Esik a hó!

Esik a hó!

Végre, megjött az első hó idén, ESIK A HÓ!, nagy szemekben hullik a csoda, talán meg is marad majd most már, Petike, készítsd a szánkód, menj le angyalkába, de ó, hát most se lett fehér a karácsonyunk, de menjünk szánkózni, mondjuk már három napja áll a latyak az út szélén, aztán esik megint, meg odafagy, elesek benne baszkika, és esik megint, fúj, miért szürke a hó, de basszus ne essél már, olvad, de most már ne fagyjál vissza baszod, tűnj már el latyak, és erre elkezd megint esni baszod februárban(4), hogy a retkes úristenit nem képes elállni az a szar, tűnj már el végre és gyere tavasz.

Komolyan, ez az egész hó iránti lelkesedés tökéletesen megegyezik az alkoholizmus fázisaival, hogy tagadás, alkudozás, beletörődés, satöbbi, és minden egyes évben képesek vagyunk felülni erre a menetre, ahogy ugyanerre fizetünk be Liverpool-drukkerként is minden egyes évben a bajnokságban. Eljön a december, félünk tőle nagyon, sűrű mint a fene, erre lehozzuk 90-100%-ra, és a hónap aktuális díjaira kiírják a Liverpool FC összes alkalmazottját Klopptól a szertáros özvegy Snétbergernéig. De mindezt csak azért, hogy a pihenős januárban egyből keresztülköpjük az csodás új évre nyitott szép fehér lapunkat (clean sheet meg a faszom), és eladjuk a 11 hónapos hazai veretlenségünket egy Swansea-nak, aki aztán szezon végén annak és rendje módja szerint vesz egy csak oda jegyet a champoba.

It’s a feature not a bug.

És tökéletesen mindegy, hogy ki az ellenfél. Leicester, Cardiff, Birmingham City, Aston Villa, Burnley, West Ham, bármelyik lehet, hiszen ez amúgy is összesen két csapat, és csak azért nem egy, mert az emberek többsége felismeri a különbséget a tisztán királykék, és a bilikék-téglapiros mezek közt. Egy RCSF angliai megfelelőjének tök nagy pazarlás lefizetnie a bírót vagy az FA-t, sokkal jobban megéri nekik, ha a sorsolásra tudnának valahogy ráhatni. Egy a lényeg; a Liverpoollal január-februárban kell találkozzanak, lehetőleg a közepén. Ha ez megvan, akkor már csak az RCSF angliai megfelelőjén múlik, hogy 1 vagy 3 pontot szüretel le a helyzeti előnyéből. Ilyenkor bárkitől ki tudunk szopni, konkrétan bárkitől, ha egy magyar csapat megélné az EL-tavaszt, akkor egy Honvéd is meg tudna alázni minket.

Mi meg a helyzet ellen szurkolók csak pislogunk nagyokat, hogy mi a hétszentséges frászkarikát lehet itt művelni, hogy van az, hogy elbaszódik az, ami egyáltalán nem romlott el. Jó, persze, épp van egy kis fodrozódása a sérülésfrontnak a védelem jobb oldalán, de ezen kívül semmi nem indokolja – valójában még ez sem -, hogy menetrend szerint ekkor és így olvadjunk el, és sárgázzuk félbe a hóembert. A keret magja egészséges, 7-8 napokat pihenünk a meccsek közt, a világon semmi krízis nincs, aztán az RCSF egységsugarú angol megfelelője mégis leoktat minket a pályáról. Mi meg vérmérséklettől függően pislogunk hanggal vagy nélküle.

A lap szélére meg felírhatjuk egyébként, hogy ha látványosan, kiemelkedően Mané játszik a legjobban a Fab3-ból, akkor vélhetően vannak gondok, de minimum lesznek.

Nagy lábujj mozdulj meg!

A pislogás pedig egyszer hirtelen megszakad. Amikor már eltemettük a szezont, föléltük a tartalékaink és elbúcsúztunk minden szerettünktől, akkor, ha nem is varázsütésre (nem lehet mindig 5-1-re lealázni Wengert az Anfielden, aka 2014), de komoly meglepetésre hirtelen a helyükre forognak a csillagok, és minden elkezd újra működni. Kijön a medve a barlangjából, megtalálja a pilisi szívcsakrát, és széjjelkergeti a parasztokat, akik farzsebükben kovakővel és kezükben frissen fent kaszával várnak minket a tél utolsó napsugarainál.

A hó pedig olyan, mint egy hajó az ember életében; kétszer örül neki az ember. Amikor jön, és amikor megy. Örültünk a decembernek, nem bírtuk elég gyorsan zsákolni a leszüretelt pontokat, és nagyon szép lesz majd az is, amikor végre kizöldül a mező, de egyelőre csak a latyakon csúszkálunk a saját pályánkon és azon kívül is.

Nagyon várjuk már az olvadást, és hiába vágnánk a centit addig, egyelőre az vagdos minket.

Amiben a purgatóriumi döntetlenek végtelen kiterjedésű és unalmú síkján bízhatunk, az a korai tavaszodás, február közepére az eddigi szokások alapján már a népi mondásokra immunis medvénk is ki szokta dörzsölni a csipát a szeméből, mert hát nem lehet ott aludni, ahol folyamatosan dörömbölnek. Márpedig most majd beindul az idény, szombaton a Bournemouth próbál majd még hátulról beférni az időjárási ablakba, hogy utána a Bayern (kedd) és a united (vasárnap) keltse fel bennünk a vadállatot a folyamatos zavargással, szóval lassan már elindulhatna a hadjárat, és megindulhatnánk párosodni.

Csak addig se engedjünk be senkit a hátsó kapun.