FROM DOUBTERS TO BELIEVERS… NOW

3-0 után vagyunk az Atalanta meccs lefújása után… itt ülök a szokásos helyemen, a szokásos módon. Elmélkedem. Hol basztuk el?

A kezdőnél, ahol elhittük, hogy ez sima lesz, csak eléjük ragasztjuk a lasztit, lövünk párat kapura, aztán jónapot? Ott, hogy nem pörögtünk fel eléggé, vagy ott, hogy túlpörögtünk és az intenzitást sokan nem bírták elviselni? Ott, hogy elkezdtünk reménykedni, hogy ez nem a tavalyi Pool és simán meglesz legalább a szaros EL, hamár megint nem leszünk bajnokok?…

Nehéz kérdések ezek ilyenkor, főleg miközben olyan hasonló égető kérdéseim vannak a jövőmet illetően, amik túl kéne mutassanak ezen.

Azonban, én hiszem, hogy van valami közös abban, amit én megéltem éppen ma, meg amit megélt mindenki ez alatt a 90. perc alatt. A Liverpool FC jól ismeri ezeket a pillanatokat.

A frusztráltság, a szörnyű percek. Megéltük már ezeket korábban. Volt, hogy 1 meccsen is, Isztambulban. Volt, hogy szintén egy meccs leforgása alatt, az Anfielden a Dortmund ellen, egy negyeddöntő kiírásban. Vagy a Barcelona elleni 3-0. Röviden, amikor az élet úgy földhöz vág, hogy a fal adja a másikat.

Sok film feldolgozta már ezt a történetet, a Rocky, a Nolan-féle Batman trilógia. Már-már annyira hozzászoktak páran, főleg Liverpool és Európa között, hogy eljött a pont, amikor unalmassá vált. Ezek a történetek nem attól szépek, hogy a főhős 115 szabályszegés és adócsalás mellett elnyerte hőn áhított szerelmét. Minden évben, az éppen legfrissebbet.

Liverpoolnak nem azért szurkol az ember szerintem, mert könnyű, vagy mert úgy halmozzák a sikereket, mint a Real Madrid, vagy City, hanem mert, amikor a csapat ott van és a tökéleteset kell lehozni, mert a kevesebb nem elég, a Liverpool lehozza a tökéletes meccset. Még a himnuszunkban is ott van ez az életérzés, így szeretjük ezt a csapatot, na várj csak, mindjárt megmutatom ezt kép formájában.

A szurkolóinkat, így vagy úgy, de kiválasztják bizonyos meccsek. Valakiket Isztambul, lehet valakit a Barcelona elleni 4-0, vagy Lovren csulája. De ezek a csapatok, így vagy úgy, csodákat műveltek. Ha lehetne mérni, csodát hogyan kéne művelni, akkor én se halasztanék most egy félévet, de ennyit a személyes hanyagságomról. Btw, Lovren csulája április 14-én lesz 8 éve. Feel old yet? (Ez a poszt április 12-én írodott, hajnalban, dühből)

On this day 4 years ago, Dejan Lovren scored the winner for Liverpool in the last minute against Borussia Dortmund, in the Quarter-Finals of Europa League, creating one of the best comebacks in the history of European football
byu/mihawk9511 insoccer

Ha valamiben minden ilyen film, élőszereplős 90 perces futballmeccs hasonló, az az, hogy vannak bizonyos karakterek, akik előjönnek ilyenkor az árnyékból. Ez tipikus hollywoodi trükk, nyilván a hős eléri célját, csak az odavezető út nem éppen kikövezett. Íme, azok a karakterek, akikben én ma hívő mód hiszek, az ő játékuk kulcsfontosságú történetünk sikeréhez. Itt most a futball iránti romantikus arcokat szeretnék látni. Éhes embereket a pályán és a pályán kívül is.

Szoboszlai Dominikot, nem azt, aki elpasszolja hátra az ellenfélnek, hanem aki bebaszlaizza egyből. Van Dijkot, nem, nem szeretném látni, hogy nincs Dijk (a helyén), mint előző héten, hanem örülnék, ha Van Dijk.

(Előző héten Kellehert akartam még, ma már egyértelműen az 1 gólos csodakapusunkat szeretném a pályán. Allison, légy üdvözölve újra a csapatban, szeretjük Kellehert, nem rajta múlott a legutóbbi egynéhány forduló, de ettől még hiányoztál).

Az önző, nemcsatár és különben már 5 szezon óta egyszezonos csodát, Salaht szeretném kérni a színpadra. Azóta láttam a Crystal Palace elleni meccset, nem azt a Salaht szeretném kérni, akivel hallott a jobbszélünk, hanem, akivel életben van. Maccát, csak abban, a minőségben, ahogy eddig. Endót, na őt, csak úgy, ahogy a City ellen írtam. De Bruyne azóta se heverte ki, hogy folyamat elloptad a lasztiját, így kéne ma is. Jotát, abban a minőségben, ahogy szeretjük. Konatétől szeretném kérni, hogy pörgesse végig az ősszes Mangát, ahol egy nagydarab benga állat folyamatosan gyalázza a többieket és szeretném, hogyha magáénak érezné a benga állat szerepét.

(Lábjegyzet: Itt hagy tegyek egy kis közbevetést, ugyanis van egy külön kérésem pár ember számára kis közösségünkben. Ezt nem tudom szépen kérni, így a magam módján ízlésesen tálalom, hogy legalább vicces legyen.

Kérésemet a Fonat népe felé „Mucsi Zoltán: Ne rinyáljál barátom” című 4 perces műsorával tudnám tálalni, a felhőtlen élvezethez egy hideg sört és némi ropogtatnivalót ajánlok, a ropogtatnivaló mibenlétét már a kedves hallgatótársakra bízom. a műsorhoz jó szórakozást kívánok)

Szinte már íródik is át a fejemben a fő gondolata ennek a műremeknek, és úgy érzem én kaptam Mucsi helyett most a pultos szerepét.:

 „Egy igazi férfi szurkoló nem rinyál. Ma szarba nyúlt a csapat, holnap punciba fog. A mi keserves tragédiánk, egy nagy 0, zéró barátom. Nézzetek már körül, ha én elmesélném azokat a csapatokat, amiket én itt hallok, sírva fakadnál barátom.

Felnőtt Chelseas, UTD-s szurkolók zokognak a vállamon nap, mint nap barátocskám. Bejönnek, kikérik a piájukat, nézik Pochot és Ten Hagot, és elkezdenek kínkeservesen zokogni. Térdig állnak a rinyálásban, miközben mi a harmadik helyen pöffeszkedve búslakodunk. Ne rinyáljál, utálom, hogyha egy kommentelő rinyál, hányok tőle. Ne rinyáljál, mert lehánylak.”

Ebben az írásban remélem mindenki érzékelte a költői túlzást (dőlt betűvel íródott), azon a pár szurkertárson kívül, akit elvesztettem mindenkit nagyon sok szeretettel várok, szurkolókat és játékosokat, edzői stáb tagokat, gyógymasszőröket és doktorokat, FSG tulajokat szivarral a szájukban, akik úgy érzik, ebből a szezonból látnak még „menthetőt” (most már 3 pontra vagyunk a PL címtől, ami rosszabb, mint volt, de jobb, mint valaha reméltük.) Akik nem, azokat is. Kellenek az átformázható kétkedők is, nem csak a hívő Klopp fanatikusok.

A filmiparban ezeknek a karaktereknek is megvan a maga szerepe. Vannak húzó karakterek, akik kísérik a műsort, ez így van rendjén, a popcornmozi ettől lesz popcornmozi. Van akció, van fordulat, pofáraesés, izgalom, minden. Ebben a filmben úgy érzem a főhősünk pofonját már köszönjük, láttuk, elég is volt. Viszont, most jön az a szituáció, amiből a főhőseinknek ebből a pofonból ildomos lenne felállnia.

Ilyen vert helyzetben, mint minden ilyen filmnél, előjön valaki, egy szuperhős, akiben mindig ott lobogott a szikra, ami elhozza a változást. Valaki, aki meg tudja fordítani a dolgot. Egy olykor 27-es, vagy néha 9-es, olykor pedig, egy olyan valaki, aki volt már mindkettő.

Darwin Gabriel Núñez Ribeiro, légy üdvözölve. Néhányan azt hiszik, tudják ki vagy. Néhányan, tudják, hogy nem tudják ki vagy. Néhányan tudják, hogy nem tudják, de ettől még megpróbálják sejteni, ki vagy. Írok majd rólad egy analízist, ahol erre kérdésre remélhetőleg méltó választ adhatok, de most legyen elég annyi, én a legutóbbi kategóriába tartozom.

Te nem vagy Firmino, nem tudsz úgy hamis kilencest játszani, ahogy ő, ahogy a világon szerintem ezt eleve kurva kevesen mondhatják el magukról. Nem tudsz úgy passzolni, nem tudsz ilyen mozgásokat végrehajtani, amivel a két szélsőt meg tudod támogatni- És nincs olyan mosolyod sem, mint neki, tulajdonképpen senkinek sincsen. Plusz nála most több kell.

Te nem vagy Divock Origi, kevesen tudnak olyan clutchok lenni, mint ő. Persze mindig is fekete bárány volt, de sokszor számíthattunk rá vert helyzetben. Nálad is voltak ilyen alkalmak, de azért, a Newcastle elleni 3 pont, amit neked köszönhetünk, az nem egy BL elődöntő, már ne is haragudj. Plusz, nála most több kell már ebbe a csapatba

Nem is vagy Torres, mert a kölyök bizonyítottan olyan csávó, aki csodálatos szezonokat futott nálunk, Simán el lehet érni egy szezon alatt 80 gólt FIFA09-ben. De, nála is, mint sokaknál, most kicsit több kellene.

Nem vagy Luis Suárez, bár, ja, mindketten uruk vagytok, háj nélkül (lábjegyzet: rendkívül fáradt este volt, elnézést, a kellemetlen szóviccekért). De nincs meg az az istenadta zsenialitásod, ami neki valaha megvolt, az, hogy pontosan tudta, mikor, mit és hogyan szeretne csinálni. Olyan vadászösztöne, mint neki, keveseknek volt. Te odaérsz, nem baszod be, egyelőre ez a védjegyed. És ide most, az a helyzet, hogy több kell.

De, személy szerint azt gondolom, neked van valami másod, ami téged Darwin Nunezzé tesz: Tüzed, olyan elemi belső tüzed, ami keveseknek. És ezzel kapcsolatban eszembe is ötlött egy gondolat, amit az Avatar: Aang legendájából tudok felidézni.

Te nem vagy káosz kapitány. Igen, tessék ide lőni, kimondtam. A benned élő tűz, az az energia, amit beleviszel a játékba, az ugyanis nem káoszból fakad. Olykor azt hiheted igen, de olyankor vagy úgy, hogy is mondjam, nem önazonos magaddal. A tüzed, az olyan életörömökből fakad, abból a vidámságból, amit beleviszel a játékba, a foci örömétől, amit szurkolóként mi gyakran átéltünk már. Az olyan küzdésből, küzdeni akarásból, amit mind jól ismerünk. Amikor a legnehezebb téged szeretni, akkor kell csak neked igazán.

Mert te olyankor estél akkorát a padlón, hogy a fal adta a másikat. Mert tudsz olyat villantani, mint a Real elleni sarkazós, vagy a Brentford elleni pöccintős. És mert, amikor a legtökéletesebb kellett, mert a kevesebb nem volt elég, akkor te a legtökéletesebbet tudtad nyújtani, mint a Kastély ellen. Te vagy az élő megtestesítője mindannak, amit a Liverpoolban megszerettem.

Te nem vagy Divock Origi, vagy a következő Suárez, Firmino, vagy Torres, de nem is vagy a következő Caroll sem, vagy Fabio Borini.

Darwin Gabriel Núñez Ribeiro vagy, erősebb és a számomra legtökéletesebb projekt talán mind közül. Számomra, lehet sehol máshol nem, senkinek másnak nem, de számomra, itt és most, igen. És itt és most, a tökéletesre van szükségünk. Sajnos nem érhetjük be ennél kevesebbel, pár órája annyira tökéletlenek voltunk. Remélem, tudsz valamennyire magyarul, hogy értelmezd ezeket a neked szánt sorokat, de ha nem, az se baj. Hiszem, hogy te is pontosan tudod a lényeget, kevesebb most sajnos nem elég. Ez nem csak rád, de az egész Liverpoolra tartozik. Engem is beleértve,

Megértem, ha sokatok most meglepődik, mit reménykedem én Darwin Nunezben. Kérlek titeket, csak egy pillanat erejéig, ültessétek át az egészet Jürgen Kloppra. Ugyanúgy passzol hozzá is a karakter, amit írtam, akármilyen furán is hangzik ez így. Ebben az elmúlt 9 évben Jürgen megmutatta, hogy mi az, ami miatt a Liverpool feljebb tudott emelkedni egy szintet abból a középszerből, amibe még Brendan Rodgers alatt voltunk. És nemcsak ő változtatta meg a Liverpoolt, hanem a Liverpool is őt.  Nem idegeskedik annyit, mint Dortmundban. Nem olyan káoszos, mint ezelőtt. És akárhogy is, itt érte el a legnagyobb sikereit, még akkor is, ha ezt páran csak a Bajnokok Ligájában és Premier League győzelemben mérik, minden más csak zöldségkupa alapon Az ő elemi tüze teljesen lenyugszik valószínűleg ezután, nem megy bele újabb kalandba, még mielőtt akkorát lobban, hogy szegény szétesik .

Ő nem Mourinho, nem Guardiola, nem Ancelotti, még kevésbé Wenger, még kevésbé Sir Alex Ferguson. Ő kicsit mindegyik, de valahol számunkra mindig több lesz ezeknél. Ahogy bármennyire tisztelem mindegyiket a maguk módján (ez nem jelenti azt, hogy bizonyisten szeretnem is kell, amit csinálnak), soha nem lesznek úgy a szívemben, mint Jürgen Klopp.

Minden kupát megnyert, amit itt meglehet, egyet kivéve. Azért hajtunk ma este. Személy szerint azt gondolom, ha ő tesz még velünk nemzetközi csodát, akkor annak itt és most van helye. Egy last dance, ahogy a művelt NBA és NFL rajongó mondja. Egy last dance, ami minden tekintetben új élmény lesz.

Egyrészt azért, mert olasz csapatot visszaverni, 3-0-ról. Az nekem is újdonság. Isztambuli csoda alatt sajnos pont éppen 4 éves voltam, ami kevés ahhoz, hogy értelmezzem a látottakat. De visszanéztem már csodát, amiből tudok én is gazdálkodni okosan. Itt van egy egész meccsünk javítani a helyzeten, amit szintén láttam már megelevenedni. De ebben lesz valami egészen friss és új, hogyha bekövetkezik

Mert Jürgen Klopp és a Liverpool utoljára ilyet 2019-ben tett. Barcelona elleni 4-0 volt az utolsó igazi ilyen emlék. Azóta, elmentek rengetegen és jöttek egészen újak is. Ilyen fordítás, mint amit most kéne véghez vigyünk, nem igazán volt ennek a csapatnak az életlében.

Elhiszem, hogy van ok a kétségekre sokaknál, nemes egyszerűséggel, mert mi vagyunk a Liverpool, és a Liverpool way több évtizedes hagyománya, hogy mi márpedig elbukjuk a dolgot. De ez nem jelenti azt, hogy el is kell fogadjam ezt. És nem is fogom, mert én pont 2013/14-ben lettem szurkoló, közel 11 éve, Skrtel fejelte be a dupláját az Arsenal ellen és megbuciztuk őket 5-1-re.  Úgyhogy én nem éltem meg annyi és annyi sikertelenséget, hogy ezt a csapatot ilyen negatívan lássam.

Hívjatok MC Makacsnak mostantól emiatt, próbáljatok meggyőzni nyugodtan, hogy „De Mr. MC Hanyag, márpedig mi igenis szarok vagyunk, tulajdonképpen mindig is azok voltunk, ennek több éves hagyománya van és utáljuk magunkat,” (ismét csak dőlt betűs túlzás, meg akinek nem inge ugye). Letojom, mert nekem meg kurvára hiányzik egy ilyen top európai fordítás. Kibebaszottul itt az ideje. Ettől még lehet nem lesz, de az, hogy én ott leszek a TV előtt egy egészen új baconös popcorn recept fizikai megvalósításával (instagramon láttam, link a bioban), egy finomabb doboz lett sörrel és egy doboz Brew Your Mind sörrel, abból az a kijelentés, hogy a TV előtt leszek biztos, hogy igaz lesz.

Mondanivalóm, a believerkedésem védőbeszédét a „Minden héten háború” egyik kultikus jelenetével zárnám, mert az ilyen filmekben, szituációkban mindig van egy lelkesítő szöveg a háború előtt. És ez a lelkesítő szövegek között is az egyik leglelkesítőbb.

Valamint, mivel a filmekben is menő, hogy a film címét is benne hagyták valahol a filmben, legyen nektek jó napotok, tudjátok mi következik:

MC HANYAG voltam, csütörtök 21:00-kor M4 Sport, meg egyéb patakok, köszönöm ismét  a megtisztelő figyelmet.