„Körkorkép” – hol is tartunk pontosan

Benyo vendégposztja. Nem olyan régen beszélgettünk a United és a Pool gazdasági helyzetéről a kommentszekcióban. Ezzel kapcsolatban felmerült, vajon befoghatjuk-e Manchester vörösebik csapatát, vagy netalán már le is hagytuk, hiszen mi már idén a bajnoki címért mentünk, ők meg nem. Ehhez a témához remekül passzol a kutatás, amit a szakdolgozatom keretében végeztem, így Máté megkért, hogy írjak erről egy vendégposztot.

Mielőtt elmélyülnénk a témában, három dolgot szeretnék elmondani:

1. Dárdai nyilatkozta egy korábbi indexes interjújában, hogy: „Szívesen foglalkozom statisztikákkal, mert a számok sosem csalnak.”. Na, valahogy így vagyok ezzel én is, így a következő sorokban, bekezdésekben rengeteg számmal, statisztikai vizsgálatokkal, értelmezésekkel és grafikonokkal fogtok találkozni. Szóval csak óvatosan,
2. maga az írott anyag körülbelül 90-95 oldalt ölel fel, ennek a következtében a lerövidített/számotokra érdekes verzió is kutyahosszú lesz,
3. a kutatás egy része valószínűleg meg fog jelenni a BCE vezetéstudományi intézetének folyóiratában a közeljövőben.

A bevezető gondolatok után vágjunk is bele a közepébe. Az elemzés középpontjában európai labdarúgó sportvállalkozások működési modelljei állnak. Szándékos a sportvállalkozás szóhasználat, mert nem csak a pályán nyújtott teljesítményeket, hanem az úgynevezett off-the-field eredmények is a vizsgálat tárgyát képezik. A működést alapvetően három nagy dimenzió mentén elemeztem: pályán nyújtott teljesítmény – gazdasági eredményesség – (emberi) erőforrás-gazdálkodás vagyis az átigazolási politika. Ezeken belül összesen 17 különböző mutatószám mentén hasonlítottam össze a csapatok teljesítményét. A pályán nyújtott teljesítményt az átlagos szerzett ponttal és az UEFA koefficiensek számával, a gazdasági eredményességet a teljes, a TV-s és a kereskedelmi bevételekkel és ezek különböző kombinációival mértem, valamint a social media követők számával (ez egy elég jól mérhető, indirekt mutató), míg az erőforrás-gazdálkodást a bérráfordítással és átigazolásokhoz kapcsolódó különböző mutatószámok alapján hasonlítottam össze.

Itt fontos megjegyezni, hogy a vizsglódás intervalluma a 2014/15-os szezontól a 2017/18-as szezonig terjed. Ennek alapvetően két oka van:

1. A kutatás idején a 2017/18-as szezon volt az utolsó, amire rendelkezésre álltak pénzügyi adatok.
2. A torzító, egyszeri hatások elkerülése, kisimítása végett (lásd a tavaly nyári nagy költekezésünk az átigazolási piacon egyszeri alkalom volt, így szerencsés ezt kiküszöbölni) célravezetőbb több szezont vizsgálni.

Amiről még fontos szót ejteni, azok a források. Ezek között szerepel többek között a transfermarkt, a worldsoccer.net és az UEFA koefficiens honlapja is.

A mintában 65 csapat szerepel. Az angol, német, spanyol, olasz bajnokságokból azok a klubok képezik a megfigyelés tárgyát, amelyek ezt a négy szezont végig az első osztályban töltötték. Emellett a francia, holland, török, portugál ligákból a legmeghatározóbb egyesületek (PSG, Benfica, Galata, Ajax) kaptak helyet a listában.

Először ezt a 65 csapatot elhelyeztem egy háromdimenziós térben, ahol az „x” tengely az átlagos transzferegyenleget (ha valaki mínuszban van, az többet költött, mint amennyiért eladott, aki pedig pluszban, az pont fordítva), a „y” az átlagos szerzett pontot, míg a bubik nagysága az egyes csapatok jövedelemtermelő képességét szimbolizálja.

Itt a jövedelemtermelőképességnél álljunk meg egy picit. Direkt használom ezt a szót, mivel arra voltam kíváncsi, az egyes csapatok saját maguk mennyi pénzt tudnak előállítani. A kluboknak alapvetően arra nincs közvetlen ráhatásuk, hogy mennyi pénzt kapnak a TV-s közvetítési jogdíjakból (tudják befolyásolni, hogy a bajnokságban hányadik helyen végeznek, így növelve a részesedésüket, de azt nem, hogy az alap szétosztandó összeg 10 millió vagy 250). Ennek következtében a jövedelemtermelő képességet úgy határoztam meg, hogy a teljes bevételből levontam a közvetítési jogdíjakból származó részt és az így kapott összeg azt mutatja, hogy a csapat mennyi pénzt tud előállítani szponzorációból és meccsnapi bevételekből.

Kis kitekintés után pedig jöjjön a már várt grafikon.

Erről az ábráról az látszik, hogy a United meg a City nagy gombóca nagyon negatívban van, míg a Benfica pici foltja nagyon pozitívban. A legtöbb csapat átlagos költése -50 és +50 millió euró között szóródik. Láthatjuk azt is, nem meglepő módon, hogy a City, Real, Bayern, PSG, Juve, PSV, Benfica stb csapatok gyűjtötték a legtöbb pontot a bajnokságban, a Depor meg valószínűleg kiesett a spanyol ligából. Eddig ebben nagy atomfizika nem volt, szóval ennél egy kicsit tovább mentem az elemzésben, hogy valami új is kisüljön az egészből.

Kíváncsi voltam, hogy ezen három dimenzió mentén felfedezhetőek-e mintázatok a csapatok között, ezért az SPSS program segítségével lefuttattam egy hierarchikus klaszterelemzést. A lényeg, hogy az egymáshoz közel eső pontokat összekapcsolja a rendszer.

Ennek következtében négy nagy klaszter alakult ki:

1. nemzetközi elit (PSG, Barca, Real, Bayern, MU, City)
2. kihívók (Liverpool, Chelsea, Arsenal Dortmund)
3. Feltörekvő bajnokok (Juve, Benfica, PSV, Sporting, Porto, Galata stb + Roma, Napoli + Atléticó Madrid, Tottenham)
4. Életben maradásért küzdők (a csapatok jelentős százaléka, köztük Inter, Milan, de a kisebb angol, spanyol, német olasz csapatok is itt találhatóak)

Hogy milyen szépen elkülönülnek ezek, jöjjenek a számok az egyes klaszterekbe tartozó csapatok átlagértékeiről

Klaszternevek	Átlagos meccsenként szerzett pont	Transzferegyenleg (millió €)	Valós jövedelemtermelő képesség (millió €)
Nemzetközi elit	2,26	-79,83	394, 943
Kihívók	1,86	-16,38	236,843
Feltörekvő bajnokok	2,16	10,66	76,151
Életben maradásért küzdők	1,34	-3,61	46,967

Mit látunk? Az első kategóriában szereplő csapatok szerzik messze a legtöbb pontot, termelik a legtöbb pénzt és költik is legnagyobb mennyiséget az átigazolási piacon. A hazai bajnokságok és a BL serleg első számú várományosai.

A második csoportba tartozó klubok (itt van ugye a mi kis csapatunk is), alapvetően a nagy bajnokságok 2-3-4 helyezett csapatai a pontok alapján, az átigazolási piac nettó költői, és valahol egy légüres térben mozognak félúton az első és második klaszter között, ha a jövedelemtermelő képességet vizsgáljuk.

Harmadik csoportba tartozó sportvállalkozások sikeresek a hazai bajnokságban, de az alacsony jövedelemtermelő képességük miatt kevés pénzt tudnak költeni átigazolásokra.

A negyedik csoportban lévők pedig igyekeznek az első osztályban maradni, amire ki-ki különböző stratégiát alkalmaz (ezeknek a különböző stratégiáknak részletes vizsgálata érdekes lehet, viszont nekem már sem kapacitásom, sem oldalam nem volt).

A fentebbi ábra klaszterekkel módosított képe itt látható:

Ez az ábra azért érdekes, mert jól prezentálja a piaci mechanizmusokat, azokat a csatornákat, ahogyan a játékosok áramlanak a klubok között. A kék bárkit felvásárolhat, a piros általában a zöldtől és a narancssárgától szerez meg játékosokat, míg a narancs a zöldtől, a zöld pedig azoktól a kisebb első- és alsóbb osztályú csapatoktól, akik már nem is szerepelnek ezen az ábrán. Ennek a tudatában nem csoda, hogy Klopp azt hangoztatja, hogy a szerződéshosszabbítások is új szerződésekkel érnek fel, hiszen az első klaszter csapata szinte azt vásárolnak meg, akit csak akarnak. Emellett, elképesztő a fejlődés, hogy Kloppal olyan játékosokat tudtunk leigazolni, akiket a Madrid, City vagy akár a PSG is hajtott és akikre korábban esély sem lett volna.

Nézzük kicsit több mutató mentén a klaszterek egymáshoz viszonyított eredményeit:

Ezen az ábrán sok érdekes dolog van, de én kettőt szeretnék igazán kiemelni. Az első, hogy az egyes klaszterbe tartozó csapatok milyen kevés játékost vásárolnak. Összehasonlítva a többiekkel látszik, hogy mennyire eltérő az átigazolási politikájuk a nagy kluboknak és miért sem kell félni attól nálunk, hogy nem vesz a klub talán senkit sem idén, hiszen az állandóság sokkal nagyobb erény lehet, mint gondolnánk.

Kettő, jól látszik, hogy social media követők számában mekkora a lemaradás az első, de még a második klaszterhez képest is a többieknek. A követőszámokkal azért érdemes mélyrehatóbban is foglalkozni, mert ezek remekül reprezentálják, hogy milyen nagy lehet az a közösség, amelyet a klub elér az interneten, magyarul mekkora a potenciális „fogyasztók” tábora (a német csapatok egyébként az utóbbi pár évig erre nem fektettek nagy hangsúlyt, stadionélményt maximalizáltak, a kereskedelmi oldal menedzselésével annyira nem foglalkoztak és egyből versenyhátrányba kerültek klubszinten a nemzetközi fociban és ez hatással lehet a válogatott teljesítményére is). Itt látszik, hogy a nagy csapatok milyen elképesztő előnyben vannak a többiekhez képest azt illetően, hogy hány mezt, táskát stb tudnak eladni. És ez az előny nem vész el, ahogy a kedves MU szurkoló kolléga is írta a kommentmezőben. Viszont, és akkor most egy pillanatra megint visszakanyarodnék a kutatáshoz, pár csapatot részletesen is megvizsgáltam, amolyan esettanulmány jelleggel, melyek között szerepelt a United. (Az első csoportból a MU, a másodikból a Dortmund, a harmadikból a Juve került kiválasztásra.) A klub működéséről egyébként Kele Janival beszélgettem, aki nagyon érdekes dolgokat mondott. Mielőtt részletesen belemennék a dolgokba bedobok ide is egy ábrát, ahol a MU grafikonja látható az első klaszterhez viszonyítva.

Remekül látszik, hogy a pályán elért eredményekben rosszabbul, minden másban legalább úgy, de van, amiben jobban is teljesítenek, mint a klaszterátlag. A transzferpiacon például többet is költenek, mint a többiek átlaga. Nah és akkor a lényeg. Janit arról kérdeztem, ő mit gondol, miért figyelhetőek meg a fentebb leírtak. Ekkor visszaértük oda, hogy Ferguson – Gill egyszerre távozott és az utódlást nem tudták megoldani (Woodward amúgy a gazdasági oldalt remkeül viszi, átigazolásokban eddig szarul mozog, kérdés a továbbiakban mi lesz). Azt a hasonlatot használta, hogy Ferguson alatt a MU egy kis családi vállalkozásból multinacionális vállalat lett az árbevétel és pályán nyújtott teljesítmény alapján, viszont a felelősségi és elszámolási rendszerek ezt a fejlődést nem követték. Mindenki csak Fergusonnak jelentett, ő felelt az akadémián folyó munkáért, az igazolásokért, az első csapat felkészítésért, a túrákért, egyszóval mindenért. Amikor pedig kilépett, összeomlott az egész. És most itt tartunk, totál fejetlenség uralkodik náluk, más játékrendszerek az akadémia csapatainál, tisztázatlan felelősségi körök, nincs egységes filozófia, az általuk úgy imádott „united way” eltűnt. Identitásmentes szürke közeggé váltak, amely ordít egy megfelelő sportigazgatóért, aki össze tudná kapcsolni a szakmai és a pénzügyi oldalt, stabilitást teremthetne az edzőkeringő közepette is és gerincet adhatna a szervezet egészének. Nah most erre a posztra a legutóbb bedobott nevük nem volt más, mint Darren Fletcher, aki az elmúlt évet a Stoke Cityvel a champoban töltötte és nem igazán készült eddig (legalábbis legjobb tudásom szerint) erre a szerepkörre, nem úgy, mint például van der Sar. Elég szarul hangzik így elsőre, nah mind1. És így érkezünk el a hatalmas szerződések (Chevrolet, AON majd később Adidas stb) meghosszabbításához. Azért abban egyetértünk, hogy (tegyük fel 2013-at írunk) a rekord és regnáló bajnok, az elmúlt 5 évben számos BL döntő játszó united és a mostani, aki 5 év alatt 5. edzőjét fogyasztja, nincs folyamatos bl, nincs bajnoki címért küzdés az nem ugyan abban az alkupozícióban van a tárgyalóasztalnál. Nem is feltétlen azt mondom, hogy rosszabb szerződéseket fognak kötni, de az várható, hogy olyan nagy megállapodásokat nem fognak behúzni, mint amilyen jelentősnek számított relatíve az Adidas mezszerződés pár éve. 1-2-3 ilyen év még és (hozzáértő) management teljes hiánya visszaüthet nekik.  Ebben a helyzetben egyébként Woodward a hírek szerint még mindig a saját pozícióiját félti. Érdekes, ami ott folyik. Nah és akkor nézzük a mi teljesítményünket hozzájuk vetítve (ezekben az adatokban a 2018/19-es rekord szezonunk számai még nincsenek benne):

Mindenki emésztgesse a kis kék karikánkat, meg hogy hol vagyunk, honnan jöttünk, mik a lehetőségeink és kinek a poharába hugyoznak bele Kloppék évről évre. Hol a legszembetűnőbb a különbség? A működési eredményél (operating profit before player trading). Ez a mutatószám kb azt ábrázolja, hogy mennyi pénz van igazolni anélkül, hogy eladnánk valakit. A MU tud minden évben 100 milliós mínuszkában végezni, mi nem. Ennyi és nem több. Tavaly kihasználtuk Cou eladását és bevásároltunk, plusz valószínűleg mellé csaptuk még az előző évek pozitív ablakaiból megmaradt pénzeket. Nagyságrendileg idén is annyi lóvé lehet, mint eddig volt, viszont nagy valószínűséggel, ekkora összegért nem adnak el olyan játékost, aki Kloppék szerint előrébb vinné a csapatot. Látszik, hogy a pályán nyújtott teljesítményben megközelítőleg egálban vagyunk már velük azzal a különbséggel, hogy jelenleg a mi görbénk felfelé az övék pedig lefelé tendáló irányt mutat (aztán meglátjuk, egy szezon nem szezon). Ezzel szemben a pénzügyi oldalon dominálnak minket, bár nem csak minket, hanem nagyjából mindenkit jelenleg. Ezt a szakadékot úgy tudjuk zárni, hogy 1, mi egy csomó szerződést pont most fogunk megújítani, amelyeken Billy Hogenék nagyon régóta dolgoznak és jelentős növekedés várható ezeknek az értékében a pályán elért eredmények miatt 2, a MU tartja a tendenciát, marad abban a szürke zónában, amiben most is van és akkor a rosszabb pozíciónak köszönhetően nagyjából ezen a szinten maradnak (remélhetőleg) a szerződéseik. Mindenesetre érdekes szezon elé nézünk úgyis, hogy (talán) nem igazolunk senkit se az első csapatba.

Próbáltam a mélyére menni a dolognak úgy, hogy csomó infót le se írtam. Remélem mindenhol azért érthető voltam, ha bárkinek bármi kérdése van, nyugodtan írjatok, keressetek és próbálok reagálni, amint időm engedi.

______________________________________________________________________________

Szolgálati közlemény 1.: Holnap este egyébként lesz megint egy sörmeccs a Lyon ellen.

Szolgálati közlemény 2.: Link a tipperhez.