Csússz!

| Posted on| | /span>

Aki egy klasszikus értelemben vett összefoglalóra vágyik, annak tudom ajánlani a BT meccs utáni kibeszélését, de tőlem ne várjatok most ilyet. Ez az este egy olyan dolog volt, amikor túl lehetett lépni a racionalitáson, amikor le lehetett szarni, hogy most pontosan mi volt, és mi lesz ezután, egy olyan este, amikor minden összejön, és semmi nem állíthat meg minket. Az út végén a szalag, a hamburgerben a hús, a kakaós csigának a közepe.

Hosszú böjt volt ez idáig, és a fene tudja, hogy mi lesz ezután 2-5 nappal, hónappal, évvel később, úgyhogy most adjuk meg a módját annak, hogy kiélvezzük ezt a pillanatot. Délelőtt majd újranézem a meccset, és akkor majd töltjük a kommentfalat taktikával és értelmes dolgokkal is, de ezt most élvezzük ki. Élvezd ki te, aki csütörtök reggel mosolyogva ébredsz fel az estére gondolván.

Kelj úgy, ahogy lefeküdtél.

Jusson eszedbe megint a hangulat.

Járjon át megint az érzés.

Aztán kérdőjelezd meg, hogy mindez igaz volt-e, vagy csak álmodtad?

 

És amikor rájössz, hogy ez bizony a valóság volt, akkor uralkodjon el újra a mámor.

Tengjen túl az önbizalom.

Hogy aztán majd szépen lassan visszatérjen belén majd egyszer a józan ész is.

Majd egyszer valamikor, amíg nem jön el, addig forgasd körbe-körbe a tegnap estét.

Majd amikor eljön a racionalitás pillanata, majd amikor kimondjuk, hogy az első gól előtt tényleg les volt, majd amikor AA nyilvánvaló kiemelése mellett a teljes védősort felhúzzuk az égig, és majd amikor szembesülünk vele, hogy Henderson nem fog tudni játszani a visszavágón, akkor rágódunk az ilyesmiken. Vagy amikor majd rájövünk, hogy lehet, hogy el fognak jutni kapura lövésig is.

De egyelőre tényleg fontosabb, hogy átérezzük igazán azt, amit a csapat a kvázi-tökéletes játékával tegnap adott nekünk. Érzelmileg. Ezen a ponton pedig a billentyűknél köszöntsék McA kiemelt kommentjét a beharang alól, hogy ezzel végrehajtsuk a saját farkába módszeresen mardosó vérfertőzött kígyó mutatványát:

Ez az első félidő, bazmeg. Meg ez a meccs. Erre vártam már kurva sok éve, amióta osztom itt az észt, de lehet h már sokkal régebb óta is. Lehet, hogy kitol majd minket mégis ez a csöves buzikék banda, mert hülyebíró, meg kamutizi, meg kapufa, vagy csak simán lefociznak a sárga földig. De bazmeg. Valahol a kurva tajgán, vagy valahol polákfölde külsőn egy kis csehszlovák 10 éves pöcs most döntötte el, hogy rohadjon meg, ő mostantól vörös lesz, oszt úgy marad még vagy 80 évig legalább. Egy helyi kis fasszopó McA aki én is voltam egyszer, találkozott végre a proper focival, egy rakás szerethető, csupaszív pirospólós hülyegyerekkel, meg a félőrült edzőjükkel, meg az Anfielddel, meg a hangulattal, úgy igazán. 90 percben megmutattak nekik mindent, amiért szép ez a játék: Hiába a keretérték, meg az idegenbeli gól, Kloppék egyből kitették a faszukat az asztalra t0-ban, hogy akkor össze lehet vele méredzkedni, majd amikor végigverték a kékeressel a zsoldosok száját, azt is megmutatták, hogy ennek a játéknak van egy taktikus oldala is.

És szoptassam a győzelmi aurát torokra, az ilyen meccsektől leszünk mi többen a világban, balfasz szurkolói egy valahavolt nagyszerű klubnak, ettől fogja a kis pöcs félgermán unokaöcsém a Dortmund helyett a Poolt pickelni PS-en, ettől látják a kis felcseperedő vasutasok, hogy nem csak barca, meg reál, meg psg nyomja a menő focit, komoly téttel, a nagyok ellen is. Nem a kibaszott FA, meg miki meg egyéb buzikupa elődöntők, döntők, ad-absurdum győzelmek. Ezek a meccsek. Így. Köszönöm.

Folytatás az Everton elleni derbin szombat koradélután, aztán kedd este vár ránk a mennyek kapuja, hogy húzzuk bele a másik lábunkat is. Innen folytatjuk.

Published by szederbokor