Országos stadionépítő projekt

Újabb állomásához érkeztünk a januári őrületnek, ma az Fa-kupa harmadik fordulójában pótvizsgázunk a Plymouth Argyle otthonában. Várhatóan ismét fiatalokkal a kezdőben, egy foggal-körömmel védekező hazai csapat ellen, lelkes, kedvenceiket szünet nélkül buzdító drukkerek előtt.

Egy elég széles körben elterjedt nézet szerint az angol nyelv szókincse szegényes, változatosságát tekintve nyomába sem ér a magyarnak. Azt hiszem sok egyéb ok mellett az adja alapját ennek a vélekedésnek, hogy a káromkodásokat tekintve valóban messze előnyben vagyunk, hiszen az angolok szeretik ezt négybetűs szavaikkal letudni, messze nem cifrázzák úgy, ahogy mi szoktuk időnként.
De ez nem jelenti azt, hogy az angol nyelv szókincse ne lenne óriási, egészen elképesztő dolgokra vannak önálló kifejezéseik. Nem akarok itt most ebbe nagyon belemenni, mert némelyik példa kifejezetten gusztustalan, ezért nem is részletezem, mit jelent pl. a winnet szó, akit érdekel, keressen rá az Urban Dictionary-ben. Ráadásul a következő kifejezés, amiről muszáj írnom, hasonlóan undorító (aztán persze biztos van, aki kifejezetten erre gerjed). Ez a wet willy, ami nagyjából azt a tevékenységet írja le, amikor valaki megnyalja az ujját, majd beledugva azt partnere fülébe egy körkörös mozdulatot ír le vele. Van ennek egy még durvább verziója, az úgynevezett snatch willy, amikor is ujjunkat hölgypartnerünk ama bizonyos tesztrészével nedvesítjük be, mielőtt a füle felé indulnánk vele. Ezt hívják röviden swilly-nek is. És itt célba is értünk, ha idáig követtetek, akkor talán nem fogjátok azt gondolni, hogy megőrültem, vagy perverz vágyaimat ebben a posztban kívánom kiélni.
Swilly-nek hívják ugyanis a Plymouth szegényebb részein élő, lecsúszott réteget is, akik közé nem szívesen jár az ember, ha nem muszáj. Ha meg mégis az, akkor az azért lehet, mert vagy rendőr, vagy mentős, esetleg ott helyben lakik az illető.

Az első meccsen az is bebizonyosodott, hogy a plymouth-i játékosok hagyományápolók, és ha másra nem is, de a wet willy egy új fajtájára szívesen tanítgatják az idegen kultúrából érkezett vendégmunkásokat. Amint a következő videón is látható, mai ellenfelünk védője Can hónalja alól nyeri ki a művelethez szükséges nedveket, végrehajtva egy “sweat” willy-t…

https://www.youtube.com/watch?v=mZT9HZCJ_OQ

Plymouth egyébként az Egyesült Királyság legnagyobb olyan városa, melynek futballcsapata sosem játszott az első osztályban. Csak a másodosztályig jutottak korábban, akkor is ott játszottak, amikor mostani találkozójukat megelőzően utoljára a Liverpoollal csaptak össze. Akkoriban mi is a második vonalban nyomtuk. Nem egy szép város, inkább nagyon ronda, köszönhetően annak, hogy a németek porig rombolták a belvárost annak idején, és az újjáépítők a praktikumra jobban fókuszáltak mint az esztétikumra. Aki mégis szeretne ellátogatni a városba, annak az alábbi képen foglalom össze a látnivalókat:

Szóval a város nem szép, de legalább piszok messze van Liverpooltól (szerencsére a mi fiaink repülővel utaznak). Ez azonban nem tartott vissza közel 9000 Argyle-drukkert attól, hogy elkísérjék csapatukat az Anfieldre, ahol ki is tettek magukért, már a meccs előtt egy órával betöltötte énekük a stadiont, és végig a meccs alatt teli torokból szurkoltak.
https://www.youtube.com/watch?v=nz4A3iTNmDQ
Nem csoda, óriási esemény ez a kupapárharc nekik és nem csak az ellenfél presztizse miatt. Így, hogy ismétlésre kényszerítették a Liverpoolt, közel 1 millió fontot kaszálnak majd a különböző jegy-, tévé- és szponzori bevételekből. Hasonlóan tavalyi, szintén devonbéli ellenfelünkhöz, az Exeter City-hez, ők is új lelátó építésére fogják fordítani a befolyt pénzt, vagyis elmondhatjuk, hogy ha nehezen is indult be a stadion-projektünk, most már kiterjesztettük a távoli Dél-Nyugatra is.

Apropó, stadion, ha már szerencsém volt a helyszínen megnézni az első meccset, nem hagyhattam ki az új Main Stand bejárását sem. Egy ilyen stadiontúra mindig nagyon érdekes, a túravezetők viccesek, és jól tájékozottak, no meg be lehet jutni olyan helyekre is, amiknek hétköznapi halandó meccsjeggyel a közelébe sem mehet. Ráadásul ezúttal kiegészült a túra Gerrard relikviáinak gyűjteményével is:

Amikor legutóbb a Main Standről néztem meccset, még ilyen volt a beléptető kapu:

A mostani inkább hasonlít valami nagyon előkelő szálloda előcsarnokára mint stadionra. Jártam már az új Wembley-ben is, de az sem volt ilyen csillogó. És ez csak fokozódik a corporate-szektor szintjén, ahova szintén bemehettünk. Ez a háromszintes főlelátó alsó szintjének tetején található és két részre oszlik. Az egyik rész a szegény-gazdagoké, akik egymással elvegyülve kell hogy nézzék a meccset, ha nem éppen az étteremben pezsgőznek. Egy ilyen hely viszonylag olcsó, már évi £75000-ből megúszható, igaz, minimum két helyet kell vennie annak, aki ilyenre vágyik.

Vannak aztán a 20 fős privátboxok, melyek több mint £300 000-be kerülnek egy évre, cserébe luxus kiszolgálást biztosítanak tulajdonosaiknak és vendégeinek. Mindkét csomaghoz jár a meccs alatt fejenként egy iPad, melyen azonnal, meccs közben is visszanézhetik az eseményeket, ha netán lemaradtak valamiről. Azt hiszem, ennyiből is látszik, milyen fontos volt az új Main Stand megépítése. Ami egyébként egészen gyönyörű:

Sajnos az Anfield Road-lelátó bővítési terve pillanatnyilag áll, mivel a kapu mögé nem lehet corporate-helyeket telepíteni, a szurkolói csoportok tiltakozása pedig nem teszi lehetővé a jegyáremelést az újonnan építendő helyekre sem…

De térjünk vissza a mai meccshez. A jó hangulat garantált, hiszen természetesen minden jegy elkelt egy óra alatt, pedig még extra, mobil lelátókat is telepítettek. Ennek köszönhetően több mint 17 000 helyi fan, a Green Army fogja buzdítani a helyi hősöket, köztük a csapatkapitányt, Super Luke becenevű kapusukat. Csak remélhetjük, hogy a bő kétezres Travelling Kop hangja is behallatszik majd néha a közvetítésbe.

Aki a BT Sporton követi az eseményeket, az láthatja majd Gerrardot is (Yeeeeh, of course…) és az eredeti Macca8-at is, aki mostanában nem túl népszerű figura Dél-Nyugat Devonban, köszönhetően az első meccs utáni véleményének, melyben erős szavakkal bírálta a Plymouth védekező játékát. Pedig nagyon másra ma sem számíthatunk. A Plymouth bekkelni fog ezerrel, mi meg várhatóan néhány posztot kivéve a kicsikkel próbáljuk meg feltörni az Ikaruszt.
Kapuban Karius, Moreno és Lucas is játszani fognak várhatóan és remélem, Can kap végre egy kis pihenőt. A legfrissebb hírek szerint Matip játékát mégsem kockáztatjuk meg. A FIFA szabályzata szerint az a játékos, akit behívnak a válogatottba, nem játszhat klubcsapatában a válogatott meccsek időtartama és az azt követő öt nap alatt, hacsak erről külön meg nem egyeznek. Elképesztő az egész történet, jó lenne minél hamarabb túl lenni rajta.

A hírek szerint Coutinho, Klavan, Lucas, Origi és Sturridge is elutazott a csapattal, remélem, közülük nem sokan lépnek majd pályára. Mert ez az a meccs, amikor az eredménynél sokkal fontosabb, hogy legyünk minél hamarabb túl rajta, és ami még fontosabb, sérülések nélkül. Aztán ha továbbjutunk, majd meglátjuk, mi lesz, egyelőre úgy néz ki, idén tényleg van fontosabb dolgunk is mint a hazai kupák, különös tekintettel arra, hogy az egyikbe már elég sok energiát belefektettünk. Márpedig ebben a hónapban még vár ránk két bajnoki, egy Ligakupa-visszavágó, és ha ma továbbjutunk, akkor a Chelsea-meccs előtt még egy újabb FA-kupa meccsre is készülhetünk. Azt meg Glen korábban már kimutatta, egy ilyen sűrű sorozatban kevés a játékosok rotálása, a jó eredményekhez az edzői stábnak is időre van szüksége két meccs között. Így aztán, bármennyire is nagy rajongója vagyok a belföldi kupáknak, a magam részéről akkor sem leszek szomorú, ha ma a Swilly-k fognak örülni a végén. De ha így lesz, akkor legyen ez már 90 perc után, ne kelljen még egy hosszabbítást is végigszenvednünk.