Nagyon nagy lényeg

ClayMatthews idézte meg a meccs utáni kommentjében Lovrencsics Gergő híres mondatát (2014 júniusát írjuk, még Pinyő a kapitány, az Albánia elleni hazai barátságos meccs után volt képes ilyet nyilatkozni Lovrencsics… 3 pont…), ami annyira tökéletesen leírja a meccsünket, hogy minden más felesleges mellette. Ráadásul mindezt a Brighton ellen játszottunk, úgyhogy nem lehetett kihagyni az általam nem titkoltan nagyra becsült Seagulls blog kedvenc formátumába önteni a kulcsmondatot.

Maga a meccs egyébként nagyon csendesen csordogált, már-már botrányosan altató volt. Az első félidőben annyira fékezett habzású volt a játék – mi állítólag TAA bemelegítéskor összeszedett lehetséges bokasérülése miatt is fogtuk vissza magunkat -, hogy kaput találó lövés se volt 45 percig. Firmino lemaradt egy veszélyes beadásról, Shaq a kapu mellé csúsztatott egy másikból, illetve Glenn Murray a másik oldalon fölé fejelt, és ennyi volt mind a háromnegyed óra. A Brighton bemutatta az Anfielden is látott sziklafalát védekezésben, erről pedig minden lepkefing erejű próbálkozásunk lepattant.

A második félidőben ez már nem lett volna tartható, 2-3 perc után Duffy, a belső hátvéd hibájából Szalah a pálya szélén fel is tudott futni a kapuig, majd fel is véste az első kaput találó lövést, de a fal utolsó elemén csak három perccel később, tizenegyesből tudott átjutni. Pascal Gross került szar helyzetbe, Szalah egy az egyben megverte és körbeautózta a tizenhatoson belül, Grossnak pedig nem volt jó válasza rá. A szezonban már nem első nagy hibáját (és Mot) húzta meg, Szalah büntetője után pedig a teljes addigi haditerve összeomlott a Brightonnak.

Ezen a ponton legalább kicsit felpörögtek az események, a sündisznóból kinyíló Brighton ugyan a kaput nem találta el, de Alissonnak azért össze kellett koszolnia magát, és Fabinho is kapott egy komolyabb tesztelést a Wolves elleni FA-kiesés után. Fergeteges játék azért nem alakult ki, de a sirályok mutattak valamit abból, hogy mivel szoktak pontokat rabolni a top6 tagjaitól, még ha ez tegnap nem is történt meg. Fabinho egyébként teljesen jól helyt állt, a legfontosabb CB-képességeket ügyesen hozta – mindig a labda útjába tudott kerülni -, de azért nem itt tervezzük majd őt hosszútávon használni. Annyira simán volt ütőképes, mint Can volt a 2015 eleji háromvédős felállásunkban (Sakho-Skrtel-Can), ez pedig bőven elég ötödik számú opcióként.

A meccsnaptárunk egyébként a következő hetekben kicsit leürül, egy hét múlva Palace-t fogadjuk, 30-án pedig a Leicestert, ez bőven elég idő benyalogatni a sebeinket. A Palace ellen talán már lesz Lovren, a Leicester ellen már akár Gomez is, úgyhogy Fabinho lassan majd mehet vissza a középpályára, amit pedig kellett, azt vele is tudtuk hozni.

Első sorban persze VvD-nek köszönhetően, bazi nagy szerencse, hogy a kulcsjátékosaink továbbra se sérülnek le.

A lényeg viszont a meccs végén továbbra is csak a nagyon nagy lényeg, a helyére került a három pont, ezzel pedig minden bottom14 csapattól elhoztunk minden elérhető pontot (igazából a bottom15-től is, United). Jövő szombaton folyt. köv., addig meg élvezzük a pihenést, nekünk maradt két meccsünk januárra, a top4 minden más csapatának pedig még van négy a forduló után.