Sinternacionálé

Az Inter mindig is az emócionális szürkezónámban mozgott, ritkán utáltam őket nagyon, kedvelni pedig szintén ritkán sikerült. Történelmük nagyjait elismerem és csodálom teljesítményükért, Helenio Herrerától Josén és Hodgsonon át egészen napjainkig. Legendás játékosok és megannyi argentín adott sikereikhez. Sokaknál pendít meg a Zanetti név elsimerést és tiszteletet. Akkori vezetésüknek köszönhetjük a kis brazil varázslónkat, aki megmutatta, hogy van helyük az orkok közt a labdázni is képes támadóknak, erre hip-hop 10 év eletelik, szétnézünk, aztán a mostani csapatban hemzsegnek a labdapozitív emberek. Nyers István, Meazza, Suárez, Ronaldo, Ibrahimovic, Júlio César, Militó, Sneijder, Cambiasso, Recoba, Toldo, Maicon, Stankovic. Varázslatos névsor, de sosem mozgatott meg igazán, hogy szimpatizáljak velük.

Nem alakult ki nagy gyűlölet sem, mert nem igazán voltak nagy rangadóik a Liverpoollal, elkerülték egymást a nemzetközi foci hullámzó tengerén. Hajdani Juventus és Del Piero rajongásomkor pont leszartam a rivalizálást, egyszerűen csak csodáltam a futballt magát. Mourinho menetelésekor örültem, hogy nem itt rontja a levegőt Angliában és a távolsággal már egyből könnyebb szeretni az ilyen klasszik troll figurákat, José. Egyszerűen engem elkerült a nagy sinterezés, bár amikor Conte elkezdte a levetett MU-s arcokat odahordani azért némi gyomorsav csak feljött, de szerencsére messze voltak tőlem a milánói események, hogy olyan nagyon érdekeljen, ebben is megláttam a jót, Ashley Young szájába már szárnnyal gesztikuláló sirályok kulálnak.

A két csapat történelméből még tinédzser koromból emlékszem egy BL összecsapásra, simán kiütöttük őket a picsába, Torres Gerrard és Kuyt góljaival. Ó azok a csodás Big4 évek, amikor alanyi jogon járt a BL Angliában. Most sem olyan rossz azért, csak kár hogy minden nagy ligában van egy nagy és mögötte látható lépésekkel lemaradva az éppen aktuális üldöző(k). (Igen tudom most épp romon van a juve, barca, de ki nem szarja le.) Visszakanyarodva az Interre, egyelőre vesztett pontokban jobban állnak a bajnokságban, mint az 1 ponttal vezető Milán, hála egy beragadt meccsüknek. Az elmúlt hetekben elég kemény sorozaton vannak túl, Milán(v), Róma(gy), Nápoly(x) sor után fogadnak minket.

Fixen 3 középsővédővel és két szárnyvédővel állnak fel, masszív középpályás hármassal és egy nagycsatár-kiscsatár kombóval. Ez a felállás igen jó kompromisszumnak bizonyul a mai labdarúgásban, a visszalépő kiscsatárral szépen lehet emberfölényt kialakítani a középpályán, vagy védekezésben betömörülni sünbe/buszba. Defenzíven szépen sokan érkeznek a labda mögé, a széleken a szárnyvédők esetleges megverése után tud tolódni a 3 védő, a labdához legközelebbi keresztez, míg a másik oldali szárnyvédő visszazár. Egy szép dinamikát lehet kialakítani a 3-5-2-es felállással, könnyen lehet belőle váltani támadásra, gyors átmeneteket lehet generálni a felívelt labdával Dzekora, valamint a fent leírt módon védekezésben is lehet a labda oldalára áthelyezni a súlypontot anélkül, hogy a teljes szerkezet szétesne, mindezt 3 belső középpályással.

Barella és a téli erősítés Gosens nem lesz a mai meccsen, azonban ha lennének se tartanék jobban az Intertől. Az elmúlt években találkoztunk szép számmal olasz csapatokkal (Nápoly, Róma, Atalanta, Milán) A mérleg elég egyértelmű, a nápolyi mélyen védekező 4-4-2 okozott igazán gondot a nemzetközi szinten elég rutintalan csapatnak évekkel ezelőtt. Ősszel a bajnokságbeli riválisukat, a Milánt lesimáztuk a csoportmeccseken. Egyszerűen más kategóriában van a jelenlegi Pool a felduzzasztott támadósorral meg pláne, mint az Inter, ahol a bőven 30 fölötti Dzeko-Perisic-Vidal-Sanchez sor lehet a mai meccsen a húzósor. A szakmai realitás az, hogy a Pool sokkal stabilabban tud magastempót diktálni, ennek megfelelően uralni a pályát és a labdát. Ez az Inter nem egy Atletico Madrid.

Azonban az a pálya, amit a bíró befúj, a gól kerek, labdát füvön játszák és egyéb közhelyek puffogtatása mellett a Pool gyenge pontja egy jól elhelyezett kontra vagy felívelés TAA oldalán, ha ezt Perisic egyszer jól megcsinálja akkor lehet sírás. Cserébe Perisicet olyan nagyon nem tudják támogatni, hiszen a mögötte nyíló területtel Salah kezdhet majd szép dolgokat. Ennek megfelelően az első percekben várok egy irdatlan nyomást, hogy ne is legyen kedvük nagyon focizni, majd türelmes stabil biztonsági játékot. Hogy aztán a második félidő elején mindent is kifussunk a vénekből és rúgjunk egy pár idegenben szerzett gólt, aminek már nincs jelentősége. Mivel minimális sérültünk van nem nagyon tudok jósolni ki fog kezdeni, talán az elmúlt meccsek terhelései alapján várom, hogy Firmino pihen, Jota-Mané-Salah kezdenek, középpályán pedig Thiago-Fabinho-Henderson masszívitást várok. Matip talán pihen, mert irdatlan mi magic showt nyomott a Burnley ellen.

Ha ki is adja nekik a ma esti meccs a háromcseresznyét, még akkor is jönniük kell az anfieldi pokolba és a fenti megállapítások akkor sem lesznek kevésbé helytállóak. A Serie A beszűkült és pusztán annyiból érdekesebb a francia bajnoksághoz képest, hogy itt egy jó adag retro életérzés ragadt a 90-es és a 2000-es évekből a csapatokon és ezt táplálják az ide levezetni térő játékosok. Ibra 40 évesen a bajnoki tabella élén. A liga élmezőnye fasorban sincs az európai top klubokhoz képest, az Inter 10 éve nem élte volt BL kieséses szakaszában, ellenben a Liverpool évek óta ott van. Kellemes felhozó kör lesz ez, hogy kipihenjük azokat a mocskos januári szürke sárdagasztásokat, amiben olyan jól éreztem magam, mint Bajnai Gordon az Inter himnusz énelkése közben.