Paris Nights / Ne legyen már szép!

| Posted on| | /span>

Minden szempontból csúnyán zárult az idei idegenbeli BL őszünk. Három túra a szigeten kívülre, három vereség és egy gól tizenegyesből, minimális kapura lövéssel. Erős kontraszt ez a tavaszi menetelésünkhöz képest, de az igazi kontraszt a nápolyi, fehérvári és párizsi utak és a PL meccseink eredményessége között van. A felfogás igen hasonló, és évek óta megfigyelhető a liverpooli őszökben. Ettől még fájó pofon volt, hogy Tuchel a Klopp Buksics Kraw playbookkal vert minket az első 25 percben, amivel tarkón vertük tavasszal a pulcsis kopaszt és bilikék naszádját. Előbb ez, aztán persze Everton beharang is Gringowtól.

A két csapat terve a meccsre jól tükrözte a tabella által előírtat. A PSG-nek ez volt a mi két hét múlva lejátszandó sorsdöntő hazai BL rangadója, ennek megfelelően készült is a csapat igen egyszerű recept szerint, kihasználni a pool gyengéit építve a saját erősségeikre remélve, hogy a korán bevitt pofonokért vállalt kockázatot nem lesz képes feltárni a pályán a vörös mezes csapat. Emellé az érzelmi hevület is náluk játszott, nem kell messzire menni, hogy tudjuk mikén működik ez a recept.

Első lépésben Verratti registaként játszatása mindenféle egyéb fix középpályás kötött pont nélkül tökéletes lépés volt mögötte 3 CB-vel. A 4-3-3-ban felálló Liverpool sem az alakzat miatt, sem pedig egyéni képességeiben nem tudta levenni a pályáról Verrattit, és mind egyedüli középpályás ő volt mindennek a kulcsa az első félidőben. Ezzel a konkrét középpályánk alapfeladatát vették ki a képletből.
Másodszor döntéskényszerbe hoztak minket. Csapatunk magas presszinggel komfortos és a támadók a szervezett támadásépítés helyett inkább él a magasan megszerzett labdákkal a pozíciós játékbeli hiányosságait fedve. A PSG támadó négyesének cserébe nem lehet területet hagyni. Ismerős ez megint csak, gyors támadásvezetés kontrákból, mikor hosszú a ellenfél, a magas de sikertelen presszing után.
A recept harmadik eleme a világ egyik legtechnikásabb játékosa és ha épp focizik akkor az egyik legjobbja is. Neymar szabad roamolása a kiürített középpályán további váratlan feladat elé állította a Hendó-Gini-Milner hármast.
Negyedik összetevőként a letámadás, ami ellen egyénileg se középpályán, se a védelemben, se rendszerszinten nincs ellenszerünk.
Végezetül, ha megvan a vezetés szépen átadni a labdát és a területet és 4-4-2-ben védeni az előnyt és kontrázni.


25 perc pool tavasz / 65 perc mou magic

Mivel alapvetően az x nekünk lett volna jó, így nem volt a start gomb benyomva. Ugyanezt láttuk már a másik két idegenbeli BL meccsünkön is, egyszerűen nem tudunk x-re játszva jó teljesítményt hozni. Nem úszik a cápa, nincs levegő, nincs ritmus, nincs pörgés és továbbra sincs elég türelem, hogy ne forduljon át egy BL idegenbeli estén ez görcsösségbe és frusztrációba. Pláne, ha az ellenfél ilyen komplett tervet ennyire profin hajt végre, mint tette szerda este a PSG, plusz játéktördelés és szimulálás level9000+.

Visszatértünk a 4-3-3-ra Gini-Hendo-Milner középpályával és a csodás hármassal elöl, beblöffölve, hogy bizony megint tejszínes tubussal a zsebükben sétáltak ki a fiúk. Még ha nem is csak blöff lett volna akkor se működhetett, mert nem volt a középpályának kivel ütköznie. Verrattit a két sor mögött alacsony súlypontjával és fordulékonyságával nem volt egyedül megfogható a hamis 9-esünk által és Bobbynak a 3 CB-ből még egyet is presszingelnie kellett volna. Egyaránt nem találkozott Verrattival senki a középpályáról, mivel Hendó ugyan pont szemben vele de mélyen, a két másik pedig a széleket biztosítva messze helyezkedtek, amire szintén szükség volt, mert Neymar. Egyedül az ő befutásait, felbukkanásait próbálta Milner és Gini lekövetni, amíg Henderson fedezte Cavanit, mint potenciális kulcsfigurát. Nincsenek tiszta párok, nincsenek könnyű szerepek és ezt félgőzzel nem tudta megoldani a csapat. Reaktív, „majd ami alakul azt levédekezzük” elvünk nagyon kevés egy ilyen technikai tudású és sebességű csapat ellen.

Az ősszel egy dolog világos a csapat teljesítményéből, ritkán kapunk gólt. Ennek egyik szereplője a vörös csapat legjobbja, akiben egyetlen dolgot nem szeretek, hogy nem tudom megjegyezni két s-sel vagy két l-lel írja a nevét. Ramses előtt a Gomez-VvD duó igen megbízhatóan teljesít, mutassák ezt a számok is. Ebbe a vitathatatlanul jól működő rendszerbe pedig beledobtuk Lovrent stabilizálni, hogy Gomez a szélen jobb védekező skilljeivel erősítsen TAA helyén. Ez volt az egyetlen tudatos lépés arra, hogy a PSG nekünk fog esni az elején. Érthető is TAA fiatal, meg jön a hétvégi scouse fradi-újpest, meg  mr. ‘best defender in the world’ jól tud brusztolni beszorult csapatban. Nem jött be igazán, a PSG gyors támadásvezetései és presszingje miatt kialakuló csapongó játékban a védelmünk folyamatosan lavírozott a 16-os és a félpálya között, mert pillanatokra sem tudtunk labdát tartani az első gólig. Ez ebben a kevésbé standard felosztásban azt is jelentette, hogy a szélen nem volt Salahnak kellő támogatása, csupán a sokszor szélre húzódó Milly. Egyedül egy elemet sikerült végre hajtani, méghozzá Cavani izolálását.
A végjátékra(tavaszra?) spórolós hozzáállásunk és a taktikai alakzat alkalmatlansága kellő teret és időt adott, hogy a PSG azt csináljon, amit akar az első félidő elején. 

Ezután a félidő végi nagy nehezen megítélt 11-es életben tartotta a reményeket a második félidőre, de a vezetés tudatában egyre inkább keményedett fel a párizsi busz a védekezésre alkalmasabb cserék érkeztével. Elérve ezzel, hogy a második félidő elejére feljavuló liverpooli játékot kivédekezve betonozza tovább a dominanciáját labda nélkül. Valamint a játék tördelésével tovább növelve kedvenceink frusztrációját, sajnos jó partner volt ehhez a sporttárs is. Cseréink rövid ideig hoztak felüdülést és a nápolyi meccshez hasonlóan szürkültek bele a végjátékra elfáradt kezdő szintjébe.

Egyszerre bízni is a full kezdőben, meg nem is nem lehet és ha az ellenfél képes előidézni azt a két játékképet, amire a csapatnak csak nagyon jó formában van válasza, akkor a szerdaihoz hasonló vereség a vége.

Mielőtt elérünk Gringow beharangjához egy utolsó gondolat az intenzitás tudatos letekerésről és Buksi hiány mindent is megoldó sirámairól.

Valószínűsíthetően nem felejtette el a keret azt játékot, amivel tavasszal átgázoltunk Európán. Talán tartalékoljuk tavaszra/télre, most pedig ezzel a „langyos vízzel” és a fent említett limitált középpályás lehetőségekkel elég ha versenyben maradunk. Amíg nem estünk ki a BL-ből és igencsak lőtávolban vagyunk a Pl-ben az első helytől, addig valid stratégia ez.
Kérdés, hogy tudatos-e ez a hozzáállásunk az őszhöz, vagy tényleg ennyit tudunk és engednek nekünk az ellenfelek. Ha tudatos, képes lesz-e felpörögni a csapat tavaszra, mint tavaly, vagy visszaüt ez a spórolt ősz és megragadunk itt?

Háttérhatalom

Ha a pályán ez van és nem tudatosan van a védelem felé csavarva a hőszabályzó, akkor mégis mit csinálnak edzésen vagy a stábban úgy egyáltalán, hogy ennyire más kerül a pályára, mint tavaly tavasszal? Giga mindfuck, ha ugyanazt az álom focit akarjuk takkra ugyanazokkal az arcokkal produkálni, ugyanazzal a stábbal (-1 buksi) és ez a játék a végeredmény a pályán. Ez olyan kókler munka, amit nem láttam eddig a csapattól mióta Krawietz itt van. A tavaszi megkönnyezett menetelésünk által ködös(pun intended) memóriánkból ássuk elő a következőket: szar meccseink akkor is voltak, amikor azért könyörögtünk, hogy csak fújják már le. A teljesség igénye nélkül Moszkva idegenben BL tavaly, Newcastle PL ősszel, WBA tavaly decemberben, Soton két éve ősszel, Burnley szinte bármikor, Swansea idén januárban, mind mind a taktikai mastermind csehszlovák Dr. Manhattannel a padon, fluiditás, presszing és minimális kaput eltaláló (sok sok lövés de eredménye semmi) lövésekkel. Mintha valami egész hasonló lenne most is a helyzet.

Annyira nem vagyunk a padlón, mint Neymar kedd este, de nem is vagyunk a Holdon értelemszerűen. A Merseyside Derby-ra térünk haza, folytatni a 17 meccses veretlenségi sorozatunkat a szomszéd ellen.

Az elmúlt egy-két évben könnyedén hozzászokhattunk ahhoz, hogy a Pool – Everton meccsek előtt nem kellett tövig rágni a körmeinket. Míg a Klopp csapat felfelé ívelt, addig a kékek  vergődtek, aminek a tavaly őszi Koeman kirúgás volt a csimborasszója: az ember az Everton történetének legnagyobb átigazolási ablaka után két hónappal repült. A gyalázatos szezon kezdésének fő indokaként pedig azt hozta fel, hogy nem sikerült neki Olivier Giroud-t leigazolnia. Akkor tudod, hogy egy rendszer működésképtelen, ha Giroud-ban látja valaki a megmentőt.

Aztán viszont elég hamar megfordult a széljárás, a szezon végére Big Sam felcaretakerködte őket a respektálható 8. helyig, kitermelték Anglia népi hősét a nyárra Pickford személyében, majd a következő menedzser választásukat is olybá tűnik, eltalálták. Marco Silvával ugyanis a stabil 6. helyen állnak a ligában (amúgy a csávó első meccsén 22:0-ára nyertek egy ausztrál amatőr csapat ellen júliusban, ami még előszezoni léptékkel mérve is extrém értelmetlen és szórakoztató egyszerre). Nincsenek említésre méltó sérültjeik, az elmúlt 7 meccsükből 5-öt nyertek, illetve hoztak egy gól nélküli ikszet a Chelsea ellen. Apropó gól nélküliség: a 15 bekapott találattal az övék a legkisebb szám ebben a mutatóban a Top 4-en kívül, azaz Silva látványosan rendben tartja hátul a dolgokat, miközben másfélszeresére növelte a kapura lövési statjukat is az egy évvel korábbihoz képest. Apró széljegyzet, hogy őszintén lenyűgöz, hogy Phil Jagielka még mindig a keretükben van – még ha nem is játszik sokat, lásd a kevés kapott gól.

Az is igaz viszont, hogy ez így egy szépen felülteljesítő Európa Liga csapat lehet, mi pedig a klub történetének a legjobb Premier League rajtját tudhatjuk magunk mögött, szóval bármennyire is mojo ölő volt az újabb idegenbeli BL fiaskó hét közben, az anfieldi derbinek egyértelműen mi vagyunk az esélyesei. 2010 óta nem vert meg minket az Everton, otthon pedig ugyanez 1999-re nyúlik vissza, így a történelem is azt súgja, hogy ne legyünk kishitűek. Az elmúlt pár mondat Klopp hangulatának is megfeleltethető lenne, a szokásos ellenfél tiszteletben tartós panelek után nem győzte hangsúlyozni az Apukánk, hogy nem szabad leragadni a keddnél. Szóval, akkor ezt túl is tárgyaltuk, nem ragadunk!

Hendo az egy meccses eltiltását fogja tölteni, és a szokásosan keménynek ígérkező Merseyside Derby-n sosem jó hír, ha a csapatkapitány nem lehet ott, de c’est la vie. Nem lennék meglepve, ha Fabinho faragna fent helyette, amit eddig láttunk tőle, az alapján ez a bokszmeccs úgy passzolhat neki, mint Torghelle Sanyinak anno az észak-írek.

Nem lesz egy szép meccs a vasárnapi, na de egy Merseyside Derby ne is legyen szép, ugye?!

az illusztráción Emre Cant még a H&M poszter karrierje előtt fojtogatják

 

Published by Szücsi