Több meccs, mint kolbász 2.0

Olyan tettet hajtott végre a csapat a 2021-2022-es idényben, amelyre angol klub még nem volt képes: egészen a bajnoki szezon utolsó hetéig „reális” lehetőségünk volt négy kupa begyűjtésére is. Sajnos ebből csak kettő jött össze, ráadásul talán a legkevésbé fontos kettő, ez azonban semmit se von le a stáb és a játékosok érdemeiből. Viszont a maratoni szezon után érdemes azt a következtetést levonni, hogy nincs az a bő keret, amivel négy fronton helyt lehetne állni. Legalábbis úgy biztosan nem, hogy a bajnokságban akkora harc van a győzelmért, mint ezekben az években Angliában.

Miért is vesztettük el a döntőt?

A fáradtság alapvetően befolyásolta a mérkőzés képét
A BL-döntő volt a szezonban a 63. meccse a csapatnak. Minden sorozatban, amiben elindultunk, szó szerint a végsőkig meneteltünk, így érthető módon elfogytunk az idény végére fejben és fizikálisan is. Ha belegondolunk, január óta folyamatosan győzelmi kényszerben játszottunk: ha egyet hibázunk, a City bajnok, ha egyet hibázunk, könnyen kieshetünk a BL-ből. Ezt árpilisig közepéig tökjólment, jól bírták a játékosok ezt a fajta nyomást. Például a City elleni idegenbeli meccs előtt azt éreztem, hogy végre nálunk a momentum, de a mérkőzés végén örülhettünk a 2-2-es döntetlennek. Ez volt szerintem a fordulópont, a bajnokság szempontjából mindenképpen. Előtte lehetett érezni, hogy egyszer majd hibázni fog a City, de onnantól kezdve lehengerlően fociztak, és nagyon gyorsan a hátrányból előnyt csináltak a gólkülönbség tekintetében is. Az ellenünk vívott manchesteri meccs után a következő négy mérkőzésen 17 gólt rúgtak, és csak egyet kaptak. Ezen időszak alatt mi megvertük a Unitedet és az Everton is, de már ekkor látszódott, hogy nagy valószínűséggel, bár játszhatnunk bármilyen jól, nem lehet meg a bajnoki cím. Ennek ellenére nem engedhettek ki a játékosok, mert mi van, ha a City hibázik. A sorsa fintora, hogy azután hibáztak, hogy mi is döntetlen játszottunk a Spurssel, így újra elhitettük, ők is bukhatnak még pontokat. Utólag könnyen okos az ember, de lehet jobb lett volna, ha hamarabb megnyerik a bajnokságot, mert akkor lehet nincs Thiago és Fabinho sérülése, és TAA, Robertson, Szalah, Hendo és Mané is többet pihenhetett volna. Kár, hogy a fociban nincs „mi lett volna”. Ilyen körülmények között kellett teljesíteni a BL-ben, ahol bár szépen meneteltünk, de a Villarreal elleni második mérkőzés első félidejében már látszott, hogy nem a márciusi Liverpoolt látjuk. A lejátszott mérkőzések számának, és azok intenzitásának ismeretében a fáradtság fel-feltűnő jelein azért sokat nem csodálkozhattunk. Glen óta tudjuk, hogy – egy bizonyos szint felett – minél több meccset játszunk, úgy csökken a várható pontok értéke. Ez a Liverpool rácáfolt erre, de a végén mégis több meccs, mint kolbász. Egy fásult, fáradt, sérülésekkel tűzdelt Liverpool érkezett a BL-döntőre, és ezen már a motivációs beszédek, az alap győzni-akaró habitus vagy a hosszabb regenerációs edzések sem tudtak segíteni.

Taktika rendben volt
A fáradtság érződött azon, hogy a középpályás letámadás csak időszakosan működött. A kapu előtt sem koncentráltunk eléggé: passzoltunk, amikor lőni kellett volna, lőttünk, amikor volt jobb helyzetben társ. Diaz sem tudta hozni a szezon második felében mutatott formáját. A védelem nem muzsikált rosszul, de volt két olyan hiba, ami nem jellemző a társaságra: az egyiket megúsztuk, a másikat nem. 1-0 nem ide. Ennek ellenére az alaptaktika szerintem működött, hiszen ki tudtuk venni a Real legnagyobb fegyverét: Vinicius elfutásait. 1) Szépen megakadályoztuk Kroos és Casemiro védelem mögé belőtt labdáit, amivel a brazilt ugratták volna ki, ha pedig véletlen sikerült oda juttatniuk a labdát, akkor Konate remekül kezelte a helyzetet. 2) Mendy labda nélküli befutásait nem követte Szalah, amivel meg tudtuk bénítani a bal oldali labdakihozatalukat. Ezért Benzemának folyamatosan vissza kellet lépni a labdakért, így messze került a kaputól, aminek az lett a következménye, hogy kevésszer került hozzá veszélyes helyzetben a labda. Ez azonban a reaktív része a fociban, és ennek a Pool nem ez az erőssége, mégis most ez ment jobban.

Az ellenfél kapusa kiválóan védett
És persze, rengeteg lehetőséget dolgoztunk ki, amelyeket az ihletett formában lévő Courtios mind kivédett, de 70. perc után nem igazán volt benne a levegőben az angol gól. Szalah helyzete tényleg extra volt, de egy hátrányban lévő, de nem fásult Liverpool ilyenből ötöt alakít ki, amiből egy bemegy. Ez most nem az az egy volt, amiért lehet okolni a szerencsét is, de ahogy Kraw (-) maga mondta, a szerencséért meg kell dolgozni, és talán ezen a meccsen nem dolgoztunk eleget. Egyébként a Real elég jól végrehajtotta a saját maga taktikáját: jól támadták a TAA mögötti területet, Valverde rengeteg futásával egyszerre támogatta a támadásépítést, és zárt vissza Díazzal, az „öreg rókák” a középpályán hozták a tőlük megszokott nyugodtságot labdakihozatalnál, valamint Carvajal egyszerűen levette a pályáról Díazt. Az igazi klasszis akkorra időzíti a formát, amikorra szükséges, és a Kroos-Carvajal-Alaba hármas szezonban nyújtott egyik legjobb teljesítménye volt a szombati. Egyébként azt gondolom, hogy nálunk is játszanak legalább ekkora klasszisok, de azért az nem várható el, hogy 20-ból 20 „döntőt” megnyerjenek. Sajnos ebből a szombati pont volt az egyik.

Mi vár ránk most?
Be kell látni, hogy ennyi fronton nem fogunk tudni harcolni még ilyen bő kerettel sem. Klopp nem az a típusú edző, aki 20 játékost forgat a csapatban hétről hétre. Megvan az a 12-14 ember, aki folyamatosan játszik, a többiek pedig néha-néha beugranak a helyükre.

Ha megnézzük, VvD 51 mérkőzésnyi (90) percet töltött a pályán, míg ez az arány Tsimikas esetében 19. Ha ilyen hosszú, sok meccses szezonokat akarunk teljesíteni, ezen muszáj lenne változtatni, de nem gondolnám, hogy Klopp a karrierje végére fog ezen a hozzáállásán változatni. Ezért hát a mérkőzések számából kell leadni. Jó tanulópénz volt ez mindenki számára szerintem, bajnoki és BL cím hajszolása nem megy egyszerre a kupákkal. Legalábbis egy olyan klubnak nem, mint az FSG vezette Liverpool.

Rettentő érdekes nyár előtt állunk egyébként: Mané szinte biztosan eligazol, Szalah nyafog, a középpályára kellene némi frissítés, Minamino, Origi, Ox szinte biztos távoznak. Annak ellenére, hogy Carvalho biztosan érkezik, lesz még dolga a klub új sportigazgatójának, Wardnak. Apropó, bújjatok a szerepébe, és küldjétek el nekünk, Ti hogyan vezetnétek a liverpooli hajót az átigazolások tengerén. Utána pedig még jövünk szezonértékelőkkel, mert annak ellenére is korszakos év volt ez, hogy a végén „csak” két kupát tettünk a vitrinbe.