Stratégiák minőségi különbsége
A hétfő esti programunk, hogy fogadjuk a West Ham-et. Az idei szokatlanul idillisztikus szezonunkba az Atletico luxus busza kicsit belerondított ugyan, de azt gondolom, hogy nem lehetünk elégedetlenek. Szurkolóként azt gondolom az a dolgunk, hogy, élvezzük ezt a szezont, hiszen elképesztően ritkán van csapatoknak ilyen szezonjuk. Az élet pedig viszonylag ritkán hoz örömöket, így ezeket meg kell élni és ki kell élvezni.
A Liverpoolunk esetében az idei kiugróan jó szezon egy nagyon alaposan átgondolt hosszú távú stratégiai munka eredménye, így a remek eredmények élvezetére ez rátesz még egy lapáttal. Nagy öröm számomra, hogy a vezetőség az FSG-vel az élen és a megvalósítók élen Edwardssal és Kloppal no meg a tucatnyi szakértővel képesek voltak hosszú távon gondolkodni, ami ritka a mai eredmény és pénz orientált fociban. Nem csak képesek voltak hosszú távban gondolkodni, hanem ezt a víziót következetesen végig is vitték. Boldog vagyok, hogy nem a „végtelen pénz cheat kóddal” kerültünk a bajnokság tetejére, mint tette azt korábban az Abra féle Chelsea vagy a sejkek Cityje. Hanem tényleg a “legyünk okosabbak mindenki másnál” elv mentén sikerült egy sokkal lassabb, de elméletileg sokkal fenntarthatóbb módon ide jutni. Alapvetően a csapat által megtermelt pénzeket felhasználva önerőből sikerült eljutni oda, hogy a világ egyik legjobb csapata a mienk. Sikerült meglátni olyan játékosokban a potenciált, amit senki más nem vett észre, sikerült játékosokat hozni a nálunk mutatott játékukhoz képest mélyen ár alatt. Ez számomra mind örömteli, hogy ez mennyire lesz, fenntartható a jelenlegi innovációs robbanás idején nem tudom, de úgy vagyok vele, hogy élvezni szeretném a jól megérdemelt munka gyümölcsét idén.
Egészen elképesztő számomra megélni, hogy a Liverpool jelen pillanatban a 26 fordulóban, meccs hátrányban 19 ponttal megy a második City előtt. Ez hat meccs fór. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy én is ki merjem mondani, hogy meglesz a “szent grálunk”. Ide tartozik a saját gondolatmenetemben, hogy 22 éve vagyok a csapat szurkolója láttam/megéltem 2 BL győzelmet tizenegynéhány kupa győzelmet. A legkisebb mértékben sem fog zavarni, ha össze jön idén a nagy álom a bajnoki cím képében, de a BL-ben fennakadunk az Atletico luxus buszán.
A hétfői ellenfelünk a West Ham csapata lesz, amelyet elképesztően rosszul menedzselnek. Nekem valami hihetetlen bénázás, hogy ez a csapat nem tud élni azzal a hatalmas pénzügyi fórral, amit a nevetségesen alacsony potom árú Londoni Olimpiai Stadion megkapása jelent számukra. Egy 60e fős Londoni (azaz magas bérlet és meccsjegy árú) Stadionnak pénzügyileg azt jelenti, hogy nekik van elég forrásuk, hogy stabil top10-es csapatuk legyen és okos menedzsmenttel az Európába kijutásért kellene szezonról szezonra küzdeniük. Ehelyett kieső helyen tanyáznak. Mindezt meg megfejelték azzal, hogy a megöregedett Pellegrini helyett Moyest hozták vissza a kispadra, akinek a kirúgása után jött Pellegrini. Most komolyan, hogy 2020-ban egy komoly vezető, hogyan gondolhatja, hogy az egyszer náluk már nem megfelelően teljesített Moyes a megoldás? Még akkor is, ha Angliában van egy reputációja, hogy képes csapatokat a kieséstől megmenteni. Még akkor is, ha a PL kiesés jelenti a világ focijában a legnagyobb pénzügyi veszteséget, amit persze minden áron el kell kerülni. De nehezen tudok elképzelni ennél rosszabb, konzervatívabb, kockázat kerülőbb döntést elképzelni. Ennél rosszabb már csak Big Sam kinevezése lehetett volna. Ha ilyen lehetőségekkel sikerül kiesniük meg is érdemlik önön sorsrontásuk miatt.
