Az örökkévalóság páratlan pillanatai

“Great clubs have had one thing in common throughout history, regardless of era and tactics. They owned the pitch and they owned the ball. That means when you have the ball, you dictate play and when you are defending, you control the space.”— Arrigo Sacchi

A legjobb 16 között a lehető legrosszabb ellenfélhez érkezünk vendégjátékra, de mégis talán a legjobb pillanatban. Simeone immár lassan 9 éve vezeti az Atléticót, méghozzá kifelé a középszerűségből, identitást, szervezettséget és tartást adva a Matracosoknak. Nem véletlenül kezdődik a poszt idézettel, lássuk ki is volt Sacchi és mit művelt.

Egy olasz cipőgyáros átlagos focista fia, aki gondolt egyet mert szembehugyozni a széllel, méghozzá az Angliához hasonlóan begyöpösödött hagyománytisztelő Itáliában. Nagyjából két sales revenue forecast meeting között (ideáig nem terjed az amúgy is veretes olasz tudásom, de same in English) kiscsapatok félmunkaidős irányítása helyett, mivel akkor még nem lehetett hajnalig FM-ezni, nekivágott 100%-ban labdarúgással foglalkozni, és a Seria B-ben vitézkedő Cesena ifi edzője lett. A 80-as évek elejét éljük, a kort, amikor nem ismertek határt, mindent eltoltak a falig, legyen az bármilyen forma- vagy mérnöki terv, zene vagy futballelmélet. Láttunk itt mindennél is gyorsabb rally kamiont, letisztult skandináv kisautót az Ezeréves Sólyom irányítószerveivel és veszettül rohangáló hollandokat a gyepen már a 70-es évek elejétől, igen ott hamarabb jött a 80-as évek, kitudja miért.

Képzeljük hát el azt a víziót, hogy a fenti játékot alapul véve akarunk egy csapatot vezetni ott, ahol a Catenacciót már több évtizede szívják magukba az iskolatejjel az olasz grundszökevények, valamint sikerkorszaka épp csak egy karnyújtásnyira van mögöttük. Magas elvárásokat támasztott játékosai felé, a totális futball alapvetései szerint a játékosoknak több poszton is komfortosan kellett mozogniuk, 4-4-2-es formációban elhagyta a Catenaccio sarokkövét a liberót (söprögetőt). Magas védelmi vonalat és nagy intenzitású letámadást rendelt el, valamint az egész csapatát szűkre és rövidre szabta, maximum 25 méter hosszú lehetett csapata és ami a legfontosabb, az emberközpontú védekezést teljesmértékben felváltotta a területvédekezés.

Az igazi áttörés Parmában jött el, ahol sikerült a játékosaival elfogadtatni és megértetni a miérteket, valamint Silvio Berlusconi Milánját is leradírozták az olasz kupában. Silviótól ugye nem áll távol a szabályok finoman szólva is rugalmasan kezelése és a kockázatvállalás, így hát szerződtette Sacchit a Milán élére, valamint a holland támadóhármast is a hóna alá csapta egy karakteres: Alkoss hát, Maestro! felkiáltással. És a Maestro alkotott, a milánói klub korszakos BEK sikereket ért el. Semmi sem nagyobb katalizátora egy egy stílus terjedésének, mint a siker, így terjedt hát tova a területvédekezés, egészen Mainzig, ahol Wolfgang Frank megismertette a fiatal Jürgennel Sacchi filozófiáját.

Simeonéra szintén nagy hatással volt Sacchi filozófiája és lenyomata megfigyelhető az argentin nagy művén a modern Atleticón. Cholo 2011-ben vette át Madrid színesebb csapatát, ahol évek óta a legnagyobb siker a betagozódás volt a középmezőnybe, kiesési gondok nélkül. Itt megemlékeznék Fernando Torresre, aki csodálatos játéka után átigazolási díjával is segítette mindkét csapatot karrierje zenitjén.

A fiatal edző munkához is látott és számba vette a klub anyagi lehetőségeit. A spanyol foci éppen a tikitaka -lázat nyögte valamilyen formában, vagy cseresznyézett a labdatartásra épülő elemekből, próbálva másolni, vagy mindent megtett, hogy megtalálja a tökéletes ellenszerét. Avagy csutkára tekerték a busz potmétert, hogy még Mourinho szeme is könnybe lábadt.

Simeone klasszikus underdog focit kezdett el játszatni, mivel nem volt pénzügyi keret kiemelkedően technikás kezdő 11-et összeállítania, így a keret fizikalitására és a taktikára alapozva stabilizálta a csapatot. A tiktika pedig a következő volt, 4-4-2-es felállás, ahol az egész csapat igen szűken védekezik a labda köré szűkítve a területet, feladva a széleket és a labdabirtoklást. A két szélső játéka sokkal inkább hasonlított belső középpályásokra, mint klasszikus szélsőkére, valamint a szélsővédőknél sem tartotta hátránynak, ha fizikálisan erősek és jól fejelnek, mintha gyorsak és technikásak lennének.

Ez merően eltér a technikás 21. századi spanyol foci felfogástól, azonban mélyen gyökerezik ez a harcos, fizikális, ősangolos felfogás, amiről tanúskodik a spanyol válogatott beceneve is a furia roja, azaz a vörös düh. Az agresszivitás és a terület orientált védekezés mellett másik Sacchi elem is megjelent a matracosoknál, mégpedig a presszing, ugyan nem magasan a pályán. Két jól felfedezhető presszing mechanizmust alkalmaz az Atleti, az egyik az ellenfél labdajáratása közben a szélső hátvédek támadása a szélen, a másik pedig a mélységi irányító, labdafelvevő középpályás presszingje a két belső középpályás és a két csatár által. A presszing trigger eseménye egy rossz labdakezelés, vagy rossz passz és azon nyomban indul a letámadás.

Támadás építésben igen direkt foci jellemzi őket, gyors kontratámadások, vertikális passzok erőltetése, villámgyors transition játék. Ugyanazok az elemek, amiket Klopp klasszik dortmundi időkben magáénak tudott. A legnagyobb különbség azonban a presszing és a labdaszerzések helye. Amíg a kloppi foci alapeleme a pályán minél magasabban megszerezni a labdát és addig az Atletico nem bánja ha csak mélyen a saját térfelén, az ellenfél támadóharmadában szerzik azt meg és onnan hosszú labdákkal indítják a csatáraikat.

Ez a taktika egyértelműen épít a támadók egyéni képességeire, nem is csoda a veretes támadósor, akik megfordultak Cholo keze alatt; Falcao, Costa, Griezmann. A 2019/20-as szezon nagyon megcibálta az igen sikeres rendszert, Griezmann, Godin, Rodri, Filipe Luiz, Juanfran valamint Lucas Hernandez is távozott, így megkezdődött az újjáépítés korszaka. A preferenciák maradtak, de a meghatározó játékosok cseréje és a finomhangolás még mindig tart. Egy sokkal modernebb, támadóbb szélsőhátvédekre (Lodi, Trippier) alapuló foci kezdett alakulni, de nyilván ennyi távozót bármelyik csapat megérez. Az alapok maradtak, de a keret még nem talált magára, Simeone alatt történelmi mélységekben, a bajnokság negyedik helyén várják a mai összecsapást.

Rengeteg a taktikai közös ős a két csapatnál, ám merően máshová jutott el a két edző ami az elképzeléseiket és lehetőségeiket illeti. Klopp már nem csak kényszerből használja a labdatartást, a csapat a labdával kontrollálja a meccset, nem csak a folyamatos presszinggel és a villámgyors transition játékkal. A folyamatos labdajáratással keresik a helyet a Manénak és Salahnak, amiben Firminonak hatalmas szerepe van a védelmi vonalak között. A busz törés már-már rutinból megy a bajnokságban, azonban nemzetközi terepen igen kevés ilyen megmérettetésre volt lehetőség, ma pedig az egyik elit busszal találkozunk, még ha jelentős felújításon is esik éppen át és sok a sérült utas a buszban. Ha az előzetes jóslásoknak lehet hinni ez bizony non plus ultra védekező csapat lesz.

Lebecsülni azonban nem kell az ellenfelet a szerény idei szezon miatt, a kapuban talán a világ második legjobb formában lévő kapusa van, és nem a madridi szél hordta össze a 16 meccses hazai veretlenségi sorozatot a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában. A lehető legkellemetlenebb ellenfél, akik mindent megtesznek, hogy ne legyen sétagalopp. Ha kell rúgnak, ha kell színészkednek, folytatják a latinos hagyományokat, hogy pszichológiailag is az ellenfél fölé kerüljenek. Igazi Big Sam csapat ők, hatalmas nemzetközi rutinnal. Fizikumban nem félek, hogy nem vesszük fel a versenyt, ahogy a rutin és a magabiztosság sem fog elillani.

A gálakezdőt várom, amiben épp az a gála párja van Dijknak, aki egyedül egészséges maradt a Lovren-Matip-Gomez hármasból és addig játszik boss módban a holland mellett, amíg meg nem sérül. Az Atleti szűk védekezésének köszönhetően sok fog múlni Robbo-Trent pároson, hiszen egyrészt ők lesznek az esetleges presszing fókuszában, valamint ők lesznek, akiknek látszólag hagynak területet. Ne örüljünk nem amolyan Emerysen, ahogy ősszel játszhatták az adogatógépet.

Sacchi szellemisége ma a pályára lép, azonban mindkét szereplő nagybetűs csapatként funkcionál. Ha látványos meccsre nem is, de sportszakmai szemmel ez bizony igen izgalmas párosítás. Mivel első kör idegenben még megsaccolni sem lehet, mennyire ugrunk majd nekik.

Bár rengeteg szó esett a taktikáról, de még egy párhuzam áll a két mester között. Egyrészt nem véletlen, hogy a legrégebben regnáló edzők a BL mezőnyben, és ennek oka, hogy pontosan értik, a játékosok emberek, így nem lehet műanyagpöttyként kezelni őket egy mágnestáblán. Két ennyire intenzív motivátor rég csapott össze.

Space and time
Keeps us synchronized
Thoughts and colors
Harmonized