Hullámvasút

Érdekes meccset láttunk vasárnap késő délután. Mindkét csapat nagyon intenzíven kezdett, aminek egy rendkívül eseménydús és szórakoztató első félidő lett az eredménye. A második játékrészről ez már nem volt elmondható, amiért a sűrű menetrend okozta fáradtság, és az ennek következtében kialakuló rengeteg sérülés lehet az oka. Ez a fokozott tempó komoly problémát jelent edzőknek és játékosoknak egyaránt, ezért a sportvezetőknek megoldást kell találniuk erre.

A meccs előtt három kérdés merült fel bennem:
1.) Klopp és a stáb lesz-e annyira merész, hogy a padra tegye Firminót? Erre egyébként már a kérdés megfogalmazásakor tudtam a választ, így annyi érdekesség maradt, hogy vajon Jota kezd-e, vagy a padról fog a 60. perc környékén beszállni.
2.) Mennyire lesz konzervatív a játékfelfogásunk? Az elmúlt szezonokban a rangadókon azért nem rontottunk fejjel az ellenfeleknek, főleg nem idegenben, így kíváncsi voltam, most Kloppék milyen taktikát eszelnek ki.
3.) A City milyen stílusban fog focizni?

Kezdjük a harmadikkal. Amikor a City űrszezont produkált, és 106 gólt szereztek a bajnokságban, akkor nagyon nem ebben a stílusban fociztak, mint most. Az alapfelállásuk 4-3-3 képében rajzolódott ki, ahol David Silva és De Bruyne két szabad nyolcasként a félterületekben játszva diktálhatták a játék tempóját. A két szélső (a legtöbb esetben Sané és Sterling) nem tükörszélsőt játszott, hanem az alapvonal felé cselezve hagyták le ellenfelüket, hogy aztán vagy kapura lőjenek, vagy a hosszú oldalon érkező társuk elé tálaljanak, aki nagyon könnyen találhatta magát egy-egy elleni helyzetben a kapussal szemben. A 2017/2018-as szezonban rengeteg példát lehet találni az ilyen típusú támadásépítésre a kékektől. Most a Crystal Palace elleni első három góljukat emelném ki, de ha tovább nézzük a videót, akkor rengeteg ezekhez hasonló gólt találhatunk.

Mi változott mára a 2017/2018-as csapathoz képest? Fernandinho és David Silva kikerültek a kezdő tizenegyből. Előbbi helyére Rodri, míg utóbbi helyére leggyakrabban Gündogan kerül. Mivel a spanyol még mindig szokja a Premier League tempóját, és sokszor nem találja a helyét, főleg az oly fontossá vált átmeneti fázisokban, így Guardiola megbontva a 4-3-3-as felállását, egy 4-2-3-1-es formációra állt át, ahol Gündogan már Rodri támaszaként szerepel. Ez érintette De Bruyne feladatkörét is, aki korábbi nyolcasból, egy kissé balra tolódott irányító (tízes) lett, aki labdával diktálja a játék tempóját, míg labda nélkül vezényli a letámadást. Mára egyértelműen a belga lett a City legkreatívabb játékosa. Ezen felül a csapatot elhagyta Sané, akinek a gyorsasága és robbanékonysága nagyon hiányzik a mostani keretből. Kényszerből a helyét a bal oldalon Sterling vette át, míg a helyére a jobb oldalon Mahrez/Bernardo Silva került. Ugyan mindketten ballábas játékosok, de egyikőjük sem igazi szélső, hiszen sokkal inkább akkor érzik jól magukat, ha a pálya közepe felé törhetnek, vagyis a Sané által hagyott űrt egyikőjük sem képes kitölteni. Ezen kívül a bal oldali védő helyére (itt a City űrszezonjában Delph, míg később Zincsenko és Mendy szerepelt) az a Cancelo került, aki eredetileg jobb lábas, így közel sem tud olyan hatékonya beadni a bal oldalról. Vagyis az alapvonal felé törő, és onnan kapuralövéssel vagy keresztlabdával próbálkozó Cityből, egy tükörszélsőkkel operáló csapat lett. Ez viszont messze nem működik eddig olyan hatékonyan, mint az eredeti taktika. Steriling csak keresi a helyét a bal oldalon, Mahrez nem tud konzisztensen jó teljesítményt nyújtani, Bernardo Silva hol be-, hol pedig kikerül a csapatból. Utóbbi nem szerzett még gólt a bajnokságban, míg Mahrez egy góllal és egy gólpasszal áll. Sterling mutatója 2+1, míg rajtuk kívül a fiatal Phil Foden szerzett két találatot. A nyáron érkezett a támadósor megerősítésére a spanyol Ferran Torres, aki képes lehet lendületet vinni a csapatba, és aki tud és szeret is az alapvonal felé cselezni. Azonban ő is jobb lábas játékos, és a jobb oldalon érzi igazán jól magát, így Sterling nem kerülhetett vissza abba a jobb oldali szélsőtámadó pozícióba, ahol olyan remekül teljesített korábban. Azzal, hogy a spanyol a kezdőbe került a vasárnapi rangadón valószínűsíthető volt, hogy a City a támadásvezetését a jobb oldalon fogja erőltetni, és onnan igyekeznek majd keresztlabdákkal átjutni a túloldalra, ahol Sterling, Jesus és Cancelo érkezhet majd.

Ami a saját csapatunkat illeti, igazából az első kérdésre adott válasz magában hordozta a megoldást a második kérdésre is. Így, hogy Firmino Jotával együtt a kezdőbe került, egyértelművé vált, hogy nagy hangsúly kerül majd a letámadásra, és igyekszünk magas intenzitással zavarba hozni a City védelmét, ami azért nem a korábban megszokott idegenbeli taktikát tükrözte. Személy szerint Firminót padra tettem volna, és elől biztosan azzal a hármassal operáltam volna, akik hétközben olyan hatékonyan tudtak együttműködni. Ezzel azonban az lett volna a baj, hogy Henderson és Wijanldum mellé kellett volna még valaki a középpályára, de rajtuk kívül nem volt másik olyan tapasztalt belső középpályásunk, aki bevethető lett volna. Milner sajnos már lassú ahhoz, hogy egy ilyen intenzitású meccsen a pálya közepén szerepeljen, Keitában most nem bízott a szakmai vezetés, míg Curtis Jones még túl fiatal egy ekkora rangadóhoz. Rajtuk kívül Fabinho, Thiago és OX (lassan az ő kezét is el kell engednem, pedig mekkora gólt vert a Citynek pont az űrszezonjukban) is sérült. Nah, így lett a legbővebb csapatrészünk egyik pillanatról az egyik legszűkebb, de persze nem sokáig. Egyébként még jó is lehetett volna ez a felállás, ha nem 4-4-2-t játszunk, hanem 4-2-3-1-et, és Firmino folyamatosan visszalépett volna, hogy segítsen védekezésben a két belső középpályásnak, viszont majd látjuk, hogy ez nem történt meg. Ha Bobby picit hátrébb játszik, lehetővé vált volna, hogy Hendo és Wijn szorosabban védhessék a területet a vonalak között, így kevesebb hely maradt volna a city belga irányítójának.

Ezzel szemben nem Bobby, hanem Jota próbált visszazárni Hendo és Wijn mellé, de még így is túl offenzívnak bizonyult ez a felállás. Az első húsz percben egészen jól működött a taktika, de ahogy elkezdtünk picit fáradni a félidő második felében, a két belső középpályás már nem tudta tartani a City támadóit, mivel nem kaptak megfelelő támogatást sem Jotától, sem Manétól, sem pedig Firminótol. Így ennek és az elmúlt hetek kemény terhelésének az lett a következménye, hogy gyorsba nyelhettünk volna három gólt húsz perc alatt. Nézzük sorra a helyzeteket.

Az jött, ami várható volt. De Bruyne a jobb oldali folyosóból próbálja az érkező társak elé tenni a labdát. Wijnaldum és Hendo messze lemaradva, míg TAA, Jota, Mané és Firmino a képen sincs. Egyetlen szerencsénk, hogy Sterling a bal lábára kapta a labdát, és nem tudta egyből befejezni az akciót. Képzeljük el mi van akkor, ha Sané érkezik ott (lásd fentebb: hogyan változott a City játéka).

Ennél a helyzetnél már nem hibázott a City, bár tegyük hozzá, hogy Jesusnak volt egy kis szerencséje is. Nagyon hiányzott egy harmadik középpályás, aki találkozhatott volna 1-1 ellen a belgával.

Értem én, hogy az utóbbi idők egyik leggyengébb City-je ellen játszottunk, de kicsit azért merész volt négy ennyire offenzív játékost feltenni a pályára. – Azt egyébként, hogy Jota kezdett szerintem részben magyarázza csak a portugál jó formája, és legalább ennyire benne volt a középpályások (főleg Fab) sérülése is. – Főleg úgy, hogy esetenként Hendo is úgy játszott, mintha ketten lennének még mögötte a középpályán. Arról ne is beszéljünk, hogy mind Mané, mind Jota szemmel követi a támadást. Kemény, hogy 4 a 3 elleni játék tud kialakulni a tizenhatosunk előtt. Valamint Wijnaldum labdavesztése is azért következhetett be, mert nem volt megfelelő passzopció (harmadik középpályás hiánya és Hendo nagyon messze helyezkedett tőle) a számára.

A Robertson mögött megnyíló területen De Bruyne lubickol, és igyekszik a hosszún érkező társak elé tálalni, de a labda nem jut el hozzájuk, mivel Gomez kézzel ér a labdába, így a City tizenegyest kap. Hendo hiába integet, TAA megint le van maradva, Robertson a képen sincs, Firmino éppen befér még, Wijn már játékon kívül, Jota kocog vissza.

Igazából azért bosszantó ez az egész a számomra, mert a csapat pont ezekben az átmeneti fázisokban volt kiemelkedő az elmúlt években, és remekül tudtuk kontrollálni az ehhez hasonló szituációkat. Ahhoz azonban, hogy ez hatékonyan működni tudjon elengedhetetlen még egy középső középpályás.

Ez még akkor is szükséges, ha a védelem egyben van, és nem úgy néz ki most. És ha már néztük a sérüléseket a középpályán, most nézzük kik hiányoznak a védelemből. Korábban már kiesett a legjobb belső védőnk, a tartalék balhátvédünk, most az első számú jobbhátvédünk is megsérült, az első számú tartalék a helyére (Gomez) a leghosszabb ideje bevethető senior középsővédőnk is egyben, míg a harmadik számú jobbhátvédünket nem neveztük a keretbe, így jöhetett Milner TAA helyére. Vicceske, de kezd azért ez egy kicsit sok lenni. Rengeteg a sérülés, minden csapat sok nehézséggel küzd, ezzel szemben a válogatott szünet után megint két hét alatt három BL fordulót kell leverni. Ez embertelen. Remélem jövő nyáron még Szalah elmegy az Olimpiára, utána meg az Afrika Kupára is, biztos ami biztos. Ezzel a magatartással a vezetők a saját terméküket értéktelenítik el. Nem csak a játékosok lesznek kifacsartak, így exponenciálisan csökkentve a szórakoztatás minőségét, de a termék megítélése is esni fog, mivel azt minden nap öntik az arcunkba (rohadt sok a meccs!). Nem jó ez az irány!

Összességében jó az egy pont az Etihadból, de azért vagyok picit mérges, mert 1) az eszméletlen megterhelő időszak miatt csak egy félidőn keresztül élvezhettem a játékot; 2) nem láthattam legjobb állapotában a két csapatot a sok sérülés miatt; 3) végre nyerhettünk volna idegenben Pepék ellen, de előbbi két ok miatt ez nem sikerülhetett.

Most válogatott szünet jön, reméljük senki nem lesz koronás, senki nem sérül meg, és fél évre be lehet zárni a bubiba a játékosokat. Jah, és november 30!