Robogunk tovább

A szezonunk továbbra is sűrű. Mondjuk ezt már megszokhattuk, ahogyan azt is, hogy ebbe a szezonba is beleszólt a Covid. A nagy menetelésben most éppen a West Ham látogat hozzánk.

A londoniak háza táján nem sok minden történt az utolsó találkozónk óta. A keret, valamint a menedzser is változatlan, így persze amit foci néven művelnek, az is az. A bajnokságban most még jól tartják magukat: persze ebben benne van, hogy jelenleg az elmaradt meccsek garmadája miatt csalóka a tabella. Az is igaz, hogy e sommás kijelentés akkor lenne valós, ha az elmaradt meccseik miatt az Arsenal és a Tottenham beelőzné őket, és “csak” a hetedik helyen tanyáznának. Nincsenek éppen nagy formában: az elmúlt hat meccsen 2 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség a mérlegük, ami a középmezőnyt jelenti a forma tabellán. Moyes papa náluk is úgy néz ki, hogy a maximumát hozza, ami kiscsapattal a nagyok mögötti tömörülés élmezőnye. Ezt tudta többször hozni még a Top4 időkben az Evertonnal, most meg a Top6 időkben a West Hammel. Ez szokott neki menni, amíg egyszer meg nem szalad a szekér és véletlen be nem jut Európába, mert akkor a meccs-sűrűség miatti terhelésben meg szokott nyekkenni. Ettől még elismerésre méltó dolog, hogy a BR-féle Leszterrel verseng most már második éve.

Csapatunk formája remek. Meglepően jól hoztuk le a mindig kritikus január-februárt. Igaz, december végén volt néhány rosszabb eredmény is, de ennyinek bele kellene férnie. A gárda robog, a morál magas, és közben lett még egy füles bödönünk is. Most már “csak” bírni kellene a maraton hajráját. Ezzel kapcsolatban most éppen bizakodó vagyok, hiszen az elmúlt 1-1,5 évhez képest egészen rövid a sérültlista. Könnyű nem lesz, de bizakodó vagyok.

A focivilágot újabb sokk éri a háborús helyzetben. A kérdés már csak az, hogy milyen formában és mennyire. Izgalmasan alakult az angol foci elmúlt néhány éve: lehetett parázni a Brexit miatt (bár ez úgy néz ki, sokkal kisebb hatásokkal bírt, mint számoltam vele), majd jött a Covid, ami viszont rendesen beütött. Most meg itt a háborús, szankciós, kereskedelmi háborús új őrület. A Schalke már kirúgta a Gazpromot, mint szponzorát. Az UEFA is dollármilliókat bukott, amikor ugyanígy tett. Elég kemény, hogy a mi kis biztonságosnak, kényelmesnek hitt világunk képe szertefoszlik ily módon az elmúlt két évben.

Nyilván számunkra a legfontosabb a “mi lesz a Chelsea-vel?”, hiszen ez érinti a PL Top6 kérdéskört. Elég kemény, hogy a helyzet odáig fajult, hogy Abra papa kénytelen eladni. Jó, persze az elmúlt években voltak már gondjai állampolgársággal stb., de ez akkor is egy elég komoly és a focivilágunkat jelentősen érintő dolog. Nagy kérdés, hogy a jó kis kelet-közép európai okos húzást be meri-e játszani, és amíg a viharfelhők elvonulnak, “eladja” a klubot valami strómannak. Ma már nem merném kijelenteni, hogy tuti nem lehet ilyet csinálni, de még mindig meglepne.

Érdekes lesz, ha tényleg piaci alapon megy el a Chelsea, mennyi is lesz az ára. Az elmúlt évek NFL csapatainak adásvételi ára és a Chelsea piaci értéke alapján nagyságrendileg 3 milliárd dollár körül kellene legyen. Ezzel a fociban messze a legnagyobb valaha kifizetett összeg lenne. Ennyiért csak NFL csapat váltott eddig “gazdát”. Kérdés persze, hogy amikor mindenki tudja, hogy kénytelen eladni (és gyorsan), akkor tud-e piaci árat kérni. Felteszem nem, így benne van a pakliban, hogy még a beletolt 1,2 milliárd font sem térül meg, így Abra papa lehet kénytelen lesz veszteséggel kiszállni a buliból.

A Chelsea projekt már elég érett. Az elmúlt 5-10 évben alapvetően már piaci alapon működött a csapat. Mostanában már az eszement “olajos” pénzbetolások nem voltak jellemzőek. Ebből kiindulva feltehetően bárki is lesz az új tulaj, hatalmas visszaesésre a Chelsea anyagi helyzetében és erősségében nem kell számolni. Valószínűnek tűnik most számomra, hogy nem a Chelsea eladása lesz a Top6-korszak vége. Benne van a pakliban, hogy az Newcastle felől közelít…

Egyszóval: izgalmas időket élünk. Ettől még próbáljuk meg élvezni a Klopp korszakot, amíg még megtehetjük.