Managing Madrid

Nehéz időszakokban hajlamos arra az ember, hogy a szorongását olyan nagyívű narratíva építésekbe forgassa bele, amiknek amúgy túl sok értelme nincs. A még mindig szolid gyomorgörcsöt okozó ‘18-as Liverpool – Real Madrid BL döntő után érkező ‘21-es Liverpool – Real Madrid BL negyeddöntő valójában egy enyészet szezon utolsó tétmeccseinek egyike, de a  revans sztorija nagyon jó…

… vagyis nagyon jó lenne, ha Sergio Ramos nem húzta volna meg a vádliját időhúzó csereként Koszovó ellen és hagyná ki így mindkét találkozót. Emigyen elvette a sors a játékosoktól, a klubtól, a szűkebb és tágabb értelemben vett futball nézőktől, Európától, a többi kontinenstől, meg úgy általában a zeitgeisttól is azt a 180 percnyi kétsávos sztorit, melynek az egyikén két nemrég szebb napokat megélt csapat relatíve jó sorsolással legjobbnyolcazik egymás közt aztán majd lesz valami, míg a másikon egy ennél sokkal izgalmasabb, pattanásig feszülő hidegháború bontakozik ki, akárhányszor Salah és Ramos két méteres közelségbe kerül egymáshoz. Ha pedig 1 méteren belülre érnek, akkor egy darabkát átélhetünk abból, ami Kennedy-ben mehetett le a Kubai Rakétaválság forró pillanataiban.

Nesze neked háborús retorika, marad egy stock nyolcaddöntő.

Motiváció persze így is van, lévén tényleg enyészet ez az év. Az értelmezhetetlen téli Fortress Anfield összeomlást követően el is számoltunk a veszteségeinkkel, és noha a mosolygós hétvégi események okán a Wenger kupa most izgalmasabbnak tűnik mint tűnt pár hete, genezis szinten kevés jó emlékünk van arról poolosként, amikor tavasszal alulról matekozgatjuk a Top 4-et. Marad a Bajnokok Ligája, ahol is a covid-tépázta pénzügyek alatt minden új meccs, sőt minden új gól fontos a BL pénzekért, mivel jövőre jó eséllyel nem lesznek ilyenek.

A Lipcse találkozókról ahhoz a pluszhoz mindenképp érdemes visszanyúlni, hogy míg a busztörés a rogyásig ismételt indokok miatt manapság nem megy, addig két olyan 90 percre bárki ellen ki lehet dobni ezt a Liverpoolt, amit gólra játszanak. (avagy ki tudja, lehet nem kell túlgondolni és csak annyi a titok nyitja, hogy a Puskásban kéne tolni minden meccset nyárig)

A saját házunk táján való söprögetés mellett pedig érdemes kicsit átnézni, hogy Délen mi a helyzet, mivel ahogy utaltunk rá pár bekezdéssel feljebb, most Madridban is csak a chorizo van kolbászból, nem a kerítés. Amellett, hogy Ramos fixen nem lesz, Hazard és Valverde aznapi összedrótozás tárgyai, Kroos eggyel nem sérültebb mint sérült, és az egészségesen stabil kezdő rb-nek számító Carvajal sem lesz ott legalább az odavágón, még ha idén nem is szokott egészséges lenni. Ergo, Zidane-nak is megvannak a maga kórház problémái, miközben a bajnoki cím vasat még ütnie kell otthon.

Ami minket illet, a szokásos kidőlt védő soron kívül – aminek a lyukait mostanra feliből-nagyjából ki sikerült pótolni – Henderson az első kört kihagyja ágyék bántalmakkal, rajta kívül mindenki bevethetőnek tűnik a hétvégi jól pörgő egyesületből.

Egy Arsenal meccsből messzemenő következtetéseket persze nem érdemes levonni szezon megmentés vagy meg nem mentés fronton, de kétségkívül igaz, hogy néhány vörösnek láthatóan jót tett a szünet és a pozícióra való visszatalálás. Ezen felül pedig emlékeztettek minket arra is, hogy Jota még mindig egy személyben tud meccsképeket változtatni csereként.

Mindent összegezve előjelek relatíve a jók ahhoz, hogy lehozzunk egy jó odavágót, két egyben maradt Salah vállal a végén.