Sirály! Meccs lesz.

Egy, a mindenféle előjelek, események, érzések ellenére meglehetősen sikeres szezon vége felé járunk. Meglátásom szerint a szezonnak a mai lesz az utolsó tétmeccse (a BL-döntő ajándék). Most már csak egy (két) nagy erőbedobásra van szükség, hogy maximálisan elégedettek lehessünk a magunk mögött hagyott szezonnal.

Most már hónapok óta az egyetlen igazán tétre menő küzdelmünk van meglátásom szerint, ez pedig a Chelsea-vel folytatott verseny a Wenger-kupáért. A BL-menetelés okozta kettős terhelés miatt a csapat néhány fordulóval a vége előtti kényelmes előnye  alaposan megfogyatkozott és a múlt heti meccsünkön elszenvedett megérdemelt vereség hatására a mai meccsnek hirtelen tétje lett. Azonban a hét közbeni Chelsea-döntetlen ebből a tétből vett el, így kicsit nyugodtabban készülhetünk a mai összecsapásra.

A matek nem túl bonyolult, ha nyerünk vagy döntetlent játszunk ma a Brighton ellen hazai pályán, akkor megvan a tuti BL-indulás jövőre és ezzel a folytatódhat a töretlen fejlődési pálya, amit Kloppék érkezése óta láthatunk. Ha ma nyer a Brighton, akkor Rafáéknak kell szurkolni, hogy legalább egy döntetlent elérjenek a Chelsea ellen. Ha egyik sem jön be, akkor hirtelen tétmeccsé válik a BL-döntő, hiszen mint BL-győztes még mindig kvalifikálhatunk a következő BL-szezonra. Azonban sokkal megnyugtatóbb lenne ma egy győzelemmel letudni a kérdéskört és nyugodtan élvezni az ajándék meccsünket a Zidane-féle Real ellen.

Az előjelek kifejezetten biztatóak abból a szempontból, hogy csapatunk az “Anfield Fortress” jegyében idén nem kapott ki hazai pályán a bajnokságban. 18 meccsből 11 győzelem és 7 döntetlen az eredmény 41 rúgott és 10 kapott gól mellett. Tehát a feladat alapvetően annyi, hogy ne szenvedjük el az első hazai vereségünket, avagy az első 18 forduló eredményeiből bármelyiket megismételjük. (Azért halkan megjegyezném a 18 meccsen kapott 10 gól, az nem szar.)

A másik pozitív tényező, hogy BL-menetelés okozta szezonvégi sűrű menetrend után vagyunk. A Chelsea ellen nem lehetett nem látni, hogy fáradt a csapat. Most végre volt egy teljes hét kicsit rápihenni az összecsapásra (no meg még két hét az ajándék meccsig). A képbe Mané kisebb sérülése zavar csak be. Rotációra pont ezért nem számítok. No meg azért sem mert a hosszú (56 meccses szezon, ami nem durván sok, csak a BL-meccsek miatt megerőltetőbb, mint mondjuk egy EL-szezon, ahol a meccsek többségén az ifik viszik a hangsúlyt) szezon azért a sérültlistán is meglátszik (Gomez, Matip, Ox, Lallana, Can, Mané) még akkor is, ha Lallana már visszatérőben van. A szezon vége felé többször mondtam, írtam azt, hogy a rotáció ellenére is a keret megfogyott a szezon végére.

Azt gondolom, ez a kijelentés szorul némi magyarázatra. A sérültlistánk kapcsán nem az a rossz, hogy nagyon sokan vannak, mert az 5-6 sérült az nem kiemelkedően sok. Tehát nem arról van szó, hogy ne lett volna szezon közben rotáció és így a sok meccs és a játékos gyilkos stílus hatására 10+ sérültünk lenne, mert ilyen esetben elő lehetne venni a stábot, mind taktikai mind felkészítési értelemben. Azonban jelen esetben nem erről van szó, hanem azzal, hogy Ox, Can, Lallana egyszerre sérültek gyakorlatilag kiesett a teljes középpályás mélység, ami a kloppi sokat futós fociban kifejezetten fájdalmas, hiszen mint tudjuk, a középpályásoknak kell betenni a legtöbb kilométert és nekik kell a gegenpressinget életben tartani, ezt pedig magas szinten huzamosan nem lehet, ha mondjuk, heti két meccset végig kell játszani, mert nincsen, aki bejöjjön helyetted. A középpályát érintő sérüléshullám másik vonulata – és itt zárójelben meg kell említeni (Coutinho téli eladását is), hogy alapvetően a játékosabb, kreatívabb középpályásainkat érinti a dögrovás -, hiszen Ox, Lallana, Can azok a játékosok, akik a Milner, Wijnaldum, Hendó vonalhoz képest a kreatívabb “fajtát” képviselik a keretben. Szó se róla, imádom a kőműves sorunkat és az eredményeken igazából nem látszik meg a hiányuk. Ennek oka egyrészt, hogy a kloppi fociban a jól működő gegenpressing a fő kreatív erő, így KEVÉSBÉ igényli a kreatív középpályásokat. Másik ok, hogy a támadó trió eszement szezont fut. A harmadik ok, hogy a tavaszi BL-menetelés hatására a nagycsapatos meccseink aránya, mikor mi tudjuk tolni a régi vágású, underdogos, gegenpressinges focinkat volt nagyobb arányban. Azonban a Chelsea-féle luxusbuszok bizony meg tudják mutatni a kreatívabb középpályásaink hiányát a rendszerben (a Zidane-féle Real szerintem beleesik a luxus busz kategóriába).

A lényeg, hogy ma Mané feltehető hiányában (sokkal eredményesebb a csapat, mind gólokban, mind végeredményben, mikor a nagy trió együtt van a pályán, mint mikor nem) kellene egy győzelem vagy legalább egy döntetlen és akkor minden apró nyűgünkkel, bajunkkal egy nagyon sikeres szezonon lehetnénk túl.