Ez rossz volt. Vajon mi jön utána?

Meglepő 2:0-ás vereséget mért a Crvena Zvezda (japánul Red Star Belgrade) a Liverpoolra azon az estén, amikor már egy döntetlennel is pole pozícióba rakhattuk volna magunkat a Bajnokok Ligája C csoportjából való továbbjutásra. Az okokat egyszerre könnyű és nehéz meghatározni.

Kezdjük a könnyűvel: ahogy Klopp is mondta a meccs után, túl sok set piece-t ajándékoztunk oda a Zvezdának az elején, amire aztán a hátuk mögött lévő forró balkáni szurkol támogatással együtt el tudtak kezdeni önbizalmat építeni. Jól tudtuk, hogy egy nagyon fizikális meccs lesz, amire néhány két héttel ezelőtti kétes bírói döntés miatt még paprikásabb (avagy ajvárosabb?) hangulatban érkezhetnek be a szerbek. Azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy egy sok gólos segg csapkodás fog ebből kikerekedni, ellenben pont az a meccs volt, amit egy vendég találat kényelmesre tudott volna hűteni ahhoz, hogy egy szolidan körömrágós győzelmet vagy egy OK döntetlent ki tudjon préselni a Liverpool. Ez az ominózus gól viszont bent ragadt Sturridge lábában egy nehezen magyarzázható üres kapu elkúrásnál sajnos. Az említett rögzített helyzet pakolgatás már zajlott közben, ami egyszer majdnem kiadott már egy szerb gólt szögletből, a következő sarokrúgásból viszont már meg is találhatták a nem túlságosan levédekezett vezető góljukat a 22. percben. “Több is veszett Mohácsnál!” (avagy Nándorfehérvárnál?), gondolhattuk, aztán az arcunkra fagyhatott az optimista mosoly, amikor 5 perccel később ott volt a második. A Pavkov nevű csatáruk szépen bevert egyet Alissonnak huszonötről, amivel nem igazán lehetett mit csinálni – azon kívül mondjuk, hogy huszonötről ne nagyon rúghasson üresen egy csatár a Bajnokok Ligájában. Mindkét gól elment amolyan pre-Van Dijk érás flashbacknek, lehet csak az a gond, hogy elszoktunk ezektől. A második félidőről legyen elég annyi, hogy be kellett cserélni Origit.

Mik a nehezen meghatározható okok? Leginkább az, hogy Salah 72. perces megpattanó lövése volt az ELSŐ kapura menő Liverpool löket április óta Európában. Holy shit, kétszer át kellett gondolnom a stream előtt, hogy jól hallottam-e és rémlett, hogy a Napoli ellen tényleg nem volt olyanunk. Lövésem sincs (gyenge pun!), hogy miért nem klikkelnek a dolgok most már több mint 3 órányi minta alapján a BL-ben idén idegenben, miközben tavaly finoman szólva sem volt probléma azzal, hogy az Anfieldtől messzebbre is zúzzunk. Hiányzik egy jó térdű Fekir, na, hiába vannak ott ugyanazok a srácok elől, mint a kijevi menetelésnél. Nehéz eldönteni, hogy a nápolyi vagy a belgrádi találkozón játszott szarabbul a csapat, de ha valamit, akkor ezt ki lehet hozni egy erős döntetlenre talán.

Mi jön ezután? Két indokolatlanul feszült és fontos meccs azt követően, hogy kétszer is ott lett volna a lehetőség arra, hogy a tavalyihoz hasonlóan ásítozósabbra vehessük a csoportkör végét. A november végi PSG – Liverpoolon mindkét csapatnál óriási lesz a tét és muszáj elkerülnünk a vereséget, ha nem akarjuk teljesen külső erők kezébe adni a továbbjutást. Ehhez viszont nem ártana majd eltalálni a kaput…