Félig tele

| Posted on| | /span>

Döntetlen lett, persze, mindenki tudja. Nem is egy egyszerű döntetlen, volt tempó, bíró, feszültség és kakiharc, de ha pár szóban kéne leírnom a lényeget, én azt mondanám, hogy erősebben jöttünk ki a meccsből mint ahogy belementünk.
És ezáltal jobban is.

Kezdjük rögtön a kötelező bírózással gyorsan; a kis szituációkban teljesen korrekt volt Oliver és csapata, a nagyobb, de kétes szituációkból viszont rendre mi jöttünk ki rosszul. Pogba fojtása Hendon nyilvánvaló sárga, Rooney taposása Milneren szintúgy (pirosat az nem ért szerintem), Ibra gólja előtt Valencia egésztestes lese se lehet kérdés, és egy ideális világban Herrera egyből két sárgát kapott volna a hosszabbításban visszarántásért és színészkedésért. Főleg a les sajnos a meccset meghatározó momentum, de a zászlós pocsék helyezkedésén kívül ebbe többet belelátni nem érdemes.

Lovren annyira jó volt, hogy pont a gyep csíkozásának vonalában létezik, így még csak a párhuzamos szerkesztésével se kell vesződni, tisztán látszik, hogy Valencia a sötét oldalon áll

Annak a Unitedes kollégának, aki a büntetőhöz vezető szöglet előtti helyzetnél reklamált lest, na neki üzenném, hogy ott Rojo belepöckölt Firmino indításába, így az, hogy Lallana mozdult felé, az már nem les, hisz Rojo lőtte elé a labdát. Mindegy, lépjünk túl ezen.

Már csak azért is, hogy lássuk egy kicsit messzebbről az egészet, rakjuk kontextusban a dolgokat. A United – ami sajnálatos módon egész decemberben rakéta üzemmódba váltott a kicsik és a Spurs ellen – a legerősebb kezdőjével képtelen volt megbirkózni a 4 alapemberét nélkülöző Liverpoollal. Az alap támadó- és védősorunk fele-fele hiányzik, Mané, Coutinho, Clyne, Matip, elég veretes a hiányzók névsora, és ezt a bajnokságban a jelenlegi legjobb formát mutató United nem hogy kihasználni nem tudta, de a pontmentés is csak az örök kétélű fegyverrel, Fellainivel, és egy kapitális partjelző hibával jött össze. A United a saját szempontjából egy nagyon komoly lehetőséget hagyott kihasználatlanul, mi Coutinho elvesztése óta csak csapongunk, és az őszi formánkat keressük, és hiába darálták ők le a kiscsapatokat, az első kicsit is komplettebb csapaton megfeneklettek. Miattunk. Ugye mennyire másképp hangzik ez így.

Persze, ehhez kellett az, hogy pontosan ugyanazt hozzák helyzetkihasználásban, mint egész szezonban, illetve, hogy Paul Goldenboy Pogba annyira legyen képben egész meccsen, mint José Enrique az érsebészetben. De a lényegen ez sem változtat, a United a legnagyobb formájában és lendületében sem volt képes fölénk nőni, pedig mi nem kicsit vagyunk még kihűlve.

És elmondhatatlan szerencséjük mindemellett, hogy már az odavágón is hiányzott 2 alapemberünk (Wijn és Lallana) a kezdőből, ma meg 4, nem hiszem, hogy a két csapat közti valós erőviszonyt jól írná le a két döntetlen. De nyilván nem is kell neki, van tabella is, ami nem véletlenül alakult úgy ahogy, a United korántsem az a nagyvad, mint aminek mutatni igyekszik önmagát. Vagy legalábbis gyenge pontokkal teletűzdelt nagyvad.

Ennek a miértjéről pedig a MOTD-ben tök szép ábrákat és videókat hoztak (12.35-től kábé). A lényege az, hogy Klopp elővette a diamondot már az első félidőben, aminek a csúcsán Lallana egyszerűen addig terrorizálta Carricket, míg a félidőben le nem cserélte őt Mourinho. A gyémánt belső szerkezetében működő atomreaktor pedig amint elérte az üzemi hőfokát a 20. perc környékén, onnantól könyörtelenül megfojtotta a teljes középpályás játékát a mancoknak, nem véletlenül indult el a támadásépítés helyett az ívelgetés a teljes második félidőben, és nyúlt a sötét nagyúr végül a szent gráljához.

Itt Klopponak volt is egy félmondata, hogy onnantól, hogy Fellaini bejött, a játék már nem is foci volt igazából, de erre sajnos csak azt tudom mondani, hogy a fenét. Pontosan erre lehetett készülni, pontosan tudtuk, hogy ez mit jelenthet nekünk, itt sokkal inkább azzal volt a gond, hogy nem volt már magas emberünk a padon akivel le lehetett volna reagálni ezt a cserét. Ezen mondjuk segítene, ha a FIFA nem faszkodna Matip ügyével, de ugye még ezt is túléltük volna a zászlós egyéni hibája nélkül. De nem így történt, hanem jött a Fella-magic, és ezzel a pontosztás, ami a számok alapján valójában a legvalószínűbb, és legmegérdemeltebb eredmény (a büntetőn kívül igazán veszélyesen azért nem találtuk el a kaput, ezt mondjuk már ki, De Geának nem kellett bravúroznia (amit azért Jonesnak is erősen köszönhet)), de a City ellen ugye nagyon hasonló forgatókönyv után nyertünk simán 0-1-re, xG alapján most is 44% esélyünk volt erre a kimenetelre.

Ezen a ponton még töltsünk el egy kis időt a számok, grafikonos és gráfok világában, mert tök jól kijön belőle, hogyan öltük meg például Carrick játékát, hogy ennek a középpályás munkának mennyire megitta a levét Origi a teljes elszigetelődősével, meg az is, hogy Alexander-Arnold akármilyen jól is játszott, mennyire látványos azért Clyne hiánya. De a Matip-Klavan viszonylat is jól látszik, sok minden benne van itt a dolgokban.

Amit még itt találtam, az inkább csak érdekesség, relevanciája nincs sok, de melengeti a szívet.

De ami tényleg a legeslegjobban megfogott a meccsben, és ami miatt tényleg alapvetően csak felülről tudom nézni a félig telt poharat, azok az egyéni teljesítmények.

Minyon pontosan úgy védett, ahogy azt a leigazolásakor reméltük nedves álmainkban, megkockáztatom, hogy ennyire jól nálunk még sose szerepelt, a kapusok versenyeztetése mintha kezdené meghozni a gyümölcsét. A cleen sheetért persze kár, még ha nem is rajta múlt, de ha így folytatja, hozhatja majd azokat is sorban.

https://www.youtube.com/watch?v=yIfmuS3E6Ag

Hozzá hasonlóan nagyot ment Lovren is, aki Ibrát gyakorlatilag kiölte a játékból, Klavan főleg a saját szintjéhez képest teljesített nagyon jól, és AA egy nagy ziccerhez vezető hibán kívül teljesen jól ellátta a védőfeladatait, ami nem egy gyenge sztori a második felnőtt meccsén, ráadásul Martial ellen. Milner, Wijn, Lallana és Hendo hozták a megszokott magas szintjüket (Hendo visszatérése egyébként hihetetlenül fontos a fő osztogató funkcióba), Can pedig azt, amit inkább elvárnánk tőle a múltja alapján. Az elmúlt hetek formájához képest egyértelműen előrébb lépett ő is és Firmino is tegnap, bár utóbbi azért elég messze van még az őszi csillogástól. A Coutinho-Origi csere után viszont megnyílt egy új dimenzió, Firmino nem csak a posztját kapta vissza a rendszerben, hanem a kedvenc partnerét is, úgyhogy remélhetőleg Cou visszatérésével egyszerre két játékost nyerünk vissza. Kellene már nagyon.

Szóval lényeg a lényeg, alapvetően a pozitív fénytörést látom a meccs után, és a forma visszaszerzésének reális esélyét. Mindenki jobban játszott, mint eggyel korábban, Cou visszatért, Matip is jön hamarosan, Clyne izomfájdalma is elmúlik a hétvégéig, és ha partjelző oprendszere nem fagy le pár másodpercre, akkor most egy kikapart győzelemről is beszélhetnénk. Az a két pont ugyan nincs meg, és már nem is lesz, de az érzés, hogy jön vissza valami abszolút megvan, erre pedig már lehet építeni.

Szerdán Plymouthban játszik a fakó, remélhetőleg már Matippal a védelemben, szombaton pedig a Swanseat fogadjuk, hogy megmutassuk, tényleg jövünk fel a hegyen. Ha minden jól megy, akkor egyedül Mané hiányzik majd már csak arról.

Published by szederbokor