Frankó válasz
A VVD hiányát elemzői stratégiai vagy taktikai értekezések után kaptunk egy olyan választ az edzői stábtól és a csapattól, ami lehengerlő. Az elmúlt hetekénél jócskán nagyobb magabiztosságot adhat nekünk szurkolóknak erre a szezonra, még ha csak egy meccs is volt ez Bergamoban.
Titkon én azt reméltem, hogy mégsem a fakóval állunk ki, ahogy a beharang kérte. Fakóval ugyanis két dolgot tudunk: 433-at megölni a japánjainkkal, illetve 4231-ben lejönni az életről. Most jött végre (vissza) a 433 és bemerte vállalni a stáb, hogy VVD számai azért csak összeszedhetőek a pályán. A múltkori összefoglaló ezt védőkre nézte meg (Thiago-t és Fabi-t feltéve), Klopp viszont tényleg 10 ember vállára próbálta oszlatni a súlyt.
Rhys fasza csávó. Az McA által predesztinált szexualizációs őrjöngposványokhoz képest talán unalmasabb szerepet hozott ez a vörös mezes, de ez jelenleg tökéletes. Fejpárbajban inkább Gomez nyomta és Robbo segített, hosszú passzokban pedig Hendo jött hátra 6-osként. Gomez bosst nyomott, Henderson pedig szokásához híven hozott egy szar meccset kicsit új pozíciójában, majd world classon hengerelt a következőn, hogy 60 perc után 5-0-nál átadja a kicsiknek meg Milnernek a terepet.
Védelem szinten még kiemelendő, hogy TAA és Robbo kissé magasabb játékával végre nem voltak 10 percenként benézett leshelyzetek. Hendo6 után Gini-Jones 8 szintén élt, amivel ismét egy olyan magas védelmi vonal lehetett támadásban, ami nyírja bármelyik ellenfelet. Olyan érzése volt az embernek mintha végre elmondták volna nekik a pozi lényegét, míg eddig csak kiszaladtak a pálya megfelelő részére azzal az instrukcióval, hogy néha passzolj meg fuss.
Értem, hogy az Atalanta mocskos módon baszta el (3 védő a 433 ellen, magas védekezés lassú védőkkel, 80% alatti középpályás passzolás vs. Pool KP 93%+), ez az eredmény viszont tegnap bőven a Liverpool számlájára volt írható, semmint az ellenfél minőségére.
Végül pedig Jota vette a lapot a Fonatról és olyan péniszeszkabátoros sado mazo stílusban tolta le élete (eddigi) Liverpool meccsét, hogy azt még egy mezei Giggs fan is megnyalná. 10 meccsen 7 gól, legközelebb ehhez Torres állt 2000 óta (12 meccs). (Akit mondjuk nem éppen fél-squad playernek vettünk.) A zseni Jota játszatásában az volt, hogy megint csak egy kicsit kellett finomhangolni a bajnok 433-at: Firmino pressing játéka kiesett, cserébe félfokozaton még mindig bőven elég idegesítő volt, ahogy Wijn és Jones folyamatos besegítésével zavartuk őket. Jota meg végigsétálta ezeket, hogy aztán futtában bármikor megverje az olaszok és verjen egy mesterhármast a legrettegettebb őszi BL-ellenfelünknek.
Mindig is érdekes szurkolói pszichológia volt, hogy a csapattal történő dolgokat saját lelkén is átéli ilyen vagy olyan mértékben a kanapéról sálat lengető és üvöltő énünk. Ilyen élmény egy sztár eligazolása, de a legjobb védőnk egyéves kiesése is. Az ilyen szomorkák pedig a gyász és a szakítás megfelelő szakaszain keresztül játszódnak le a szurkolóban. Tagadás, átmeneti pozitivitás, stb…, a végén pedig belenyugvás és pozitív továbblépés. Még ha profi vezetők is, a managementben és a csapatban ugyanez végbemegy, csak jó esetben sokkal gyorsabban és hidegfejűbben. Azt, hogy a Liverpool túlvan-e már a VVD kiesése jelentette sokkon, nehéz kijelenteni az Atalanta meccs után, de hogy kezd rátalálni önmagára, aki nem is olyan rég volt, az bizonyos.
