Egy Klopp-Mou rangadóról

Amit mindkettejük megnyert, ugyanakkor egyikőjük sem. Két olyan csapat játszott egy kimondottan élvezetes Liverpool-Manchester United-et, melyek a managerek tökéletes imitátoraiként szerepeltek tegnap. Klopp futballja végre ténylegesen felülkerekedett – játék szinten – egy meccsen Mourinho antifutballján, a sötét nagyúr viszont megint elhozta azt, amiért jött az Anfieldre: az 1 pontját. Win-win, loose-loose.

Mourinho. Az antifutball istene, a futball antikrisztusa. Fél milliárdból varázsol West Ham-mé bármely csapatot, és ezért egy „géniusz”? Igen, egy piszkos nagy korszakos zseni, mert a legnehezebb ellenfelek (West Ham) stílusát polírozza olyan dimenzióba, hogy az folyton kupaformában csillog. Csúnya, valóban, és mégis felfoghatatlanul sikeres.

Irigyeljük? Irigyeljük azt egy csapattól, hogy betömörül, brusztol, Ikaruszozik, fát vág és a pofájába röhög minden szépre vágyó nézőnek? Irigyeljük az így nyert kupákat? Lehetne ő itt is, a történelmet gondolatban könnyű megfűszerezni, és lehetnének itt azok a kupák. Formálhatta volna ő erre a mostani MU-ra ezt a Liverpoolt, ahogy tette és tenné azt bármely csapattal, amely élére kinevezik. Ezek a csapatok szerelembe esnek vele, és ahogy szerelmeseknél lenni szokott, egy kicsit a saját személyiséged is elkezd azonosulni a másik képéhez. Ha annyira egymásra találtok, akkor egy csomó ilyen azonosulás gyümölcse fog beérni. És nem akarsz majd mást kóstolni, csak azt a füstös ízt, amit ő kísért az élményeid közé. Ezt magamévá teszem, mert van köztünk egy vörös fonat, amit a keletiek szerint semmi sem tud elszakítani. Kinyúlhat, összegubancolódhat, de összeköt két közös sorson át.

Mourinho és a MU szerelmesek egymásba, és ők valóban egymásra találtak. A Mersey-vörös és Mou között fellángolt volna ez a tűz? Kétlem, az a páros nem égett volna úgy, mint ahogy ég a Klopp-Liverpool páros. Azt a stílust, amit manapság az Anfield gyepén lát a közönség, az az, amire mi vágyunk. Lehetnek kétségek, félelmek, de egyszerűen érzed, hogy ez izzik. Hergeli a közönséget, nem cserél eleget, vannak nagyon elpuskázott meccsei? Kell. Az empátia, a gyönyör, ami követi ezeket, az pezsdíti fel a vörös lelket; unalmassá fajuló, időszakonként persze okés Mou-féle futball, az nem az igazi. Nem nekünk, nem erre az egyetlen életre.

Fantasztikusan játszott tegnap a csapatunk. A taktikai részt nehéz volt megfognom Coutinho szerepköre miatt, aki olyan univerzális 10-es volt, hogy egyszerre 8-as is meg csatár. Mané hiányában szabad középpályás szemlélettel tömtünk lyukat, de ez a foltozásnál sokkal kreatívabbra sikeredett. A középpályán pont így lett fölényünk, bár befejezéseknél néha nem sikerült jól érkezni, pont talán Mané hiánya miatt. A United pedig abszolút semmit nem tudott ezzel kezdeni. Jó igen, gyaníthatóan nem is akart, bár a 6 boxunkon belüli labdaérintés az 1 kaput eltaláló lövés a liga addigi második legtöbb gólt lövő csapatától alulteljesítés, még az Anfielden is. Szokásos rekordalacsony labdabirtoklás, erős széljáték (amit nulla darab Moreno fatal error kísért) és egy bója, aki kevesebbet ért labdába, mint a kapusunk – és majdnem megnyerte a meccset a lá José-team. Ja meg egy make a difference klasszis kapus.

Néhány elmaradt lap, nulla gól, és mégis az egyik legélvezetesebb rangadó volt. Az underdog szerepkörnek pedig a tökéletes ellentettjét valósítottuk meg majdnem tökéletesen. Minimum mosoly ült ki az arcomra. Nagyon rendben volt ez, én egyáltalán nem hiányoltam cserét, ahogy sokan igen. Lemostuk őket, és a ziccerek értékesítését még mindig könnyebb kijavítani egy szezonban, mint ha szimplán ótvarul játszol. Ez most 2 ppg-s performansz volt, taps.

Szomorúbb persze, hogy nekik bőven jó az egy pont, hisz még így is másfélszeres PPG-vel ülnek a tabellán, mint mi, akik már most a 4. helytől vett „ez még behozható” távolságot méregetjük. Ők majd simán hozzák a top4-et a hosszú távú unalmas kis tökélyre hegyezett izéjükkel, mi meg majd szenvedünk, párszor meg talán nevetünk. Szenvedély volt a jelünk az oviban. Legalább érzed, hogy dobog valami a mellkasod alatt, és van ami hajtsa, még jó sokáig.