Mikor ráfordulsz az Istenhegyire
Tetszett YMCA megfogalmazása a minap, mely szerint ez most olyan kicsit tét nélküli beleszarós idény lesz, lehet. A City feldughatja a seggébe minden csecsebecséjét, amit apucitól kapott játszani, a többiek itt a kanyarban meg: fussatok baszdki, én aztán szét nem töröm az orrotokat, majd megbotlotok ti még kéttucatszor.
- Oh baszd meg, Marci, te hogy bírod ilyen jól itt a hegy végén? A középső fordulónál még kanyarban sem voltál.
- Bírja a tököm, Norbikám, csak ez a kurva elektromos bringás olyan gyorsan előzött itt be téged, hogy a szélárnyéktól megzavarodtam, mennyit is ér az erőm még.
- Mentem vele végig, előtte, égettem a zsírt minden testrészemben, de a mocsoknak még maradt két voltja a Svábhegy tetejére.
- Ez van, papikám. Viszont az Erzsébet kilátó ott elég szép egy Svábhegy csúcshoz képest is.
- Hmm. Hát éppenséggel egy kivágott olajfán kell átszaltóznom hozzá, de hát egye fene.
- Verseny?
- Van még erőd, Marci, cseszed?
- Van a tököm.
- Jó, nekem van.
Egy nyárral később.
- Nem baszol, hogy ez a tetű elektronyos helyett most downhillt kapott fatertól a lefelé útra?
- Szopacs, Marci. Azt neked mivel lesz a lefelé menetben?
- Hát amúgy nem panaszkodom, új fék, egy még magasabb váltótányér, slick gumi. Hát te?
- Hát amivel felmásztam ide a Svábhegyre meg a kilátóba.
- Mi?
- Hát ja a sima cross.
- Oh. Mondjuk szaltózni, azt tudsz. Meg felfelé is…
- Marci, jó gép ez. Felfelé még kicsit össze is koptak a dolgok, gyorsabban forog lefelé.
- Ja. Hát jó. Azt fék, zsír, váltó – régi?
- Zsír ken. Sebváltó elég magas. Fék az épp elszakadt az első, lesz egy pár kanyar míg megjavítom menet közben. Addig ott a hátsó, tán elég az is.
- Nem veszélyes az Norbikám? Mégiscsak 60-nal fogunk legurulni.
- 70-nel. Legalább tudom, mi hogy fog. A te gumid esőben is jó?
- Hát azt épp nem tudom, de a boltban azt mondták, igen.
- Hm. A fogaskerekűnél a kanyarban azért majd te ne 70-nel, ha szitál.
- Jó. De ez úgysem számít, ha a downhilles lesz elöl. Nála minden alkatrész a legjobb, minden időjárásra.
- Marcikám, élvezd már azt a kurva lejtmenetet, hát te mindig ennyit picsogsz? Aztán ha kijön elé egy autó a mellékutcából?
- Hát lefékez, csodákat tud az a bringa.
- Hát ez az Marcikám. Lefékez.
Visszakiabáló hang hirtelen 20 méterrel lejjebbről:
- Gyere Marci, lemaradsz, az első lejtő még könnyű!
- Őrült… – mormogott Marci és indította a pedálját az Istenhegyi út narancssárga, napsütötte aszfaltján.