WWWWWWWWWWWWWWWWW
Ez 17 db W a címben, mind a bajnokságból, és még egyáltalán nincs vége. Már csak azért sem, mert annál amit a Leicester ellen mutattunk, annál sokkal többet is tudunk. Sokkal jobbak is vagyunk. A maratonhoz viszont kell az is, hogy a seggünket összeszorítva is tudjunk futni előre mikor teheneket fúj szembe a szél. A körömrágás, a félelem és a reszketés pedig már csak a show része, a Salzburg elleni folytatása. Kihagytuk volna, de hát ha bele kellett állni, akkor meg kellett húzni ezt is.
És hát sajnos meg is kellett, mert amennyire féken tudtuk tartani a Leicester kontráit (akik azért nem véletlenül a tanyáztak a meccs előtt a harmadik helyen a harmadik legjobb gólkülönbséggel), annyira nem sikerült a sajátjainkat befejezni. Egyszerűen egy ilyen meccset korábban el kell tudni dönteni, beleönteni a kicsi szájába az esti kakaót, elküldeni fogat mosni, aztán mars be az ágyba és alvás. Neki is, nekünk is.
Akkor is meg kell ezt csinálni, ha a Leicester épp a legkevesebb kapot góllal jött a meccsbe, mert helyzetből éppenséggel akadt néhány. Pár nagy is.
De nem, nem, és továbbra sem megy elég halálosan elől, és a kép alapján most már nem csak a saját mércénk szerint, hanem objektíven sem, ami azért valahol aggasztó. Ilyenkor persze nagy szerencse, hogy egy erős, de nem kiemelkedő formájú Mané is képes ellensúlyozni Firmino és Szalah formaingását, több lábon állunk, mint a kilenclyukú híd.
A formavölgy viszont nem csak a támadóknál szedett áldozatokat, VvD sem ragyogja be fényességével a teljes pályát, ezzel helyet és teret adva a világ legjobb védőjének, ami alapvetően nem jó. Lovren viszont nagyon is élt ezzel az űrrel, bár számomra érthetetlen módon páran kegyetlenül lehúzták a megfelelő oldalakon. Róla amúgy is elmondható, hogy jobban érzi azokat az ellenfeleket, ahol egy sablonosabb centertömés a játék, az utánpótlási vonalak fedezése egyszerűen jobban megy neki, mintha egy labdás játékost kéne megfognia. Ezt igazolandó Lovren cerkája sokkal vastagabban fogott Vardy-nál, egyszerűen el se jutott hozzá a labda, az egyetlen valódi esélyénél pedig Adrián kimatekozta alóla.
Adriánt egyébként szintén előszedte valamelyik blog, hogy egyszer kellett volna védenie, és akkor se tudott, de a valódi szerepe és teljesítménye lényegesen túlmutatott ezen. Mind Vardy ziccerének megfogásánál (labdaelvétel még a lövés előtt), mind az első félidőben a szabadrúgás utáni bombafejesnél – amiről később kiderült, hogy les. De ott és akkor azt is fognia kellett, és fogta is. Maga a gól is állítólag fogható lett volna, de ilyen szintű bravúrt nem tudok elvárni egy padra ingyen hozott kapustól, amikor ennél sokkal egyszerűbb feladatokat se oldottak meg a csapattársak elől.
Adrián egyébként várhatóan most felül a padra egy darabig – legközelebb a Ligakupában számíthatunk rá -, Alisson ugyanis teljesértékű edzésben van, és a válogatott szünet után talán már formában is tér vissza. Ez nyilvánvalóan jó hír összességében, bár kicsit fáj a szívem a spanyolért. Neki viszont szégyenkezni nem kell, az elvárt teljesítménynél egy sokkal komolyabbal ülhet le a padot melegíteni, ami meg nekünk is egy nagy megnyugvást és biztonságot jelent. Az elején csak elveszíteni lehet a bajnokságot, megnyerni nem, és valami hasonlót tett ő is; nem nyert semmit meg, de nem is veszített el. Hiába van csak 2 nullára hozott meccse a 11-ből, rajta semmi sem múlt. Kellemes pihenést.
Akin a mai meccs viszont múlt, aki azt végül megnyerte, az persze az örök csillagunk és fényességünk, a földi helytartó égi ura.
Pedig ő is rendesen benne volt a ziccereink elbalbogyózásában – hirtelen kettő helyzete is beugrik, ahol jogosan verte a fejét a földbe -, de tizinél ez aztán már pont nem számított, azt a megszokott tökéletességgel helyezte el a kapu jobb szélén, és végre visszatért a PenalPool is.
Teljesen megérdemelten egyébként. Mané lehet fekete vagy sem, és rájátszhatott vagy sem magára az elesésre (szerintem igen), a tizenegyes maga egyértelmű volt. Nem azért, mert Mané elzuhant, hanem mert lábon rúgták miközben a labdát vezette vagy passzolta volna annak birtokosaként. Tök sima döntés, az ellendrukkereknek pedig ajánlom a tavalyi Everton elleni meccset.
Ha már összefoglaló, akkor ne menjünk el Mané teljesítmény mellett sem, aki bár nincsen élete csúcsformájában, de rendületlenül szállítja a gólokat (Milly gólpasszát is aláhúzhatnánk most), és védekezésben is Skrtel-szintű látványosságokat ütött meg a meccsen. (Nem, nem a biciklicselre gondolok:) Nagyon jó, hogy ő is van nekünk.
__________________________________________
Ami már kevésbé lesz jó, az a válogatott szünet ami most következik.
A brazilok Szingapúrban hakniznak csütörtökön és vasárnap, előbb ráadásul Szenegál ellen, úgyhogy Mané is érintett. Szenegál aztán repül haza, mert rá egy hétre lesz meccsük hétvégén, de arra Mané már nem hivatalos. Egyiptom szintén hakni meccset játszik, viszont csak jövő hétfőn, de onnan azért vissza lehet érni, de valószínűbb, hogy a sérülés miatt Szalaht el se hagyja a szigetet.
Európa felett viszont sötétebbek a fellegek, a hollandoknak egy keményebb és egy könnyebb meccse lesz csütörtök-vasárnap ütemben, de durván eredménykényszeresek, úgyhogy a 180 perc belemegy majd a lábakba. Robertson szintén kapni fog majd még két meccset, de esélytelenek már a továbbjutásra, így az oroszok és San Marino ellen azért remélhetőleg nem dögleszti meg magát. (De.) A péntek-hétfőző angoloknál ennél kényelmesebb a helyzet, magabiztosan vezetnek, és eléggé rotálódnak is a játékosok, úgyhogy TAA és Hendo is többet pihen mint a normális, reméljük sérülés nélkül is megússzák majd a dolgokat. Ahogy mindenki.
Szünet után pedig United idegen és a Kóklaer vasárnap este programja, lehet majd menni a 18. W-ért. Most viszont még hadd babusgassuk a tizenhetediket.
