Egy laza nap az irodában

Szabiról visszatérni mindig kicsit feszengős, de aztán jó érzések közepette ér az este, ha egy nyugalmas, de eredményes nap a restart. Norwich – Liverpool 0:3

Miután a riválisok jó része (plusz az Everton!) győzelemmel nyitotta a 2021/22-es Premier League idényt, néminemű lépéskényszerbe került a Liverpool is a szombat esti meccse előtt. Hogy ez a szorítás ne legyen túl éles, a versenynaptár a segítségünkre sietett, mivel a Generikus Liftező Norwich City volt a legényeink ellenfele. 

Annyi PTSD-nk lett az előző idénytől, hogy egy ilyen meccsen először a bokák és térdek épségéért aggódunk és csak utána jön az, hogy célt érnek-e a passzok és lövések. Mindezt Virgil kezdőbe nevezése csak fokozta, amolyan szolid feszültséges nagy öröm volt a tizenegyben látni, majd kedvtelésből szénné analizálni a mozgását, akárhányszor a közelébe ért a labda. A legfontosabb, hogy egészségben lehozta mindegyik percét, ami elég sok is lett, mivel nem cserélték le. Az első félidőben volt egy-két alkalom, amikor elég rozsdás volt és ez ihletettebb támadók esetében gólt is eredményezhetett volna – olyasvalami, ami ennyi mintából még nem para, de kíváncsian várjuk, hogy az ősz derekára milyen lesz a Van Dijk élmény. Máté kollégával néztük a meccset, véleménye szerint azon múlik az egész év, hogy ha ő olyan lesz mint pre-ACL, akkor bajnokesélyesek vagyunk, ha krónikusan lelassult, akkor nem. Máté okos dolgokat szokott mondani.

A másik kuriózumot máris egy sérülés szülte: a jó előszezont futó, ám lényegében egy éve nem focizó, fekete-öves Moneyball igazolás Kostas Tsimikas balbekként kezdetése olyasvalami volt, amire ha minden jól megy csak a szezon első heteiben kell berendezkedni, míg Robbo helyre nem billen. A srác egy órán át teljesen rendben volt és stabil Robertson pótlásnak tűnik, utána jött ki pár olyan hibája, ami ha nem játszunk előnyben, valamint élesebb az ellen, akkor elég fájdalmas lehetett volna. Jó jel viszont, hogy Alisonnak egy kis kapuja előtti Benny Hill Show kivételével nem volt különösebben dolga. 

Ó, igen, jut eszembe, a másik kapura pedig rúgtunk 3 gólt, melyekből Salah egy saját találattal, valamint két gólpasszal vette ki a részét. Utóbbiakat Jota és Firmino értékesítette, időrendben haladva. Mindhárom elég attraktív volt, illetve érdemes megemlíteni az első félidőbeli Mané beadás utáni Salah lövést is, ami ha 30 centivel beljebb megy, esélyesen #fordulógólja lett volna. Így sem panaszkodhattunk persze. Annyi kudos-t mindenképp érdemel Daniel Farke és a Norwich, hogy megpróbáltak focizni, lásd az 50-50%-os labdabirtoklási arány. 

Egy lépéssel hátrébbról nézve a dolgokat, ez a meccs annak a többé-kevésbé mindannyiunkban mocorgó kétely kilazításának is jót tett, amiben próbáljuk helyre rakni az idén nyári nem költést. Persze megvettük a jövő CB-jét Konatéval, de rajta kívül egyre inkább úgy néz ki a szivárogtatások alapján, hogy nem lesznek érkezők, legfeljebb támadók, és elég nulla körüli vagy szufficites nyarat zárunk. A Premier League idén nyáron itt a Covid para hanyatló szakaszában megint elkezdett a költekezésről szólni a százmilliós Grealish-ekkel és Lukakukkal, míg Kloppék letették a voksukat a tavalyi csapat mellett, mínusz Gini. Ennek a döntésnek a helyességét persze még annyira se lehet egy meccsből megítélni, mint Van Dijk várható üzemi hőfokát. Annyiban viszont megnyugtatóan alakult a nyitány, hogy stabil arcát mutatta a Liverpool még úgy is, hogy a két tán legjobb középpályás a júliusba nyúlt EB-jeik miatt még a keretben sem volt. Soha rosszabb szezonkezdést. 

Koktélcseresznye: Milner sárga a 25. percben