Két focicsapat, ami nem focizott hónapok óta
Azok ott nem nézők!
Sokat elmond a vasárnap estéről, hogy a legerősebb érzés az lehetett bennünk, amint a végén sajnáljuk az ölelni nem tudó Jürgen Kloppot. A bárgyú alkar- és ökölpacsik erdejében kicsordogált valaha volt leghalkabb Merseyside Derby tökéletesen illeszkedett a koronavírus válság alatt rengeteg élet területen megtapasztalt mechanizmusba: nagyon sok ideig vártunk valamire de nem tudtuk, mire is számíthatunk tőle, majd mikor eltelt, hümmögve nyugtáztuk, hogy legalább eltelt és a következő esetnél már majd kicsit jobban sejthetjük, milyen ez az átmeneti új normál, vagy mi. A március óta nem látott Liverpoolról sok újat nem tudtunk meg azon túl, hogy stabilan rozsdásak, de legalább egy arasszal közelebb kerültek a bajnoki címhez. Már csak 5 pont kell, hogy matematikailag biztos legyen a matematika, igaz a legjobb forgatókönyvként dédelgetett szerdai ünneplés többismeretlenessé vált a döntetlent követően.
Az egész nap legizgalmasabb pontja az volt, amikor a kezdőben Keita és Minamino nevét is olvashattunk. Mindketten felnőttek a feladathoz, főleg előbbi hozott le egy csendesen remek meccset. Rajtuk kívül viszont nem sok játékosnak lehetett lapogatni a vállát virtuálisan. A labdabirtoklást domináltuk, várhatóan, keveset is járt a labda a liverpooli harmadban – igaz amikor arra járt, akkor kihozták a kékek a meccs két legnagyobb helyzetét a 80. perc tájékán. Nem kis szerencse kellett ahhoz, hogy elkerüljük ott a jó eséllyel meccsdöntő gólt, de Virgil van Dijk cool as fuck szögletre szabadítása visszavihette hatvanra a pulzust legalább. Bántó viszont, hogy a másik kapu előtt nem lehet lényeges helyzetről kiharangozni, csupán néhány veszélytelennél kicsit veszélyesebb lövésről írhatunk. Lettek viszont sérültek a vörös oldalon, Milner és Matip is benyeltek kisebb-nagyobb sebeket. Magához képest már-már sokkoló információ, hogy Klopp mind az öt cserelehetőségét felhasználta (full disclosure, a sérülések komoly szerepet játszhattak benne)
Kredit illeti az Evertont amiatt, mert Ancellottinak ilyen seszagú foci lehetett a fejében előzetesen és ezt teljesen jól meg is valósították a játékosai. A középpályás passzsávokat végig szépen eltorlaszolták, Firmino alig kapott levegőt 90 percen át, voltak jó kontráik és tényleg centiken múlt, hogy nem nyertek a végén, még ha a meccs összképét nézve az érdemtelen is lett volna. A 0:0 érdemesebb.
Részemről amúgy akárhányszor egy picit tétmeccs hangulatba kerültem volna, jött az ivó szünet, amit értettem miért kell, meg értem azt is, hogy ez még mindig sokkalta jobb mintha nem lenne semmi. A Crystal Palace ellen remélhetőleg lesz valami; például Liverpool helyzetek.