Ide nekem egy Maxi Rodriguezt

Hajlamos vagyok ezekre a történelmi párhuzamosításokra és cirkulálódásokra. Pool szurker, örök nosztalgia lény. Egyszersmind, jön a Suarez vissza. Mármint most kedden marad otthon, de megyünk érte. Nekem meg jönnek emlékek vissza, de nem is annyira Suarezek, mint azt a cím sem sejteti. Hajtsunk baszdmeg, Atletico beharangódás.

Az a bajom ezzel az Atleticoval, hogy mindig, ha jöttek, az valami középszerű szarság vagy annál is rosszabbnak az előfutára volt. Már-már megidézői az istencsapásnak.

Példabeszéd 1 – Forlán, te szőke férfi

2010-ben – Fonatunk neves alakulása előtti hónapokban – történt, hogy Rafa leköszönő földbeállásos évében a vérbe lesajnálva mentünk bele az Európa Liga menetelésbe tavasszal – mikor is volt a Debrecent ippen beelőzve megszerztük a BL csoport neves 3. helyét -, hogy ott aztán az Atletico az Anfielden hosszabbításban állítson meg minket. Áucs. Szartuk mondjuk telibe, hogy EL elődöntő, kár, hogy aztán senyvedő hosszú évekig tűnt álomnak még egy EL nyolcaddöntő is. A szarcunamit persze nem az a kiesés indította el, hanem a csilliárdnyi adósságállomány és cash hiány. Gondolatkísérlet: Mi van, ha Forlán nem rúgja be, Rafa hoz csapatával egy újabb tizipárbajt és megnyerjük az nagy serleget? Hah, lófasz se, akkor még ezért nem járt jövő évi BL. Bár lehet úgy Roy papa sem járt volna a nyár mellé. A fene sem tudja, jött legalább Maxi ettől az istenáldotta spanyol válogatottól prime 30-asa elején, hogy karfiolfüleivel suhantsa Libakupa győzelemre az nagy Liverpoolt.

Példabeszéd 2 – Koronaszüttyő

A nagy történelmi alakok annyira világalakítóak, hogy a világtörténelem pont velük párhuzamosan egy kanyarba görbül. Hát ez a kurva Klopp-gárda is olyan szépet homorított a covid betörésével, hogy öröm ráívelni a párhuzamos nyalábokat. 2020 persze akkora történelmi siker, hogy nehéz lehúzni azt az évet, de a covid-19 előtti életünk gyakorlatilag azzal a március 11-i Atletico meccsel ért véget, ahol ismét kimaximálizált (hoppá! sicc! 4!!) izgalmakkal zúgtunk ki – bár végre most a BL-ből. Onnantól a gyakorlatilag 3-as ppg-nk olyan szinten kezdett lefelé konyulni, hogy a VVD Pöcsford hádzsime mindössze eszkalálni tudta a lekonyulást. Ami aztán mindenki számára ismert módon addig verte a földbe a pépesre vert F-csapatunkat, hogy már fájdalmasan erős extázis volt a 3. helyre feldurranni. Írni is fáj baszdmeg a gyönyör, mi tavasz volt ez megint? És mégcsak görgetett csilliárdos adósság sem. Vagy hát, ki tudja, cash nem sok má’.

Példabeszéd 3 – Delfina csókja

Na és akkor jönnek (megyünk) ezek a csíkosmezes piros-kék antikatalán, antimadridisták, hogy megint rendet tegyenek. Ha valaki kérdezi, igen, még mindig az a bongyorhajú Simeone, az. (Aki amúgy a 2010-es EL-címük után jött egy évvel.) Ha van futball, amit gyűlölök Mourinhon felül, hát akkor Mr. Diego. Szőnyegszerűen szállítja azt a sikerrejáratott buszcsapatot, amiért az életről lejönnek brazil gyerekek iskola utáni meccsnézésnél. Erre meg megveszik Lajost. Arról amúgy emlékezzünk már meg, hogy a harapás óta az, kire esténként a zsepiért nyúltál, még elgurigázott Messiékkel 283 meccset 198 rúgott góllal (miafasz?), aztán meg megtalálta Koeman kergetésében a másik barcelonai csapatot (értem, madrid), hogy első idényében mindjárt 21 zsugáig menjen. Milyen CR, menjél már.

Arról is amúgyan emlékezzünk már meg, hogy BR-nél is a híres cápaformátumban lubickolt Luí, és hát, itt sem kevés kontra és gyors futás végén rúgdossa a spanyol ligában. Én még mindig imádom fogast, egy zseni, tizenéven át maxolta és maxolja a cuccot, itt még tol pár évet, aztán Uruguay legnagyobb földesuraként vonul be a történelembe. No de most hazatér Ajax utáni ugróléc otthonába, hogy megmutassa, miért a világ legjobb futballistája Mohamed Szalah.

Szóval, hogy most mi lesz a Liverpool következő cosa nostra vezeklése; földindulás, ár vagy sáskajárás, azt nem tudom, de ha érzésre kéne ráböknöm, akkor lesz babonás a faszom, szerintem szétverjük őket, vérpisálás közepette.