Fordulópont???
Nem akarok nagy szavakat használni a hétvégi meccsről írt rövidke és megkésett összefoglaló kapcsán.
A meccs kapcsán egyetlen gondolat jár a fejemben, mióta véget ért. Márpedig az, hogy mekkora szó is valójában, hogy a védelem helyett mikor annak szarul ment a támadó sor behúzta a meccset. Az idei szokásaink helyett a korábbi mintázatunkhoz visszanyúlva ment az „outscore, amikor a védekezésnek” szar ment.
Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani a meccsnek, de kivítelesen nem tudom elhesegetni magamtól az örömteli gondolataimat. Egészen megnyugtatónak hat számámra, hogy tudunk többféleképpen is nyerni, és ha kell, akkor megy az outscore is, nem csak a kevés kapott gólos győzelem.
Az igazat megvallva, nem tudom, mikor voltam ilyen bizakodó a nagy célt illetően.
Persze a vége még nagyon messze van, és bármi megtörténhet, de a hétvégi meccstől nagyon jó érzéseim vannak. Addig is: nem a végcél, hanem az út maga a fontos.