Valami a régiből

Én úgy gondolom, hogy azt gondolom; mind taktikailag, mind emberileg, mind sportszakmailag, mind érzelmileg egy hatalmas mérkőzést láthattunk, ami – csakúgy, mint az összes hátralévő és az ezt megelőző 31 mérkőzés – sorsdöntő lehet a bajnoki címért folyó küzdelemben.
Ultraszenzitív disclaimer, GIF-ek lesznek a GB-s mobilnetek korában nem érzem adekvátnak, de én szóltam előre, ha közel a hónap vége és kell a Waze a halálfaszára vezető úthoz, akkor mielőtt a továbbra klikkolsz ülj be egy csésze free wifire valahova.
Röviden jöhet SAF örökérvényűje:

Ennél azért bonyolultabb a helyzet, mint ahogy a skót whisky nyelő lefestette. Habár én nem sajnálom a számos sérülttel és kifacsart alapemberrel tavaszoló csirkéseket, tetszettek volna rendesen keretet építeni stadion helyett ( pun intended) meg a sok frontos harc.

Poch 3 védős játéka nem működött, a 3 belső védő igen szűken tartotta ugyan a közepét a pályának, de ezzel megadta azt a lehetőséget, hogy a lendületből érkező TAA-Robbo párosnak volt területe csatlakozni a támadásokhoz. Idén szokatlanul intenzíven presszingeltünk, így a spurs labdakihozatala abból állt, hogy felvették a Lejcseszteres mezt és baszkodták a labdát Vardyra Kanere, akit szépen megevett Matip és VvD.

Erre még az első gól után reagált Poch betárcsázós netével és 5-4-1-re formálta a Spurst. A második félidőre pedig 4-3-3-ra váltott Rose kapta a José Enrique emlék homlok díjat. Vezetésünk tudatában és nyilván nem lehet fenntartani az intenzitást végig, megkapta a labdát a spurs és igen éledezett a támadójátékuk is. Mi pedig vártunk a kontrára, Klopp pedig szokásához híven (úgy néz ki ő egy ilyen arc) nem nyúlt bele, bízott abban, hogy hiába alakult át a játék képe (és csak Robbo hatalmas blokkolása mentette meg a seggünket) lesz egy kontránk amit berúgunk.

Nem lett, ellenben Harry Kane remek helyzet felismeréséből egy nem várt tiszta helyzet alakult ki. Jött Origi és szinte mindkét csapat feladta a középpályát, ezzel kockáztatva, hogy lesz egy kontra. Lett és újabb liverpooli balbekk lett megidézve névrokona által. VvD remekül kényszerítette lövésre Son helyett Sissokot, de mielőtt tövig venném a VvD-t ahhoz nem volt köze, hogy a kraken gombhoz nyúlt a sporttárs.

Eriksen és Alli igen tompa volt, de hát ilyen ez az angol tavasz. A második félidőre sikerült megtalálni azt a variációt, ahol mindenki komfortosan mozgott a csirkék minden játékosa. Poch remekelt ebben, Klopp egy sokkal egyszerűbb megközelítéssel sokkal könnyebb helyzetben volt, érdemi hiányzó nélkül (Gomez egyedül, Ox meg nem meglepetés) a továbbfejlesztett alaprangadós játékunkra rendezkedett be. Ahogy Sleber őstermelőnk egy mondatban összefoglalta:

Nálunk a szélső hátvédek a szélsők, a szélsők a támadók, a támadó a védekező középpályás, a középpályások meg a kőművesek.

A végén maradt a köröm rágás és az idei sokadig WTF pillanat, ami ahhoz kell, hogy itt legyünk. Idén sokadjára volt lehetőségünk lezárni egy meccset időben, de nem tettük, pedig már a szögleteket is kapura rugdostuk, amit én nagyon éltem. Aztán jött a dráma pozitív előjellel megint.