Reach
Ddodi keveri a mai beharangot.
1996 – Atlanta. Az első Olimpia volt, amit követtem, és amihez az egyik kissé idejétmúlt, de kedves emlékem kötődik. Szóval ültünk a junoszt videoton színes (!!) tévénk előtt, és a tévében bemondták, hogy kapcsoljuk az atlantai olimpiát. Ez akkor több percig is eltartott, amihez Gloria Estefan – Reach című számát játszották be, ha kellett – ha nem, többször is. Örökre belémégett.
Hogy ennek mi köze a holnapi meccshez? Hát nem sok. Azt leszámítva, hogy az Atalanta hasonlít Atlantára, de a két város neve sem ugyanonnan ered (nem untatnék senkit vele, én azért utánanéztem, hátha).
Mégis, ha már egy Olimpia szóba került, meg annak a hivatalos dala is, érdemes nem csak meghallgatni, de meghallani is a szöveget, mert az idei évünkre, meg úgy egyébként a Liverpool teljes identitására is kiválóan ráhúzható (talán nem véletlenül lett hivatalos dal ugyebár).
De a romantikus énemet félredobva mostmár, rátérek a tényleges ellenfelünkre, az olasz Bergamo csapatára, az Atalantára. Csakúgy, mint a Sparta Praha esetében, itt is meg vagyok lőve belőlük, mert se olasz focit, se Atalanta meccseket nem szoktam nézni.
Fejből nekem amúgy nem volt meg, de nem is olyan régen találkoztunk velük utoljára, a 2020/2021-es évben a BL-ben. Az odavágón 5:0-ra nyertünk Jota mesterhármasával, Salah és Mané 1-1 góljával. Ezzel az eredménnyel nagyon elégedett lennék holnap is, meg Jota visszatérésével főleg. Hazai pályán aztán földbe álltunk, egy sima 0:2-vel intéztek el minket, igaz a Rizs-Necsó Williams védőpárossal álltunk ki akkor.
Azért az nyilvánvaló, hogy az olasz együttes lényegesen komolyabb játékerőt képvisel, mint a Prága. Azt gondolom, ezzel Kloppék is tökéletesen tisztában vannak, ezért biztos vagyok benne, hogy gálakezdő lesz, ami a sérülésből visszafele igyekvő játékosaink számát látva nem is biztos, hogy olyan nagy baj, így talán 1-2 héten belül végre újra jelentős keretmélységünk lesz. Szerintem kell is a lehető legerősebb csapat, mert a bajnoki versenyfutás mellett ez az a kupa, amit Klopp és a csapat is 100%-ig haza akar hozni év végén. Ehhez pedig most épp az Atalantán kell magunkat átvergődni.
A MU elleni bajnokiból biztos, hogy rengeteget tanult a csapat. Tuti, hogy voltak videós „edzések”, ahol végignézték az elpuskázott helyzeteket, a rosszul felépített támadásokat, a rossz utolsó passzokat – anyagot szolgáltattak hozzá a fiúk bőven. Ebből kiindulva remélem, hogy egy picit állítottak a csapat irányzékán, és csütörtök este olyan előnnyel tudunk ráfordulni a visszavágóra, hogy a bergamoi túra ne jelentsen gondot. Nem lebecsülve azért az olaszokat, de a MU frusztráltságot én valahol holnap este látom kiszakadni, és bízom egy 3-4 gólos győzelemben is.
Az Atalanta jelenleg 6. a bajnokságban, 30 meccsen 50 ponttal, ami szinte pontosan ugyanannyi, mint ahány pontja (48) volt a MU-nak is a hétvége előtt, aztán láttuk, mi lett belőle. Azért azt gondolom, ez az Atalanta verhetőbb, és nincs benne az a – szerintem hétvégén is látható – izgulás, túlgondolás, túlpörgés, ami a MU ellen mostmár többször is saját magunk arcon-gereblyézését eredményezte.
Gasperini együttese a bajnokságban eddig 55 gólt rúgott, de kapott is 34-et, viszonylag tehát sokgólos meccseket játszanak. Alapvetően 3-4-1-2-ben állnak fel (hol van már az olaszos 4-4-2?), ahol az első trióban a három legeredményesebb játékosuk (Koopmeiners, Scamacca és Lookman) tudja keverni a lapokat. A védő Giorgio Scalvini, aki a legértékesebb játékosuk, és csapatuk egyik legnagyobb erőssége, várhatóan sérülés miatt nem lesz ott az Anfielden holnap. Az EL-ben hozzánk hasonlóan az első helyen zárták a csoportot (6 meccs, 4 győzelem, 2 döntetlen), így nekik sem kellett játszani „pótselejtezőt”, a nyolcaddöntőben a Sportingot verték elég szűken (3:2).
Összességében az biztos, hogy egy erősebb csapat jön szembe, mint a Sparta Praha, de az is biztos, hogy őket is le kell győzni ahhoz, hogy elérjük a célt és meglegyen az EL kupa is a végén. Messze van még ennek a sorozatnak a vége, ezért nem bocsátkozom jóslatokba a többi meccset illetően, de én örülnék egy angol házidöntőnek…
Some dreams
Live on in time forever
Those dreams
You want with all your heart
And I’ll do whatever it takes
Follow through with the promise I made
Put it all on the line
What I hoped for at last would be mine
…
Ha egészben is meghallgatnád, kis hangolódásnak (igen tudom, nem mai stílusú zaj):
Meccs csütörtök este 21:00 M4sport (nálam szerencsére ki lehet kapcsolni a szpíkert).
