Fent és fáradtan
Egész nap arról fogsz olvasni mindenfelé, hogy mennyire szörnyű volt ez az év. Ha csak a Poolt nézzük, ez közel sem igaz. Igaz megfáradtak a végére ők is. Newcastle – Liverpool 0:0
Szintúgy sokat olvashattál arról, hogy lényegi nyár nélkül, az őszi darában igen hosszúra nyúlt sérült lista alatt mennyire jól teljesített a klub; lényegében jobban nem is teljesíthetett volna, hiszen nyerte a BL csoportját, és a ligában is az élen áll az évfordulókor. Törvényszerű volt azonban az is, hogy nem fogják bírni a srácok a spiccen, a lassulás pedig 3 szenvedős félidő képében érkezett, két alsóházi csapattal szemben. Ennek az utolsó kettőjéről írunk most.
Hogy még egy sokszor elhangzott tételt kerüljön az éterbe, a nagy csapat rosszul játszva is nyer valahogy, amit tükrözött a Liverpool is nem egyszer az elmúlt időkben. Mind a West Brom, mind a Newcastle ellen közel volt ez a kifejlet – vagy inkább nem messze, lévén két vereség sem állt túl távol – a fáradtság miatti életlenség azonban közbeszólt. Ezen kívül a foci istenek sem voltak kegyesek hozzánk, beírtak az ünnepi naptárba néhány valószínűtlenül nagy védést és szerencsétlenül pattogó kapu előtti káoszt. Némi nosztalgiát persze kelthetett bennünk az, hogy a Premier League-ben ismeretlen perc ember kapusokat hőssé tettünk egy estére.
Mi nem működött a Newcastle ellen? A meccs legelejét biztos nem szabad ide sorolni, eléggé men on a mission üzemmódban futottak ki a vörösök, érződött rajtuk, hogy zavarja őket a három nappal korábbi Big Sam blama. Ez a kraft azonban gyorsan kimúlt, Callum Wilson kis híján megszerezte a vezetést a szarkáknak (ami még mindig az egyik legbénább focicsapat becenév magyarul, még Shearer sem tudta jobbá tenni anno). A Liverpool ezt követően ha nem is ereje teljében, de nyomta az ellenfelét, az első igazi helyzetére azonban a félidő vége feléig várni kellett, akkor jött a #SalahKihagyottElsőZiccere. Spoiler: később volt második is.
A gond csupán az volt, hogy ez a játék kép a szünet után sem változott meg túlságosan. A Pool nyomogatott, a Newcastle köszönte elvolt a buszával, sokat nem is kellett szerelnie. A Klopp-éra rendre jól sikerülő második félidő első 10-15 percének itt híre-hamva sem volt, nem tudom mit mondtak az edzők a csapatnak az öltözőben, de azt biztos nem, amit játszottak. A percek meglehetősen lassan teltek, a levegőben pedig egyre inkább benne volt, hogy ha valami nagy csapásirány váltás nem jön, akkor ez X is marad. Klopp is érezte ezt, így el is kezdte lépésenként frissíteni a csapatát. Elsőként Wijnaldum érkezett a nagy estéit követően most elég gyengén muzsikáló Jones helyére, majd nem sokkal később Milnert váltotta az ember, kire mindannyian vártunk. Mindeközben, a rend kedvéért, Allisonnak védenie kellett egy kurva nagyot azért, hogy ne kapjunk ki.
Vissza Thiagóra. A csávó megbízhatóan hozza azt az élményt, amikor ár alatt szerzel egy Bentley-t, cserébe különböző indokok miatt havi egyszer tudod kivinni a garázsból. A spanyol lába vonzza a kiemelkedő statokat, más magyarázat ugyanis nincs arra, hogy egy kezdeti füstjelekhez képest különösen hosszúra nyúlt sérülés rehabot követően hogy az istenbe’ hozott 17 perc alatt 21 jó passzt, 6/6 long ballt, 5/5 megnyert fejpárbajt (oké ez nem láb, de értitek), valamint 1 interceptiont is. Beállásával nem csak a számok, hanem a játék képe is kapott egy gázfröccsöt, ez azonban a busz kicsavarozására volt elég, a megtörésére nem. Amolyan újévi ajándékként megkaptuk az elmúlt évek tán legviccesebb Klopp cseréjét, amikor a 91. percben beküldte Shaqirit Salah helyére, akit a pálya túloldalán sétáltatott le.
Míg a hét eleji döntetlen frusztráló volt, ez a második már kifejezetten fájó. Nem nehéz egy olyan közeljövőt látni magunk előtt, amiben igen jól jönne egy West Brom – Newcastle duóból kihozott plusz 4, de legalább 2 pont.
Oh well, Boldog új évet, legyünk olyan fókuszáltak 2021-ben, mint Thiago kisfia az apukája becserélésekor:
