Benne volt a pakliban

| Posted on| | /span>

A csirkék Atleticóztak egy pontot az Anfieldről, ezzel eggyel távolabb került a bajnoki cím. A matek szerint 3 meccs hátra, 3 pont hátrányban vagyunk és már a gólkülönbség sem a mi javunkra van. Ha hozzávesszük, hogy a citynek már csak 1 megnyerhető tróféája és 3 meccse van a szezonból, amíg nekünk 5 meccs és 3 trófea érezhetjük, hogy nem csak a lépéselőny, de a fókusz is náluk van jelenleg a bajnoki címért.

De kezdjük az elején, Matip és Bobby kivételével a gálakezdő került a pályára, ennek megfelelően hamar a csirkékre borítottuk a pályát, akik köszönték szépen várták sünben azokat a lehetőségeket, amikor el lehet indulni egy kontrával. Conte köszönte szépen befűzte a fióknak a diavetítőbe a Catenaccio Basi per il Semimisericordioso c. filmet és egész héten ezt tekerte nekik. Amint labdát vesztettünk gyors átmenetre koncentráltak, azt nézték hol lehet megjátszani a Robbo vagy Trent mögötti területeket egy kontrára. Nyilvánvalóan pihentebb, de gyengébb képességő csapat ennek megfelelően nem hagyott nyugtot a Liverpoolnak. Ennek megvalósításához nagy koncentráció kell és kicsit lottószerűen elég egyszer bejönnie, hogy igazolást találjon a terv. Így is lett már az első félidőben is volt nagy adok kapok, a liverpooli magas presszing is hozott helyzeteket, valamint a londoni kontráknál folyamatosan résen kellett lenni a Son-Kane összeszokott duóval szemben.

A második félidő elején, aztán jött a találat, egy kontra végigfutott ziccerig és máris hátrányból kellett ugyanazt folytatnia a csapatnak. Klopp ekkor szokásával ellentétben, valószínűleg a folyamatos meccsterhelés miatt rotációs célzattal hamar cserélt. Jota és Tsimikas jöttek Hendó és Robbo helyére, amivel önmagában nézve nincs is gond. Több ember kellett a támadóharmadba, Salahra megkettőzve figyelt a Sessegnon-Davies páros, így őket lekötve lett tere a Jota-Diaz-Mané hármasnak. A görög pedig abszolút posztra érkezett friss erővel, ez is megállja a helyét így. Ennek köszönhetően érkezett is az egyenlítő gól, viszonylag sokkal a vége előtt, mégsem érezte úgy az ember, hogy itt az utolsó negyed órában majd aztán eljön a pokol. (Rápillantva a meccsnaptárra, valahol ez érthető.)  Ezen nem segített a harmadik csere sem, amikor is a besárgult Fabinho helyére érkezett végül Keita szellem üzemmódban, látványelemként.

Ha csak erről a meccsről lenne szó én az asztalt verve üvöltenék, hogy a bajnokságból 3 és fél meccsel a vége előtt hogy lehet lehozni az embert, aki robotol Trent és Salah helyett, mellett és értük is. Érdekes megnézni, hogyan alakult át a Robbo-Gini-Mané háromszögünk Robbo-Thiago-Diazzá, ami egyelőre Robbot limitáló és Thiagot erősségeire építő rendszer lett. Egyrészt Diaz egyéni játéka fenomenális, nem kell mellé közvetlen Robbo hogy megzavarja abban amit tud, cserébe Thiago is szépen lépked feljebb hogy irányítsa a játékot. A védekezésben nem rossz, de nem Gini fizikalitásával megáldott brazil-spanyol miatt Robbonak Fabinhonak és VvD-nek el kell tüntetni ezt a lyukat. Ezzel szemben a másik oldalon Henderson a középpályáról zár vissza Trent mögé, vagy Salah mögött, mellett képez emberelőnyt a támadóharmadban. Ez a nagyon finom aszimmetria jellemzi jelenleg a csapatot, ennek minden előnyével és hátrányával. Na ebből sikerült lekapni a sokat futókat és behozni olyan arcokat akik az egykapuzásban hasznosabbak lehetnek a labdával, vagy legalább friss lábak. Nekem főleg Henderson extra sprintjei hiányoztak, a végén mikor a sárgás Fabinhot is lehozta és nem Origi érkezett a helyére minden reményem elszállt a győzelemmel kapcsolatban. Fabinho nem játszott kevesebbet, mint Hendo, és az első félidőben prime Casemiroba oltott Fernandinhot hozott hentelésben. Lehetett érezni, hogy a másodikban röpüni fog a sárga. Természetesen nem lehet középpályások nélkül hagyni a csapatot a végjátékra, Fabinak se jött volna jól egy pirosas eltiltás, nem tudott Origi jönni.

Sajnos egy újabb x-es rangadóval zártunk így, nem először idén, ahol Klopp nem mindenáron akart nyerni. Már nem a vészmegoldások és a Káosz uralkodik ezekben a fontos meccsekben, hanem a tervezés, a rendszer és a magasszintű energiamenedzsment. Egyrészt jó hogy nem darált 90 percet Hendó és Robbo, másrészt úgy érzem hasznosabbak lettek volna a csapatnak, mint Jota vagy Keita. Ha a sárgás Fabi marad a végén és mondjuk az egész meccses darálásban a nagyszerűen játszó Diaz helyett jön Origi abban benne lehetett volna a varázslat.

A bajnoki menetelésre a csapat úgy van felépítve, hogy a rangadókon ne kapjunk ki, a kicsiket verjük üzembiztosan és most is ez az elv ment(odavissza x-ek a city a chelsea és a csirkék ellen, két becsúszó vereség és két becsúszó x kisebb masszív csapatok ellen). A mostani döntetlen a bajnoki hajrá miatt fájóbb, de a számok Kloppot igazolják, meg mindig ott a bajnoki csata még ha takarég lángra is került most, egy szűk napig a tabellát is vezettük:

Zárnám Studge tweetjével és Csöpi nagy igazságával, amit a City-Tottenham BL negyeddöntő hosszabbításának utolsó perceiben mondott: Nincs vége, amíg vége nincs!

Published by Szücsi