). Vagy vasárnap, vagy hétfőn este 9-kor kellene játszani (esetleg hétfőn este 8-kor), akkor egyszer 70 (vagy 71), egyszer 94 (vagy 93) óra lenne a pihenőidő.

Ennek fényében nem csoda, ha a minimálisnak gondolt 72 óránál kevesebb pihenőidőnk 16-szor volt, míg az Arsenalnak csak 7-szer, a Citynek pedig 6-szor. 144 órán belül 3 meccset elkezdenie az Arsenalnak egyszer sem kellett, a Citynek 2-szer, nekünk viszont 5-ször. 216 órán belül 4 meccset elkezdenie végképp nem kellett az Arsenalnak, de azt még a Citynek sem, míg nekünk 4-szer is. Szóval szép dolog, ha könnyebbnek gondoltuk az EL-t, és valóban sokat is rotáltunk, de a szezon több, mint negyedében a minimálisnál is kevesebb pihenőidőnk volt, több, mint kétszer annyiszor, mint riválisainknak. Januárig 9 ilyen alkalom volt, és 1-1 kivételtől eltekintve ekkor játszottuk az összes többi 3 és 4 meccses erőltetett menetet. Hogy, hogy nem, januárban kezdett el tetőzni a sérültlistánk. Véletlen lenne? Nem tartom valószínűnek. És ez nem csak a játékosok számára megerőltető. Nem véletlen, hogy Klopp is kimerült.

 

No de kanyarodjunk vissza a HOGYAN számaihoz.

Az aktuális PPG-nk az első fordulót leszámítva folyamatosan és stabilan 2 felett volt, így a TOP4 gyakorlatilag soha nem forgott veszélyben. Az 5 meccses görgőátlagunk ősszel a Luton meccset követően egy meccsre esett 2 alá, tavasszal pedig a Palace meccset követően, utána pedig nem is ment 2 fölé. Sőt, a West Ham meccset követően ez az érték 1 volt. Szerencsére addigra már biztos volt a BL indulás. A 10 meccses görgőátlagunk csak az utolsó 4 fordulóra esett 2 alá.

Ha csak a végső számokat nézzük, akkor két hasonló félévet produkáltunk. Ősszel 42, tavasszal 40 pontot szereztünk. Viszont a City tavasszal 51 pontot szerzet, ami 2,68-as PPG-t jelent, míg az Arsenal 49-et (2,58). Tették mindezt az egyformán 2,11-es PPG-jű őszük után. Úgyhogy aki bajnok akar lenni, annak vagy stabilan kell hoznia egész évben a 2,5 körüli PPG-t, vagy az egyik félévet minimális hibával kell hoznia. Például ahogy mi tettük a bajnoki szezonunkban, amikor az 55 pontos ősz után belefért a 44 pontos tavasz. Igaz, abban a szezonban egy 27 pontos tavasz is elég lett volna.

Ami az egymás elleni meccseket és azok összevetéseit illeti, 8 csapatot vertünk oda-vissza (leginkább alsóháziakat), 5 csapat ellen 1 győzelem és 1 döntetlen, 3 csapattal (Tottenham, Palace, Everton) oda-vissza vertük egymást, a két manchesteri csapat ellen 2-2 döntetlen, az Arsenal ellen pedig 1 döntetlen és 1 vereség az idei mérleg.

Ha kuparendszerben lettek volna a meccsek, akkor az összesítéseket tekintve 14 csapat ellen jutottunk volna tovább, 4-gyel kellett volna hosszabbítást játszani, és csak az Arsenal ellen estünk volna ki. A régi szabályok szerint (ahol számítanak az idegenben lőtt gólok) 16-2-1 lenne az arány. Sajnos ezt a harmatgyenge MU-t csak így tudtuk volna felülmúlni idén.

 

Van egy pár statisztikai adat, amelyek nem feltétlenül töltenek el boldogsággal.

Messze mi lőttük a legtöbb kapufát, szám szerint 25-öt (2. a Fulham 19-cel). Az Arsenal 13-at jegyez, míg a City 11-et, vagyis egyedül többet lőttünk, mint a riválisaink együtt összesen. Itt egyéniben messze Nunez vezet 9-cel Bowen és Watkins (5-5) előtt.

Sokkoló, hogy idén a bajnokságban 407 labdavesztésünk volt, ami a 3. legtöbb a ligában. Az Arsenal 9-ik 375-tel, a City pedig 12-ik 356-tal. Vagyis mi átlagban meccsenként 1-gyel többször vesztünk labdát. Ebben nálunk Diaz vezet 72-vel (amivel az egész ligában 6.), utána Salah (59) és Mac Allister (35) következik. Az Arsenalnal Ödegaard (58), Saka (52) és Martinelli (41) az élmezőny, a Citynél pedig Foden (49), Doku (37) és Alvarez (36) a sorrend.

Ugyancsak messze miénk a legtöbb lövési kísérlet 790-nel, messze mögöttünk a City (693) és az Arsenal (657). Azonban a kaput találó kísérleteknél már más a sorrend: City (278), Liverpool (277), Arsenal (228). Vagyis a hatékonyságunkon volna mit csiszolni. Talán a 2018-19-es szezonban panaszkodtam, hogy kevés a 16-oson kívüli gólunk, feleannyi, mint a Citynek, és ez bajnokságot tud eldönteni, lásd Kompany. Illetve hiányoltam egyáltalán a próbálkozásokat. Na idén a vállalkozókedvvel nem volt gond, gyakorlatilag még az öltözőből is próbálkoztunk. Ám, mint a fenti adatok is mutatják, a mennyiség nálunk sokkal ritkábban párosult minőséggel. 35%-ban találtuk el a kaput. Ebben a City (40%) jobb, de az Arsenal (34,7%) hasonló. A kaput találó lövéseink 31%-ából lett gól. Itt a City nincs messze (34,5%), viszont az Arsenal (39,9%) már igen. Ha pedig csak a próbálkozásokat nézzük, akkor a kísérleteink ~10,9%-ából lett gól. Itt a City és az Arsenal egyforma 13,85%-kal.

A leseknél újfent listavezetők vagyunk 100-zal. Itt az Arsenal (87) a 4. helyen nincs tőlünk jelentősen messze, bár tizenvalahány százaléknyi különbséget már nem lehet elhanyagolhatónak mondani, ellenben a City 42-es mutatója egészen döbbenetes. Ebben (is) egyéniben Nunez a „legjobb” a ligában 33-mal (Nicolas Jackson (28) és Calvert-Lewin (24) a további dobogósok), de Diaz is 6. helyen áll 20-szal, Salah pedig 11-ik 17-tel. Ami ebben a műfajban még nagyon érdekes, hogy a Citynél Walker a listavezető 7-tel.

 

A végére még egy nagyon érdekes egyéni statisztika.

Amikor tippelnünk kell, hogy ki szerezte adott góljával a legtöbb pontot a csapatnak (vagyis szerzett olyan gólt, ami után a pontok elosztása már nem változott), valószínűleg mindenki kórusban Salah nevét mondaná (de ugye úriember biztosra nem fogad). Valóban ő volt a legjobb ebben, mégpedig 14 ponttal. Ami az igazán döbbenetes, hogy Nunez a második, ráadásul 13 ponttal!!! Mögötte Diaz (6), Mac Allister (5) és Jota (4) a sorrend.

 

Mindent összegezve az összes idei számunk azt mutatja, hogy biztos BL induló szintet hoztunk, ami most 3. helyet ért. Ezt (mármint a CSAK 3. helyet) leginkább a sűrű menetrendnek, az ebből adódó kevés pihenésnek, túlhajszoltságnak, és az ezekből fakadó sok sérülésnek köszönhetjük, amik a szezon végére kiégették a csapatot fizikálisan és mentálisan egyaránt.