Miért is volt jó meccse ez a csapatnak?

Bejutottunk az elődöntőbe, örülünk Vincent. Ez elég simán sikerült, ellenben a Buyern, Dinamó, ATMA sorral.

Az első félidőt nézve azt gondoltam a vezető gólunkig, hogy milyen fasza B-csapatunk van. Kontrolláltuk a meccset, okosan megvívtuk a párharcokat csírájában elfojtva a Benfica próbálkozásait, szépen passzoltuk ki a presszingjüket, elöl, pedig szervezetten támadott le a Bobby-Jota-Diaz sor. Egy percig nem vették félvállról a tulajdonképpen már az első meccsen megnyert párharcot. Erre jött a jéghideg profizmusával a francia barnamackónk és bebólintotta a vezető gólt, ami egy minden mindegy állapotba sodorta az ellenfelet.

Ennek megfelelően jöttek is előre és megnyitották a lesgólok és a majdnem lesgólok sorozatát. A majdnem egyenlítésükkel majd az egyenlítésükkel pedig tovább tekeredett a gondolat a fejemben, miszerint ez egy brutál jó B csapat. Na de hogyan is lett ez ilyen fasza és hogyan lett egyáltalán ilyen vastag keretünk a tavalyi dögrovás után?

Első összetevő a kiemelkedően profi egyéni edzés monitorozás és a csapat mérhetetlen munkamorállal végrehajtott edzései. Tsimikas – Ibu – Gomez mind látszik rajtuk, hogy mennyit pallérozódnak Salah-Mané-Bobby támadósorok ellen az edzőpályán. Egyszerűen kevés összeszokottabb és gyorsabb támadósor jön szembe egy random Benficából, de európai szinten is kevés az ilyen szinergiával rendelkező támadóhármas.

Másodikként érdemes elgondolkodni, milyen szépen találja meg az egyensúlyt a pihentetett kezdőnél a Mester. Ali-Matip-Hendó-Milner-Bobby gerincre szépen támaszkodhatnak a kiegészítő emberek bármi baj van, néha még Milner is rádőlt a lapátnyélre, annyira nincs játékban szegény. 5 rutinos mindent megnyert játékos mellé ott van a visszatérő Gomez, Ibu, Tsimikas, Diaz, Jota, Keita, akik mellé kell az iránymutatás, Jota természetesen felfelé lóg ki innen, de mindegyikük pontosan tudja hol mi a szerepe a pályán, milyen játékhelyzetben hogyan kell reagálni és mi a feladata, amivel a csapat együtt mozog és segítik egymást. Öröm volt nézni ahogy a nagyapó sebességű Bobby játszik a kolumbiai unokájával a kertben és kedvtelésből rommá presszingelik a Benficát.

El is érkeztünk a harmadik tényezőhöz, ami szorosan következik a fenti kettőből, mentálisan az elvégzett munka és a rendszer és a társak ismerete megteremti azt a pozitív motivált mentális állapotot, ahol egy ilyen meccsen görcsösség és bármilyen visszatartó erő nélkül nem félve a hibáktól lehetett darálni. Természetesen a tetemes előny csak segítette ezt, de alapból értik a játékosok, hogy a hibák a játék részei. Nekik B vonalként nem az a feladatuk, hogy hiba nélkül hozzanak meccseket, hanem hogy megtanulják, hogyan kell az adott játékrendszerben vagy meccsplanben a hibákra reagálni.

Tökéletes példa erre a lesgólok áradata. Egy percig nem fordult meg a csapatban, hogy húha de jó kiugratásai vannak a Benficának érdemes lenne mélyebben védekezni, mert még a végén gólt kapunk. Az utolsó pillanatig fenntartották a rendszert, mert ez a csapat terve ahogyan meccseket akarnak nyerni. Nem érdekes mennyit rúg a Benfica a B-csapatnak, amíg a többi nagyobb játékerőt képviselő csapat is megszenved a lesre állításunkkal, és mindegy ki a védő VvD mellett, mert mindannyian tudják a feladatukat.

A szerdai meccs nyílt képe kedvezett ennek a gyakorló sornak pláne hogy a cserék és a Bobby magic hozta az erőfölényt és a gólokat is, hogy megmaradjon a továbbjutási safespace, ami legjobb pallérozódó közeg a fiataloknak. Robogunk tovább, újra City aztán United, Everton, Villarreal! elleni BL elődöntő (LOL ezt leírni) és Newcastle a menetrend még erre a hónapra! Őrület, mit megyünk minden sorozatban elődöntőben vagyunk, és még a bajnoki harc is igen szoros és még 7 meccs hátra van (18%-a a maratonnak, csak a mihez tartás végett).

Csak lábjegyzetben írnám, Bobby mekkora istenkirály ezek ellen a latin stílusú szerényebb csapatok ellen, Porto, Benfica, Sevilla,  a klub vébén is nagyot ment pár éve a Monterey meg a Flamengo ellen. Felkészül a Villarreal.