Let’s talk about Six
Kezdjük is rögtön a „rövid” önfelszopással, a tökéletes csoportkör eddig egyetlen angol csapatnak se jött össze a BL-ben. Egyetlen egynek sem, akkor sem amikor a top4 masszívan uralta a sorozatot a 2000-es évek második felében, és akkor sem, amikor csak szimplán volt 1-2 kiemelkedő angol csapat. Most pedig nyertünk hatszor ráadásul úgy, hogy az utolsó kettő nekünk már teljesen mindegy is volt, az ellenfeleknek pedig nagyon nem. Ők tényleg megélték ezt a halálcsoportot, meg persze mi is, csak kicsit máshogy.
Kell még mondanom valamit, Ildikó?
A kezdőben mondjuk 3,5 alapjátékossal ugrottunk neki tegnap este a Milannak, Ox mostanában kap azért játékidőt kezdőként is, ezért legyen ő a fél. És ha már szóba jött: Ox egy nagyon jó játékos. Ledarálták az évek és a sérülések (jézusom, már 10 éve volt, hogy az Arsenal elvitte a Sotonból), de ha egyszer csak fele annyira fel tudna épülni a teste, mint ahol a feje tart, akkor hirtelen tényleg egy teljesen új igazolást kapnánk a pályán. Tegnap is csillant ebből valami, némi meccsfitnesz és egy kicsit gyengébb és talán kevésbé fizikális ellenfél ellen máris összeálltak a csillagok, és kábé azt az Oxot láttuk, akit leigazoltunk. Baromi jól védekezett, egyre-másra húzta meg az távoli lövéseket (Szalahnak gólpassz), szórta ki a hosszú indításokat, tényleg élmény volt újra elemében látni. Pontosan azért igazolt hozzánk annak idején, hogy ezt és így játszhassa, reméljük a teste most bírni fogja a nyomást. Legalább egy kicsit tovább, mert egy ilyen Oxra mindig szükség van.
Szóval 3,5 alapjátékos. Ali és Mané most nem lesz kiemelve, Szalah pedig majd kicsit később. A nem alapkezők közül pedig Origi már kapott a Wolves ellen egy enyhe plusz figyelmet, úgyhogy bár most is elég jó volt, tegyük át a fókuszt hátra (szegény Mortont is átugorva, aki nagyon hasonlót játszott most 19 évesen, mint mondjuk a 22 éves Henderson, csak ezen a szinten ez még egy láthatatlan művészet).
Először is Nat Phillips nagyon, de nagyon megérdemelte, hogy ott lehessen a BL-ben a pályán. Nyilvánvaló, hogy nem számol vele a klub hosszabb távon (bár 2025 nyaráig van szerződése a Babelcopter Day-es szerződéshosszabbítás miatt), és most is amellett a Konaté mellett játszott, aki kiszemelt célpont arra, hogy világklasszis CB-t neveljünk. Mégis mindannak amit tett az előző szezon második felében, annak garantálnia kell még egy utolsó BL-meccset neki. Nem kis része volt abban, hogy egyáltalán itt lehetünk, nagyon jó állapot az, hogy a csapat megengedhette most magának azt, hogy akár csak ilyen alapon is játszassa.
Nat pedig meg is hálálta. Ha nem is volt hibátlan a játéka, a Milan támadósorát azért csak kiszedtük a meccsből majdnem teljes időtartamban, mindezt egy 22 és egy 24 éves belső védővel, miközben egy 19 éves csikó volt előttük szűrni. Persze erre nem is lehettek felkészülve az olaszok, az ottani rendszerben ők még utánpótláskorúak lennének, de hát ekkora különbség van is az angol és az olasz klubfoci közt mostanában. Phillips megkapta amiért megdolgozott, meg egy szép GIF-et is csomagolhat majd az unokáknak a fa alá 40 év múlva.
És ha már a védősornál járunk, Konatéról ne feledkezzünk meg, aki egy kibaszott kőszikla a védelemben. Mindene megvan ahhoz, hogy igazi világsztár legyen, ráadásul tényleg csak 22 éves még. Már most elég mély nemzetközi tapasztalata van, a jövőben is elég erősnek ígérkező francia válogatottnak is alapembere lesz, közben pedig leigazolja a prime Liverpool, hogy játsszon a legerősebb bajnokságban, ráadásul Klopp keze alatt. El se tudom képzelni mekkora büszkeséget érezhetnek a szülei, ha már én is az vagyok rá csak azért, mert nálunk láthatom játszani. Aki igazán hosszútávú projektet keres most a Liverpoolban, annak ő a top favoritom, ha nem dobja el az egészet valami harmadvonalas rapkarrierért, akkor nekünk ő a Mbappénk. És tényleg csak a viszonyítás kedvéért: Van Dijk akkor igazolt a Celticbe, amikor Konaté hozzánk. Hatalmas az isten lába, hogy már most nálunk van, még ha egyelőre nem is látjuk sokat.
Az istennek viszont két lába van (vagy nyolc? vagy egy irracionális szám?) vagy csak akkora, hogy nagyon sok mindenki elfér rajta, de hogy az egyenesági rokonságot Mo Szalah-val nem lehet letagadni, az is biztos. Az ember meglőtte a 20. gólját a szezonban, és december 7-e volt. 3,5 hónap elég volt erre az egészre neki, a szezon nagyja pedig még hátra van, hát mégis mire számítsunk még? Most épp csak úgy mellékesen megdöntött egy góllal két klubrekordot (20+ gól 5 egymást követő évben, Ian Rush eddig az egyetlen aki erre képest volt még, illetve a BL csoportkörben így 7 gólt lőtt, ami szintén klubrekord), hát mi jöhet még? Ha nem lenne az ANK, akkor rámehetne a PL gólrekordra is, de lehet még így is rá fog? Tényleg nem tudok már mit kezdeni az emberrel.
Azt leszámítva, hogy az ünnepi hangulat és annak fokozódása előhozta belőlem a gyermeket. Szalah most ugye 20 gólnál jár idén, szentestéig hátra van még 4 meccs (Villa és Newcastle otthon, Spurs idegen, Leicester otthon az FA kupában), ezen a négy meccsen simán összejöhet még az a négy gól, ami teljessé tenne egy nagyon fasza kis adventi kalendáriumot. Úgyhogy ha késve is, de épp ideje elkezdeni kibontogatni a különböző ablakokat.
Ma van december 8-a (legalábbis amikor írom a posztot), ez azt jelenti, hogy Szalah 2021/22-es szezonjának a 8. gólját nézzük ma meg. Ez pedig nem más, mint a City elleni varázsszóló. (Igazából videót se kéne beraknom róla, mindenki el tudja képzelni ennyiből, hogy mit rejt ma az ablak.)
Holnap, dec. 9-én a Watford elleni jön, és így megyünk majd szépen tovább. A kommentek közt ne felejtsük el minden nap kinyitni az aznapi ajándékunkat. Ha már láthatjuk Szalahot hétről hétre, így karácsony előtt legyünk még hálásabbak, és lássuk őt napról napra is. Ki fognak tartani a gólok karácsonyig, ne legyen kétsége efelől senkinek.
Kellemes készülődést az ünnepekre, és készítsük azokat a videólinkeket.
