Nagyon kijárt már

Benyo beharangjával összhangban én is tartok fent egy saját kis személyes poklot az Atletico elleni gyűlöletemnek, ahová várok szeretettel minden gyütmentet és támogatót. Tegnap este pedig beleremegett a föld ebbe a helybe, elmosta egy cunami, a varjak ültek tort a holtakon, hogy a végén még egy biztos ami biztos erdőtüzet is rászabadítsunk. Vagy egy vulkánt, bánom is én. A lényeg, hogy égjen porig minden ami ott van. Másnap persze főnixként újra összeáll majd az egész a hamvakból, de mi akkor már messze leszünk a mekis mezünkkel és a három pontunkkal a sós víz túloltalán.

Igazából csak fáj, marhára fáj a 2010-es elvesztett EL-elődöntő, és a 2020-as BL-negyeddöntő. Lágy klasszikus zene mellett egy vékony szikével aranymetszett vonalban felvágtuk a hasukat, a belüknél fogva fellógattuk őket az első fára (különösen tavaly tavasszal), aztán amikor mi valahogy előbb haltunk bele a szépségbe, mint ahogy ők szomjan haltak, akkor kikiáltották magukat kibaszott nagy győztesnek. Most pedig jön szembe a twitteren a szájlebiggyesztett xG sor, hogy bezzeg nyerniük kellett volna, yes, yes, very sad indeed.

Anyway.

Robbo kanyarított egy túlságosan nagyot a hetedik percben, Szalah az alapvonalról szedte össze, majd addig húzta visszafelé, amíg már Griezmann-nak kellett megpróbálnia menteni. Tudjuk, hogy mennyire sikerült, 1-0, bónuszként járt hozzá egy Milneres kötés is, elég jó deal volt. Szalah pedig elkezdte nagyon durván törleszteni a 2020-at, ha csak fele ilyen formában lehozná nyárig, már akkor elég nagy álmaink lehetnének. És egyelőre nem lassít.

Szalah esetében lehet, hogy minden egyes alkalommal ámulunk az újabb csodagólján, de teljes megdöbbenéssel már nem jár a bekövetkezte. Elméleti síkon pedig Keitáról is tudjuk, hogy nagyon is képes hasonlóra, csak róla inkább ugrik be egy tetszőleges afrikai libalegelőről történtő lebicegés, mint egy akkora parasztlengő a csüddel, mint amit tegnap elengedett. Valószínűleg pont így képzelte el a fejében, de még neki is tízből ha egyszer összejön, akkor viszont a legjobbkor.

Aztán az első 15 perc után elkezdett magára találni az Atletico, egy Kobe-Griezmann-Tétlenles kooperációval meg is lett a szépítés szögletből (Nabyt mondjuk csúnyán megette Lemar az alapvonal mellett), hogy tíz percre rá már tényleg Griezmann egyenlítsen miután kocsányosan golyós szeműre játszottak ki minket. Az elsőre azért térjünk egy kicsit még vissza, mert Lemar helyzete azért legalább ellentmondásos.

A szabály szerint akkor les a les, ha egy játékos lesállásról vagy játékba avatkozik, vagy megpróbál játékba avatkozni, vagy a pozíciójával vagy mozgásával befolyásolja/zavarja a védekező játékost. Az első kettő még viszonylag objektív kategória, az utóbbi viszont tökéletesen szubjektív. A VAR is azért töprengett a dolgon, hogy itt most pontosan mi történt, mert bár Lemar felugrott, jelezve ezzel a szándékát, hogy ő nem akarja befolyásolni itt a játékot, pusztán a helyzetével önhibáján kívül ezt mégis megtette. Vagy arra számítanánk, hogy Matip nem próbál meg menteni a gólvonalon egy tőle egy méterre guruló labdát ha nincs ott senki? Ugyan már. A BT Sporton volt erről egy vita, hogy mennyire életszerűtlen a szabályozás erre az esetre (mivel a pályán megadták a gólt, ezért a VAR-nak azt kellett volna bizonyítania, hogy Matip a befolyásolás miatt nem tudott beleérni a labdába ,miközben Matip Lemar miatt már eleve bele se kezdett a mentési mozdulatba), de a szabály jelenleg még ez. Úgyhogy 2-2 volt a félidő, futás az öltözőbe.

Aztán ki, de van akinek 10 perccel később már megint vissza. Griezmann talpalta telibe Bobby nyakát játék közben, és persze volt még arcuk reklamálni, de járt a tiszta piros. Viszont be kell vallanunk, ez eléggé kellett, enélkül valószínűleg a második félidőben is olyan hatalmas Alisson-bravúrok láncolata kellett volna a kapott góljaink szinten tartásához, mint az első félidőben. (Jár a keksz természetesen.) Ez viszont 10 v 11-ben már elmaradt, a továbbra is elég hatékony Atletico-védelmen pedig csak 20 perc múlva nyílt egy apró rés, ahol az emberi taplóság és gyarlóság átsugározhatott Mario Hermosoból. Egy teljes hail mary szituációban, egy Lime-rolleres minden leszaromságával ütötte el Jotát.

Szalah viszont a jogos büntetővel még egy csúcsra fellépett az este: 31 Liverpool-gólt lőtt már a BL-ben, alig több, mint négy szezon alatt. Ugye. Ugye???!

Ezzel egyébként 4 év után először kapott ki európai meccsen hazai pályán a Tico, de ha valaki megérdemelte, hogy megtörje ezt a szériát, azok mi vagyunk. Egyszer, tízszer, százszor is, szenvedtünk mi eleget az ő malacuktól, most egy parádés Szalah és Alisson teljesítménnyel végre ki tudtuk forgatni őket a három pontjukból.

Ezzel pedig már 99%-osan meg is van a csoportkörből továbbjutásunk, 3 meccsen 9 ponttal nagyon nehéz, szinte lehetetlen lenne már ezt innen elrontani. Nem csak, hogy a december nem lesz körömrágós, de már a november sem, a BL-ben nem is emlékszem már, hogy utoljára mikor álltunk akár csak úgy, hogy a biztos továbbjutás miatt az utolsó(!) meccsen már lehet pihentetni. Itt meg egyetlen győzelemre vagyunk a csoportelsőségtől, babáim! Decemberben ebből lehet még szüretelni, remélhetőleg fogunk is tudni.

A győzelem pedig édes, a jelentése meg még inkább. A csapatnak is nagyon, de nekünk szurolóknak talán még inkább kijárt ez már.