Vers mindenkiknek

Kedves olvasó, a keddi meccs olyan mértékben kilóg az idei liverpooli sormintából, hogy megihletett. A második félidő tavasz óta a legjobb volt, amit a meccseinken láttam, persze ehhez kellett egy tét nélkül, nagy kedvvel és kiválóan focizó Nápoly is.

Látszott a csapaton, hogy semmit nem fognak magukban hagyni, nincs hová tartalékolni, csupán ez a meccs létezett mindenki számára és ennek megfelelően a meglévő strukturális és egyéb helyeken mélyen kielemzett problémákon nem görcsöltek, hanem tették a dolgukat, hogy azokat kijavítsák, elkerüljék, kiköszörüljék. Az első félidő kellően tapogatózó volt helyenként lendülettel, viszont a másodikban mindkét csapat a másikra akarta borítani a pályát. Kellett ehhez a csodás félidőhöz az is, hogy ne legyen továbbjutási tét így aztán mindenki élvezhette a focit, amit játszani akart. A megfáradt Nápolyra ráereszteni a 3 fiatalt remek ötlet volt, önbizalommal telve a fáradt nápolyik csak keresték, hogy ki milyen posztra jött a srácok pedig hihetetlen gyorsan játszva használták ki a káoszt. Igen sikerült nyernünk is, ami mindig jó, de ez a meccs akkor is csodás látványt hozott volna, ha 0-0 a vége. Most pedig következzen a vers mindenkinek.

A FADA
Weöres Sándor A tündér című költeménye nyomán

Bobika, Bobika táncol,
körben a védői ülnek,
szélsőhadak fuvoláznak,
szűrőhadak hegedülnek.

Bobika, Bobika játszik,
szárnyat igéz a Szalahra,
passzol, igér neki sok gólt,
röpteti és kikacagja.

Bobika, Bobika épít,
anfieldi füstfal a vára,
cseleiben sok a szépség,
mosolykirály fia-lánya.

Bobika, Bobika álmos,
elpihen téli szünetben,
két sérült védi az álmát,
szunnyad a pad sürüjében.