A csattogós lepke és a gitt
Rendhagyó lesz beharangnak a mai poszt, se nem kommentfogó, se nem egy strukturált, normális beharang, mert a meccs előtt két órával tudom csak elkezdeni írni. Mire végére érnék, már kint lenne a kezdő, úgyhogy azt most nem hasalom be, hogy Alison és Szalah kivételével mindenkit cserélünk szombathoz képest, de azért behasalom mégis. Megy is ki a poszt fogni az előzetes kommenteket, ha a kommentfogónál nagyobb terjedelemben is érdekel majd maga a poszt, akkor a meccs előtt azért egy frissítést megérhet az oldal.
A nyitóképen Szalah lövi az egyenlítő gólt a szeptemberi Anfielden, ahol miután ledaráltuk és fellógattuk a Milant az első 20 percben, szépen engedtük őket visszamászni az erkélyen, és elég nevetséges módon 2-1-re vezetni a félidőben. A második félidőben aztán helyreállítottuk a világ rendjét, de a fene se gondolta volna, hogy a BL-csoport nekünk ennyire simán alakul, a Milánnak meg ennyire borzalmasan. Az akkori izgi meccshez képest mi 5/5-tel állunk, pedig a Porto ellen már nem is próbálkoztunk úgy istenigazából, szerencsétlen olasz listavezető(!) meg csak az előző fordulóban tudott először nyerni (87. perces gól 0-0-nál Messiastól), egyből megnégyszerezve a pontjait. Ennek megfelelően most épp EL-helyen áll, de most egy esetleges hazai győzelemmel is simán lehet, hogy csak az EL marad nekik. A Porto-Atmán nagyon sok múlik a szempontjukból, de ők tényleg nem tehetnek mást, mint feltolják a bélyeget, és miközben nagyon szurkolnak a döntetlennek a másik meccsen, megpróbálnak legalább egyszer nyerni otthon. Ha kikapnak, és a másik döntetlen, akkor viszont két szék közt a padlón a negyedik helyen, és lehet izomból menni a bajnokságra nekik. Annyira az se rossz.
Ennyit a helyzetelemzésről, amit tudunk, hogy ők jönnek majd ahogy tudnak, mi pedig felpörgetjük a rotakapát, jönnek a fiatalok és a keretemberek, hogy átvegyék a szerepet mára, mert a gittet rágni kell folyamatosan, hogy meg ne keményedjen. Ha a sztárok épp nem rágják, rágja az akinek megtiszteltetés, hogy egyáltalán itt lehet, ez teljesen jól van így. Mi pedig addig a TIA egy kellemes összeállításával meredjünk kicsit bele a múltba (ha már pont most vonult vissza Maxi Rodriguez 40(!) évesen ), és csak dobjunk egy pillantást az utolsó San Siros meccsre, még ha az az Inter ellen is volt.
Kapásból már a kezdők. Julio César, Zaneti, Stankovic, Ibrahimovic (igen, ő), Viera, Cambiasso, a padjukon pedig Mancini, nem gyenge nyitány. Na de velük szemben Rafa 2006/07-ben BL-döntőig menő Liverpoolja, Reina, Hyypiä, Carra, Skrtel (hajjal!) Mascherano, Kuyt, Gerrard, Torres. Komolyan, miért nem inkább ezt a meccset nézzük újra a mai helyett?
Csak nézz rá erre a képre, és mondd, hogy nem ezt kéne inkább újra levetíteni ma 9-től a Sport1-en:
És most mondd, hogy nem sírsz, de lássam ám közben a szemeid. Aztán majd akkor is amikor Torres meglövi a gólját amivel (spoiler alert) nyerünk.
Na de jöjjünk vissza a jelenbe, mert közben ki is jött a kezdő: Alisson – Neco, Philips, Konaté, Cimikász – Morton, Ox, Minamino – Mané, Szalah, Origi. Nath végre megkapja a meccslehetőséget a BL-ben, ennek lehet nagyon örülni, az alapcsapatunkból pedig 8-an pihennek. Szalah rámegy arra, hogy megdöntse Firmino BL-csoportkörös házi gólrekordját (6 góljával egálban áll 17/18-as Cirmivel), Mané pedig ezek szerint érzi magában a kraftot. Amíg nem sérülnek le, addig nem bánom, 2-0-nál pedig remélem jön a padról egy új reménység, mert miért ne. Vagy legkésőbb a félidőben.
Akárhogy is, csak legyen ez a meccs az, ami nekünk eleve: sörmeccs. Ne sérüljön le senki, hadd kóstolja meg a gyepet pár fiatal, a Milan pedig kezdjen ezzel amit tud. Mi is megdolgoztunk ezért az elmúlt 5 fordulóban, és ők is. Együk hát.
