Miért érdemes leülni meccset nézni?
A válasz egyszerű, mint egy jól irányzott, meglepően furcsa, de nem perverz módon jóleső pofon:
Jürgen Klopp.
Köszi a lehetőséget, MC Hanyag voltam, ez volt az Aston Villa beharang… jó szurkolást
Haló, várj, mi? Nem ez ennyi, mit akarsz még?? Mi az, hogy ez csalódást keltően rövid volt? Mi az, hogy kettő szóban összefoglalom én, az egyszóval leírt gondolatokat ezer szálon körülíró szócséplő és word karakterszámot gyilkoló embergép?
Egész eddig el volt húzva a mézes madzag barátocskáim, nemzetes Liverpool szurkertársaim, ilyen 8-10 oldalas esszékkel küzdöttem, hogy felvegyenek a Jaccuziba, még külön utánaolvastam történelmi párhuzamoknak, de a mostani helyzetről, a jelenünkről nincs nagyon még sokat írni. Az a helyzet van kiskoméim, hogy egy ilyen félubiszezonban vagyunk.
Ezt a fogalmat én kreáltam, eddigi szakmai és tudományos munkám egyik ékköve. Kifejezi azt az időszakot, amiket amúgy Kloppal úgy never-ever soha nem tapasztaltunk. Azt az életérzést, hogy most chill van, nyugi, el van engedve tényleg minden, kupát már nem nyerünk, de a végső célt már elértük, igazából top4 a zsebben, nincsen semmi gond. Jürgen méltó mód fejezi be Poolos pályafutását, mi vesszük a 7 doboz Zewa zsebkendőt és próbálunk esőtáncot járni, hogy ne lássák, hogy úgy bőgünk, mintha a szemünk előtt percenként belevágna egy-egy új hagymába valaki, és nekünk folyamatosan nézni kéne.
Nyelvészprofesszorok, akik a szuhaéli nyelvet tanulmányozták és törzsgyökeres Oroszlánkirály rajongók közösen kollaborálva találták meg a tökéletes kifejezést, ez a „Hakuna matata”. Jelentése, hogy ne aggódj, vedd könnyedén, semmi gond, minden rendben. /Forrás: Oroszlánkirály című mesefilm/
De azért mellékeltem a dalt is, itt ni, hallgasd meg, kibaszott jót tett egy generáció gyerekkorának, Vince Gábor Péter és Bálint István nagyon remekelnek az ének részben.
Na de, amúgy ez valami Liverpool blog, vagy szekta, vagy mi?
Elnézést kérek (hanyagságomért), az elmúlt hetek nemzetközi eseményeiben voltam én már Dortmund szurkoló Carrával…
aztán voltam Real Madrid szimpatizáns…
(Egy levegővétellel leírt lábjegyzet és coming out: nem mondom elsőre fura élmény, de valahogy a konstans fosfaragott és nem fosfaragott győzelmeket ebből a szemszögből meg lehet szokni, kicsit olyan, mint a bungie jumping, hogy így elsőre nem kívánsz ennyire zuhanni a mélybe, de aztán mégis megvisz valahogy az extázis élmény.
Tudom ez fura lehet a poszt Sergio Ramos vs Mohamed Salah történések után, de hát a bungie jumping se való mindenkinek, Sergio sincsen már náluk, ne utáljatok nagyon ezért. Amúgy is Modric és Kroos miatt ejtette rabul azt a futballromantikus szívemet ebben az új Real Madridban, meg kiejtették a Cityt, amit mindig támogatok, meg imádom Ancelotti „power of friendship” masterclass taktikáját)
…mert nem akartam egy Der Klassikert (nem tudok németül, ha nem jól írtam, javítsátok kérlek, danke schön) és nem szeretem Bödőcs Tibor német futballklónját.
Az eredeti magyar az igazi, ő volt már Londonban, több jegyet adott el, mint a Chelsea covid zárlat alatt. Jó az úgy, a német Tominak nem kell túl sokáig erőltetni ezt a futballmenedzser dolgot, ha nem megy ezen a szinten.
Na, de hogy a maradék embernek, akit nem vesztettem el az olvasók közül a Real Madridos coming outom után, akkor beszéljünk kicsit a Liverpoolról, szeretett csapatunkról. Nyugi, már csak 15 oldal van vissza, azt innentől kezdve már kisujjból végiggörgötted.
A jelen Liverpooljáról és a mostani meccsről. Ugyanis hosszasan úgy vezettem fel, hogy egy ilyen félig meddig fürdünk az ubiszezon levében. Ami azért beteg, mert egyrészt uborkalében fürödni nem normális (MARGIT), meg mert amúgy ez egy teljesen új élmény a Klopp érában és meglepően a Klopp éra legeslegvégére lett beidőzve. Valamiért mindig volt a végsőkig küzdeni. Mármint ilyen konkrét dolgokra gondolok, mint BL döntő, Premier League, Wenger kupa (leánykori nevén a BL helyezést érő pozíció, aki esetleg új lenne nálunk). A harmadik hely jelenleg fix, konkrét tétje annak, hogy mit és hogyan küzdünk az Aston Villa ellen úgy nagyon nincsen. Mintha Jürgen direkt így akarta volna, így a szív bajnoka lehet és az utolsó pár meccsre nem kell izgulni meg szomorkodni. Végre le lehet pihenni kicsit, emlékezni a szép dolgokra, szentimentáliskodni a maradék pár meccs erejéig.
Az, hogy ez így alakult, ez van, sajnálom, de ebben a félubiszezonban állunk és akik már elfogadták a tényt, hogy nem leszünk bajnokok, azokkal kényelmesen tengődünk, eredménykényszer nélkül.
Igazából nyeregben vagyunk, jók a statok, a bajnokság végével átlag felett járjunk szerzett pontokat és egyéb generál statokat tekintve határozottan feljebb vagyunk a liga átlagtól, de az Arsenalhoz és Cityhez mérten, statokat figyelembe véve (és 115 vádpont figyelembe vétele nélkül) azért érezhetően le vagyunk maradva. Tökéletes 3.helyen vagyunk és ez szerintem így helyes.
Minden győzelmi vágyam, ami fűz a meccshez visszavezethető a már felvezetett két szóra: Jürgen Klopp
A bajnoki és nemzetközi kudarcok után érdemesnek találom tisztázni, hogy akkor miben mérjük Jürgen sikerességét. A következő szemléltető ábrát tudom javasolni, értő értelmezéssel kezelni.
Mint látható, úgy lettünk a 2. legsikeresebb csapat Angliában, hogy az Arsenal és City hozzánk képest duplaannyival zárt netspendben, a United és Chelsea lekörözött minket. A Tottenham meg Tottenham, őket így szeretjük.
Ehhez a charthoz mérten az, hogy 350 milliós net spenddel, összegészében 2 Ligakupát, 1 FA kupát, 1 PL-t és 1 BL-t, valamint 1 Klub VB és Community Shield egyáltalán nem rossz eredmény önmagában sem. És még bele se mentem abba, hogy mennyiszer voltunk közel a tűzhöz (2 BL, 1 EL döntő, 3 második, 1 harmadik helyezés most, illetve volt még egy 3. helyünk, de akkor Covid szezonban küzdöttünk a top4-ért).
Plusz, a statisztikát túltengik számomra továbbra is a történetek mögöttük. Allison fejes, Joe Allen egyenlítő gólja, Fortress Anfield nagy meccsei, a 3-1es PL győzelem, és a 3-0-as BL győzelem Guaridola Cityje ellen. Nagy Arsenal verések, izgalmas Arsenal verések. Chelsea elleni bombagólok Hendersontól, Salah bombagólja a kávészagos-cigifüstös, amolyan olaszos Chelsea ellen. És megannyi öröm, amit az elmúlt 9 év nyújtott nekünk.
Megnéztem 100 Jürgen Klopp gifet a beharang írása alatt (Megvádolhatnál azzal, hogy nem vagyok normális, de igazából bolond is lennék normálisnak lenni).
A 100 gifből direkt olyanokat kerestem, amik örömmel gazdagok ez most ilyen chilles boldog beharang, tele jókedvvel
Valahogy ezek fejezik ki a vágyam a mai mérkőzésre, örülnék, hogyha valahogy ennek a maradék pár meccsnek így mennének neki a skacok és így távozna Jürgen apó. Amit „el lehetett kúrni az elmúlt meccseken” (=csúnya és méltatlan, egyeseket félrevezető szófordulattal élve), azt már elkúrtuk. Nincs nagyon mit ezen búslakodni, ettől az élet megy tovább. Most itt az idő elővenni a tejszdönt, megkeresni azt a pontot az Aston Villa védelmében, ahol fáj nekik, mi pedig élvezhetjük. Meg annyi gólt lőni, ami a csövön kifér. Fel lehet vezetni pár srácot, Szoboszlai és egyéb történelmi személyek most visszanyerhetik a legjobb formájukat. Ha kiszopunk, az se vész, de általában az ilyen meccsekre vagy egy fostos x, vagy egy sima 3-0 a mérleg. Ezt a jelenséget úgy tudnám magyarázni, hogy a Liverpool futballcsapat lélekállatilag egy betörhetetlen szilaj ló, olyankor vagyunk igazán nyeregben, amikor el van engedve a gyeplő a fejünk felett.
Ellenfelünk vezetője Mr. Good Ebening Emery. éppen így könyörög, hogy ne lőjjünk annyit:
Ez csak business Emery, nem feledjük mit tettél a City ellen, lehet sajnos lófaszt nem fog érni, de azért köszönjük, ez már az ágyúsokon múlik. Az a nagy helyzet, hogy Jürgen papa. ez a srác, férfi, harcos titán vezérünk megérdemli az elmúlt hetek „kudarcai” után, hogy annyi gólt lőjjünk az Aston Villa ellen, mint ahányat mutat az alattunk lévő gifen
Te lehet jössz valami csillivilli taktikával, hozod a McGinn-Douglas Luis tengelyt a középpályára, megtoldva elől Watkinst, Diabyt, Leon Bailey trióval elől, és itt már csak arra kéne szakmai szemmel ráéreznem, ki lesz a 3. középpályás, vagy ki lesz a 4. támadó a 4-2-3-1-es rendszeredben, mivel mindenki más sérült éppen nálatok.
De igazából szíved mélyén te is tudod, hogy nem számít mindez, mindketten tudjuk az igazat, amit nem mersz bevallani. Mindig is tudtad, hogy nem érdemeltetek 2016-ban Európa Liga győzelmet, Sturridge külsővel betekert gólja istencsászár volt, Lovren csulája önmagában érdemelt volna egy európaliga trófeát, azóta is törlesztesz Jürgennek. Emiatt adtad le ellenünk az őszi Anfieldi meccset, emiatt voltál közepesen tűrhető fos menedzser az Arsenalban (valld be, légy őszinte, itt biztonságban vagy, és te is tudod, hogy nincs más magyarázat)
Elnézést elkalandoztam. De igazából, továbbiakban nincs nagyon mit írni, jó meccset és jó szurkolást, izgalmas, jó meccset kívánok hétfő 9 órára. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.
