Két görbe

Kettő a görbe, és kettes lesz most a beharang bontása is, mert egyrészt kell beszélnünk arról, hogy mire számítsunk szombat este 18.30-tól a Brightontól, de ennél sokkal izgalmasabb dolgokat is sikerült összetúrnom a posztba.

Kezdjük is a kötelezővel, a játszópajtás a Brighton and Hove Albion lesz, akik nem épp kezdők.

Két forduló alapján persze elég elhamarkodott lenne a múlt hétvégi United-verésükből felsőházba vizionálni őket (de azért még egyszer csóközön a hasukra érte) – főleg mert az elsőben a Watfordtól bántóan simán kikaptak -, de el kell ismerni, nem kispályások jönnek ma hozzánk. Már a tavalyi szezonban is oda-odapottyantottak a nagyobb csapatok útjába, a nyáron pedig még erősíteniük is sikerült a magot, úgyhogy ne higgyük azt, hogy annyira könnyedén fog minden menni ellenük, mint májusban az utolsó fordulóban.

Korán találkozni egy sérülésmentes, és épp felkeményedőben lévő középcsapattal nem a legkellemesebb randevú, az előző szezonból nincs is igazán jó referenciánk arról, hogy gálakezdővel mit tudnak ellenünk, ez pedig okozhat meglepetést. Még akkor is, ha most éppen nekünk is gálakezdőnk van (csak épp az eleje még nem vette fel a fordulatszámot), de lényeg a lényeg, csak félig ismerjük egymást, és lényegesen keményebb meccsre számíthatunk, mint amit az előző kettő bajnokink alapján gondolnánk.

Részletesebben azért nem írnék a jelenlegi BHA-ról, mert csak a lényegében közösségi finanszírozásban íródó Seagulls-blogról másolnám ki az idevonatkozó posztot, azt meg minek, ha ott is olvasható. Összefoglalásul legyen elég annyi, hogy van egy jó magjuk, azt mélyítik és toldozgatják, elég jó hatásfokkal eddig, rajtuk kell most fogást találnunk.

És ezzel el is jutottunk a második részhez, illetve a két görbéhez.

Olvastam nagyban a fentebb linkelt Trollséne-posztot, és beugrott az, amit még 6 éve mondogattunk amikor a 2011/12-es szezonban kétszer is összefújtak bennünket a hűtött golyók.

Ez a Brighton nem szar!

Egy pocsék meccsen jutottunk tovább Brightonban 2-1-re a mikiegérben szeptemberben, és egy komédiába illőn februárban a fakupa ötödik fordulójában, ennek ellenére tisztán az volt az érzésünk, hogy ez egy elég jó Champo-csapat, pedig alig 1-1,5 éve jutottak fel akkor a harmadosztályból. Mit utóbb kiderült, az a szezon pont egy jobban kicsúszott év volt nekik, egy lokális maximum, de a trendet így is jól mutatta: felfutóban voltak a sirályok. Olyannyira, hogy 1998-ban még a negyedosztályból esett ki majdnem a csapat, de ezt szisztematikus építkezéssel 2017-ben a Premier League-be való feljutással feledtették, és egyelőre nem is látszik megtörni ez a felfutó lendület.

Ez az egyik, erősen emelkedő görbe, már ha ’98-tól nézzük.

A másik görbe pedig a sajátunk, egy olyan, ami mondjuk 2011-től kezdve komoly párhuzamosságot mutat a sirályok trendjével, csak feljebb tolva mindezt. Erről nincs rajzom, de szeretném valahogy érzékeltetni, ezért feltúrtam a Fonat-archívumot, és egy donelly, valamint egy TheScouser-posztból vett idézetekkel fejben felrajzoltatom mindenkivel a vonalat, illetve a bázispontokat.

Nekik is van homokos tengerpartjuk – donnelly, Ligakupa

Reinával nem tudom, mi történt, de félek, hogy megint kezdi ezt a bizonytalan, labdakiejtős időszakát

Coates hajmeresztő dolgokat produkál, védő nem ível keresztbe a kapuja előtt

a tizi Spearing ostobasága miatt volt (mellesleg ilyet még nem láttam, hogy valaki az ötösénél próbál benntartani egy labdát)

King Kenny maradt tehát a 4-4-2-nél, […] ahol a négy támadó tetszőlegesen cserélgetheti a pozícióját, és ez ezzel a Kuyt, Bellamy, Suárez, Maxi négyessel kiválóan meg is oldható. Érdemes is ebbe az irányba próbálkoznunk a továbbiakban, mert láttuk már, hogy ebbe a játékba Henderson és Downing is kiválóan beleillik

Downing Carrollnak, góóól! – TheScouser, FA kupa

a Brighton eggyel több gólt szerzett, mint a Liverpool, mégis 6-1 lett az eredmény. Önmegsemmisítés.

a visszahúzódó ellenfél pedig lehetőséget adott arra, hogy az Adam-Gerrard duó figyelme a támadásokra összpontosuljon.

A szélsők teljesítményét illetően: Henderson továbbra sem érti, mit is kellene csinálnia szélsőként egy focipályán (mondjuk fociznia?), Downing viszont jó formában volt, több veszélyes helyzet kialakítása mellett gólpasszt adott Carrollnak.

ráadásul csaknem 7 hónap után Carroll gólpasszt kapott Downingtól, (történelmi pillanat, lássuk be!)

Brrrrr. Voltak azért itt mélységek, és ezek már nem is a kvázi-csődhöz köthetőek, sokkal inkább az igazolási stratégia, avagy a módszerek elhibázottságához, elmaradottságához. Ebből nőttünk ki évek alatt, lokális maximumokkal és minimumokkal, de egyértelműen egy emelkedő pályán, és tartunk most ott, ahol.

Hogy nem egy Maxi-Kuyt-Bellers-Suárez négyes jelenti a támadást (pedig mindüket imádtam és imádom), amit Downing és Hendo támogat a szélről, hanem van egy globálisan rettegett támadótriónk, méltó támogatással.

Hogy nem Coates, Johnson, Enrique és a többiek támasztják hátulról a csapatot, hanem a VvD and co., meg Alisson.

Hogy a középpályán nem Spearo és Shelvey osztogat esetleg még Adammal kiegészülve, hanem hosszú évek után már a középpályán is sikerül szintet lépnünk.

Na és ez a második görbe a mai posztban. Nem több ez az egész agymenés, mint egy csendes töprengés útközben vagy a buszon ülve, de egy-egy pillanatra mindig érdemes ezeket átforgatni a fejekben. Nekünk is a saját görbénket, és a Brightonra méltán büszke szurkolóknak is a sajátjukat.

De ezen a ponton hagyjuk is el ezt a csendes eltöprengést, érkezzünk meg az úton vagy a buszon oda ahová elindultunk, és mutassuk meg egymásnak, hogy hol is tartunk most. Fent vagyunk mindketten, de azért mi még a recsegő-ropogó támadóhármasunkkal is még mindig bőven magasabban, mint ahol a sirályok szállnak.

Jöjjön is ez ki ma késődélután.