Impotens vasárnap délutánok

Félelemmel fellocsolt vádligörccsel és rossz szájízű kakofóniával ülök majd le/ébredek majd fel a vasárnap délután 15 órás meccsünkre a Brentford ellen. Szinte látom magam előtt, ahogy az 12. percben a 11 percnyi „a küzdelem dominál” játék után elszabadul egy Brentford kontra, máris 0-1, mi pedig állunk széttárt bal és jobb agyféltekével, hogy most Minamino helyett feltegyük-e Necot a támadósorba, mert igazából úgyis kurvára mindegy. Miközben Keita és Mané is jól szórakozik (de különösen a bíró) egy kameruni külvárosi stadionban.

Félre ne értsetek, a srácok abszolút kiérdemelték, hogy ott legyenek, hogy válogatott tornán a szülőföldjükért játszhassanak, egy pillanatig nem sajnálom el tőlük ezt. Mi is pontosan tudtuk, hogy ezek szűk hetek lesznek, egy afrikai játékosnak pedig már a leigazolásánál tudhatod, hogy ilyen gondok mindig előjöhetnek. Nem váratlan, nem elkerülhetetlen, ez egy abszolút tervezhető és természetes eseménysor most. Csak hiányoznak nagyon a srácok, ennyi az egész.

Vissza az Anfieldre, ahol a klublegenda Divock továbbra is csak a lelátóról nézheti majd az eseményeket a pályán cirkáló darazsak eltaposása helyett (de legalább már edzésben van, és Kloppo szerint jól mutat a gyepen), Thiagonál még mindig pörög a Hips Don’t Lie, Harvey pedig lassan újra bemutatkozhat majd a csapattársainak, de az éles bevetéstől még messze van. Mindez pedig le is szűkíti az opcióinkat a délutánra, sok eltérést nem fog mutatni a csapat a libakupához képest. Talán Ox kezd majd Milly helyett, hogy kicsit jobban segítsük az elejét, de ebben nagyjából ki is merülnek a variációink.

A Brentford részéről valami megnyugvást azért ad, hogy a hamstring monster ott is csemegézik, de kettő első csapatos játékosukból pont most lett elege, úgyhogy Henry és Canos is most tér majd vissza. Ezen persze nem szabadna múlnia, de ha megnézzük, hogy a valami érthetetlen okból maguknak címerállatként a darazsat választók mennyire szeretik beletörölni a lószaros kis ízelt lábacskáit a topcsapatokba, akkor elkezd villogni bennünk a Ne máááár feliratú villanykörte. Business is business.

A szeptemberi meccsen három gólt azért találtunk ellenük (Diego, Mo, Curtis), de hármat csúfosan be is nyeltünk, ők meg köszönték szépen a pontocskát. Becsületünkre legyen mondva, a sárgák tényleg minden nagycsapatba belekötnek a betonvédelemmel, idegben egy féllábú támadósor ellen pedig pláne kifizetődő taktikának tűnik ez. Szerencsére pont volt 60 percünk gyakorolni az Arsenal ellen az impotenciát, így lett egy nagyobb minta abból, hogy egy Jota-Firmi-Minamino támadóhármas mit tud kezdeni egy ilyen helyzettel. Ha ezt sikerül három nap alatt feldolgozni és átültetni valami kis megoldást a fejekbe, akkor lesz esélyünk Ha nem, akkor marad a csoda. Egy betévedt szöglet, egy Matip cselsorozat, bármi, egy Ox távoli bomba, de nem ígérnék semmit.

Kaput találó lövésünk azért remélhetőleg most lesz. De biztosan csak vér, veríték és könnyek. 15 órától, ha jól olvastam a Digi 1-en.