Soton kiharang

És a visszatérő MU meccs beharang speciálba, röviden. Játékos lerakat, Lallana, Lovren, kibaszott Ingsy, törzsvásárlói kártya, hová tűnt VVD, Soton. Vágjátok ti ezt, nem kell minden ki/beharangban elmesélni.

Ahogy vágjátok már azt is, hogy mi történt ezen a meccsen. Kikaptunk 1-0-ra, megfutották a védelmet egy jó indításból, Rhys nem tudta már blokkolni a beadást (pedig nagyon futott!), középen meg hiába jött Ali, jött a szokásos kapott gól az első félidőben, aztán a szenvedés. Azt se lehet mondani, hogy nagyon ikaruszba állt be a Soton a szerzett gól után, szépen a védők előtt fogták a passzsávot, ha átmentünk ezen a falon, akkor visszazárás a 16-osra, labdaszerzésnél meg lehet indítani a futónégereket. Majdnem rúgtak is belőle még két gólt, nálunk meg szokás szerint minden kimaradt, a játékosok idegesek, Mané még mindig minden helyzetet kihagy, Mo próbált valamit alkotni egyedül, de neki se sikerült begyötörni legalább egy gólt. Marad hazai pályán az Antifortress Anfield, Wenger kupára már tényleg semmi esélyünk, a maradék pár meccset meg ugyan focizza már le valaki helyettünk, mert nézni is rossz, nem hogy ténylegesen részt venni benne.

Small margins, nagyjából pár centi választott el minket attól, hogy erről szóljon a mostani kiharang, ellenben Ali védett, gyakorlatilag az ellenakcióból megszereztük a vezetést, Mané éppen befejelte, nyertünk, lehet még bizakodni. Az a vicces amúgy a fociban, hogy még így kilógó belső szervekkel is nagyjából 5-6 ilyen meccset lehetne mondani a szezonban, ahol volt egy ilyen meghatározó momentum, mint Ali védése (Szia VAR!). Ahol eldőlt, hogy szopó lesz-e vagy nem, és sajnos legtöbbször szopó lett bizony. Ezek a védések, meg ezek a meghatározó momentumok döntik el (nyilván sok más mellett), hogy bajnoki címről, top4-ről, vagy középmezőnybe betagozódásről beszélünk.

Szóval semmivel nem volt ez másabb meccs mint azok, ahol egyébként 2-0 mondjuk a nevertonnak. Sokadik számú, rendszerbe nem illő, lassú CB-k, melyből csak az jelent néha ilyen spontán felüdülést, amikor Nat valamiért kurvára elhiszi magáról, hogy nem csak olyan magas, de úgy is tud focizni mint VVD, és nekiáll a középpályán labdát kergetni. Ha már arra járt, mi baj lehet. Alapvetően motivált, de kulcspillanatokban rendre bezuhanó támadók, középpályás fosfaragás, ami csak helyenként ad némi stabilitást Fabinho jelenléte. Bevallom ritka alkalmak egyike, hogy külső zavaró tényezők nélkül, szinte elejétől a végéig látom a meccset, de képtelen vagyok bármilyen emlékképet előbányászni a mackó agyamból arról, hogy Gini például pályán volt-e egyáltalán vagy nem. Ja igen, fejelt egy kapufát. Thiago meg szerzett egy gólt, de egyébként még mindig nehezen áll össze a fejemben, hogy pontosan mire is tudjuk majd őt használni a középpályán. Én megnézném 4-2-3-1-ben 10-esben, de azért ti is tudjátok, mennyire őszintén és borzasztóan elfogult tudok lenni olyan középpályásokkal, akik tudnak focizni, és mennyire, khm, kevésbé azokkal szemben, akik nem.

A gól után még bőven benne volt, hogy egyenlítenek, a szokásos második félidőre időzített mentális elfáradás most szerencsére nem okozott pontvesztést, mint az NC vagy a Leeds ellen. Mondjuk ez utóbbinál azért bőven nagyobb pofon is benne volt a pakliban. Gyakorlatilag annyi történt, hogy ugyan azzal a kézzel dobtuk fel éppen tizedik alkalommal a húszforintost, amivel fél szezon óta a saját seggünkben matatunk feszt, csak most éppen kiadta az írást, máskor meg nem. Lapozzunk.

Maximum egy gondolat erejéig, csütörtökön megint nekifutunk a MU elleni idegenbelinek. Egy olyan csapatnak, ami valószínűleg ma este rotál majd egy erőset, nyer a Leicester, és lehet majd még a végéig matekozni egy keveset, hogy mégis hátha. Kicsit fura világ ez, hogy megint BR a legjobb esélyünk a top4-re, nem vártam ezt 2015 után. Ha ezen a gondolatkísérleten haladunk végig, akkor ez a csütörtöki MU meccs lesz a Wenger kupa döntőnk: Idegenben fullos csapattal / formában se nyerni jártunk oda, nekik meg így az EL döntő előtt nagyjából ez az utolsó valamennyire is érdekes meccs – nem a legjobb előjelek. Főleg, ha nem sikerül legalább egy Kabakot összedrótozni, mert hiába váltott Rhys áramvonalasabb afróra, ettől még Cavani apó is körbefutja kétszer bármikor, nem hogy Trashy, vagy akár Greenwood. Döntőnek döntő lesz, csak ha esetleg nyerünk se vagyunk kint a vízből, mert a végén pont azokkal a focizni nem akaró, illetve nem is tudó fos csapatokkal kell majd játszanunk, akik ellen idén különösen szopni járunk.