Kihagyott lehetőségek
Alapértelmezésben egy moszkvai túráról hozott ponttal elégedettnek kellene lenni. Elégedett is lehetnék, ha a meccset nem láttam volna, így viszont megint sikerült egy bosszantó meccset lehozni, amiben megint benn hagytunk 2 pontot. Elvileg, ha a Maribor megvan oda-vissza és hazai pályán verjük őket, akkor a továbbjutást nem veszélyezteti a mai pontvesztés. Azonban sokkal fontosabb és aggasztóbb, hogy a beharangban emlegetett hatékonyságbeli hiányosságok ma is megvoltak.
A meccset végig gondolva nem is tudom kire, illetve mire vagyok a legbosszúsabb. A legrosszabb értelemben olaszosan játszó Moszkvára, hiszen gusztustalan módon dobálgatták magukat és húzták a végén az időt? A sporira, aki ebben teljesen partner volt nekik (az biztos, hogy az agyamat eldobtam attól, mikor a hosszabbításban a moszkvai csávó hirtelen összedőlt, miután vagy 15 perccel korábban már a lábához kapott majd természetesen megvárta, míg a kiskocsi bejött érte ezzel elégetve vagy 2 percet a 8 perces hosszabbításból, amire persze a világ legtermészetesebb bírói reakciója, hogy ignorálta ezt a zsenije és nem tett hozzá a meccsidőhöz)? A nem túl jó szabadot benéző Kariusra? A pocsék meccset hozó Canra, akinek sikerült a semmiből a végül góllal végződő helyzetet összehoznia? A támadósorra mely sorban hagyta ki a jobbnál jobb helyzeteket? Elég széles a választék.
Az biztos, hogy tegnap ez a Moszkva semmit nem csinált. Konkrétan semmit. zó szokásunkhoz híven, adtunk nekik egy ajándék gólt. Se előtte se utána nem támadtak, hiszen egész meccsen volt 4 lövésük, amiből kettő ment kapura. Ezen kívül ültek mélyen a kapujuk előtt a kétszintes buszukkal (5-4-1), de még ezt sem csinálták jól, hiszen rengeteg jó gólszerzési lehetőségünk volt. Nem rajtuk múlott, hogy csak egy gólt sikerült szerezni. Az Ikaruszuk porózusságát talán az jelzi legjobban, hogy 7 kiugratásunk volt a meccsen, azaz sokszor és simán tudtunk mögéjük kerülni, aminek az ő játékuk mellett nem szabadott volna megtörténnie, ha jól csinálják, de nem csinálták jól. Ennél a 7 kiugratásnál érdemes megállni, hiszen ez egyrészt rekord Klopp alatt, hiszen utoljára BR alatt volt ennyi kiugratásra példa. Az biztos, hogy nem véletlenül jött ez össze az első meccsen mikor egyszerre volt a pályán a Coutinho-Mané-Salah trió Coutinhoval a középpályán és a két szélvésszel a széleken. A jövőre nézve ezt biztatónak tartom.
Alapvetően az első félidőben játszottunk jobban, hiszen ekkor tudtunk alacsonyabb labdabirtoklási arány mellett többször lőni és kaput találni. Ekkor teljesen szétszedték a srácok a Moszkvát.
A második félidőben már többször sikerült az Ikaruszukkal tanácstalanságot okozni a támadásainkban. Ennek köszönhetően több labdabirtoklással sikerült kevesebbszer kaput találni. Mondjuk, a cseréinket nem teljesen értettem. Egyrészt Ox miért nem állt be (főleg, hogy csak kettőt cseréltünk). Másrészt miért az eltiltása miatt kipihentebb és nem rosszul játszó Mané jött le, mikor Firmino rosszabb volt.
Nem nagyon akarom szaporítani a szót, hiszen kismilliószor láttuk már ezt a meccset angol kiscsapatok előadásában. Bosszantó egy meccs lett, amiben leginkább a csapatunk fő erőssége a támadó sor és annak alacsony hatékonysága okozta a fő bosszúságot, hiszen nem egy, nem két, és nem három, hanem sok gól maradt bennük, persze a szokásos buta gól teszi csapatmunkává a mai produkciót. Talán megnyugtató lehet, hogy a mindkét legnehezebb ellenfelünk elleni BL meccsünkön sokkal jobbak voltunk, mint ellenfeleink és csak magunknak köszönhetjük, hogy nem nyertük meg ezeket a meccseket.
