Nem esett jól

Illetve jól is esett meg nem is ez a Chelsea-Liverpool, de úgy álltam fel a stream elől mintha egy szerencsésebb 0-0-át játszottunk volna. Ugyanakkor a fejemben meg ment végig a gólöröm, hogy a tavalyihoz képest ez kettő pluszpont, Studge egyetlen labdaérintésével hoztuk akkor 1-1-re a játékot idegenben, annél meg azért jobbak voltunk most.

Az élvezeti értékre viszont nagyon rányomta a bélyegét az utolsó 20 perc, még az én vak szememmel is láttam a 65. perc környékén hogy baromi könnyelműek vagyunk már; távolról tartottuk az embereket, pontatlanul passzoltunk, hagytuk elnyomni magunkat. És valójában ez bőven nem ekkor kezdődött, már az első félidőben is jött a tömés a mostanában sokszor lesajnált Chelsea-től, Adrian védett egy elképesztően nagyot Abraham ziccerénél, a – semmit se számító lábfejnyi – kiVARolt lesgól is jelzett egy komoly bajt. Mindezt aztán személyesen Murphy professzor bőrébe bújva meg is boszultuk, szereztünk egy második lövésből egy második gólt is azonnal, de egyáltalán nem voltam se nyugodt se elégedett. (Elsővilágbeli problémák.)

Persze nem is kicsit még a Napoli meccs is dolgozik bennem, és képes vagyok panaszkodni akkor is, ha 6 meccsen 18 pontunk van. (Hihetetlen, mindkettő.)

Lehet, csak lekopott a szurkolói szememről már a nyári rozsda, meg az emlékek se torzítanak már amióta megint naponta van értelmes foci, így aztán feltűnik, hogy talán összesen kettő csúcsformában lévő játékosunk van most, Matip és Adrián. A Fab3 hozza a szinuszos hullámzását amit mindig, Hendo még mindig jól lát, de a labdák most megint nem ülnek már egy ideje, Gini alapból mindig a Láthatatlan Plusz, de most talán méginkább, stb. Fabinhora nincs panaszom, VVD-re sem, mert az ő szar formája is top kategória az abszolútértékű skálán, de Robbóra és AA-ra fenem már a fogamat egy ideje, főleg az utóbbira.

Pedig a szabadrúgásgól csodálatos volt, a fifás gólöröm meg csak ízlés kérdése, de a védőmunkájában sok kis apró elbaszás van; Mount lese sem rajta múlt, Abraham ziccerénél is ő volt indokolatlan helyen a lescsapdában, és nem egyszer vákumba kormányozza magát, ahol a középpályásoknak kell kisegíteni, miközben ő a tizenhatos vonalán fogja az üres zónát.

Sok kis apró elbaszogatás, Hendo és Klopp is ordított vele eleget a meccsen, de Kraw maga lesz az aki leülteti majd Trentet(és Robbót is egy picit) a projektor mögé, és tart neki egy 40 perces kiselőadást, hogy ki mit csinált, és mi lenne az elvárás. Egy biztos, a Napoli és a Chelsea elleni meccsekből lesz mit összevágni, az eddigi egyértelműbb, unalmasabb meccsek után végre kapott anyagot a kezébe a videóelemző stáb, lehet gyártani a tutorialokat.

Persze ez a sok apró elbaszás természetes eleme a általuk bejátszott terület nagyságának is, ha ennyi funkciót tudsz egyszerre a pályán, akkor nyilván egyik se lesz tökéletes. Ugyanakkor nem lehet elmenni a védőmunka hibái mellett, nem véletlenül kaptunk a Burnley kivételével eddig mindenkitől gólt, és nem csak Alisson hiánya miatt.

Annál is inkább, mert van akit már megint szeretnék nagyon kiemelni, ez pedig Adrián, aki döbbenetes magabiztossággal hozza a top kapust heti 40k-ért meg egy kis aláírási bónuszért. Nem tudom kinek az ötlete volt, hogy halásszuk el egy Eibar-szintű spanyol középcsapat elől padmelegítőnek, de talán még sose volt ennyire jó ötlete.

Persze volt idő, amikor Karius és Minyon is tudta hozni hónapokon át a megközelítőleg top szintet (bár szerintem lábbal egyikük se volt ennyire bátor, a kijövetelekben meg biztosan nem), és könnyen lehet, hogy Adriánnál is csak ez történik most, de hatalmas teljesítmény az amit a tökéletesen semmiből kirak a pályára. Nem annyira higgadt mint Ali, nem is dirigálja úgy szét a védelmet, de kurvára ott van mindenhol ahol kell, és olyan megingathatatlanul teszi mindezt, mint Alisson előtt talán a csúcsformás Reináig visszafelé senki. Annak pedig már 10 (tíz!) éve.

A Chelsea a maga részérőlegyébként baromira érdemelt volna egy pontot, de lehet ezt csak a nosztalgiám mondatja velem. Mert oké, ránézek a táblára (pedig még le se telt a 10 meccs), és 6 meccsen 8 pontjuk van a kékeknek, annyi mint a Unitednek. Karcos. Aztán pedig ránézek a játékukra, és egyszerűen nem értem mi történik.

Az elmondások alapján Lampard nagyon sok kezdő hibát elkövet (a kezdőbe nevezni a még félsérült Emersont, akit 10 perc után le kell cserélni, taps, fügöny), ami nem is meglepő, viszont egy külső szemlélőnek is baromi szimpatikus csapatot épít. Nyilván az igazolási tilalom is belejátszik, de a néhány megmaradt idősebb klasszis köré végre felépíti a Chelsea a loan army embereit, és nagy hőfokon égve tényleg játszanak. Nem is tudom láttam már ilyen Chelsea-t.

Mernek, hibáznak, mennek tovább, néha nagyon nyernek, néha meg egy egyszerű emberfogást képtelenek kivitelezni egy szögletnél. És itt nekem valahol nagyon felrémlik Klopp érkezése és 2015 ősze, ahol egyik pillanatról a másikra elkezdtünk 20%-kal többet futni, legyilkolni az ellenfelet a mezőnyben, aztán kiszopni pár nevetséges góllal. A top6-ból talán a City kivételével mindenkit legyilkoltunk, a bottom14-nek meg két kézzel szórtuk a pontokat. Valami ilyesmi történik most Londonban is.

És mindennek csak három éve, még abban az évben EL-döntő, rá két évre BL-döntő, utánameg BL-győzelem. Baromi sokra vittük egy meglepően hasonló helyzetből, ugyanezzel a kezdeti felfogással, és a jelenlegi Chelsea kereténél gyengébb játékosanyaggal. Úgyhogy hiába Lampard és a bénaságai, én baromira félnék tőlük és az utuktól a szezonban, könnyen lehet, hogy a legjobbkor kaptuk el őket még a szezon elején idegenben, mert később ezzel a játékkal ez már baromira nem lett volna meg.

Persze mi is tudunk klasszisokkal jobban játszani ennél, és szükség is lesz majd rá. Most a határon ez elég volt, nem is esett jól, de a lényeg a zsákban lévő pontszám (a nagyon nagy lényeg). Szerdán a nem-is-tudom-már-milyen-nevű Ligakupában az MK Dons ellen mozgazjuk át Shaqot, Gomezt, Oxot, Lallanát (talán Origit is ha úgy áll) Milner vezetésével, lehet majd scoutolni a padunkat is egy picit, de élvezeti értékre nem számítanék ott. A rafinéria most Kraw videoszobájában zajlik, pörögjön is tovább, kelleni fog minden tapasztalat és tanítás a továbbiakban.