Anger management

*##&@]%4!***+(}}!!4!… Ahh, kicsit jobb. Vagyis kurvára nem. A Liverpoolt nem választhatod kedvenc csapatodnak, mert  a Liverpool kurvára kiválaszt téged magának, hogy aztán nyomorba döntsön, a letargia végtelen, bélbolyhos bugyraiba nyomja arcodat még a legunalmasabb vasárnap délutánokon is. Egy-két bögre eltörött? Sörös üveg? Menj már a faszomba, jövő héten a West Ham jön. Hidd el, én sem most akarom vérben forgó szemekkel megírni ezt öf-et, de sajnos most érek rá. Mikorra boldog nevetést terveztem, de aztán tökön rúgtak, négyszer, most meg rá kell ülnöm a heréimre, hogy gépelhessek. Spoilerveszély: kurvára rózsaszín ködben vagyunk, a ház még véletlenül sem ég, még mindig zseniális a ppg-nk; most viszont szigorúan szűk látókörű, zsigeri fájdalomból jövő posztot olvashattok.

Szuszáh, kezdjük az elején. Nyilván ma is totálisan eltérő két félidőt láttunk. Az elsőben már olyanok is rákerülhettek a jegyzetre, hogy a legunalmasabb győzelmünk lesz, vagy hogy kurva nehéz két hónap jön, és milyen jó lesz nekünk 3 ponttal kezdeni. Hát lófaszt a seggembe, de gyorsan. Ott motoszkál mindenki szürkeállományának sötétebbik ágensében a kis hang, hogy Liverpool. A toxic mez ne tévesszen meg, de az se, hogy 45 percig végre oly sok év után meg tudjuk mutatni, mi az, ami nagy csapattá tud tenni egy bajnokságban: a kicsik elleni ppg-t a minimális erőbefektetéssel tudod 2,6-2,8 tartományban tartani.

Mi, a Liverpool, ezt képtelen az agyában információvá alakítani. Képtelen megérteni, hogy a hőn áhított, évtizedek óta elsődleges célunk kulcsa felfogni azt az egyszerű tételt, de igazából olyan fuckin’ triviális, hogy egy apró kis lemmácska csak: a kis csapat elleni pont ugyanannyit ér, mint a többi ellen szerzett, ráadásul sokkal fontosabb gyűjtögetni, mert itt lehet a ppg-t az egekbe tornászni.

Hát mi faszán bukunk ebből a topicból egy emberöltő óta. Ebben a szezonban két csapat tudott fölénk kerekedni: a Burnley a Bournemouth.

Meccs előtt nem volt kérdés, mert magabiztosak vagyunk, a helyzeteinket ma is bőven xG felett váltottuk gólra. (Bravo, Can.) Az angol kicsik közül kilóg, de nekünk (általában) fekszik a B’mouth játéka, mely szerint nem erőcsatárral és hosszú labdákkal játszanak, cserébe a középpályássoruk (szerencsétlen abszolút motiválatlan Wilshere-rel az élen) botrányosan sok labdát ad el; hátul pedig próbálják kissé magasabb vonallal támogatni a támadásaikat, hogy aztán a lassú védőik, akikkel nem is érdemes edzésen lesvonalat gyakorolni, tálcán adják a kiugratásos helyzeteket. Rámoltunk is gyorsan két ilyen gólt. Nagy kérdés volt meccs előtt, hogy 1) Lucas-szal mennyire hal meg a magas védelmi vonalunk, 2) mi lesz elöl.

Lucas nagyon szépen hozta a szerepet, bár a 3. gólnál már ő sem tudta, merre van a haza. Támadásban ma inkább egy ilyen 4-1-2-2-1 valósult meg. Az elsőbbik kettes 45 percig fantasztikusan fluid volt, az – igaz nem túl széles – Bournemouth-pályát keresztben is simán bejátszották ketten, a WB-jeink pedig megszokott módon tették a feladatukat; ezzel a cseremozgással pedig rendszeresen problémája volt a cseresznyék védelmének. Még jobb lett volna, ha Can helyett Lallana van (igen), mert akkor a hátsóbbik kettes is lett volna olyan fluid, hogy így négyen már négyszögesítik a ’mouthi buszkerekeket.

Period.

És akkor jött ez az okádék. Annyira tökéletesen sikerült eltalálni az első félidő energiaszükségletét, hogy aztán Newton-t is pofán baszva húzták fel a srácok a vendéglátót. Totálisan érdektelen volt már nekik a meccs, de hát persze mint mi meg mind tudjuk, ha 45 perc után vezetsz egy ilyen kis vidéki suhancgárda ellen, akkor már nyugodtan képzelheted magad az otthon melegét adó fotelbe, öledben az aktuális swagoddal.

Csapatszintű visszaesés volt, teljesen tudatosan, de esztelenül. Főleg Mané és Firmino hagyott fel a futballal. Lehetne, van ilyen spórlehetőség, de nem a 46. percben és nem úgy, hogy közben macskából egérbe menjünk át. Az egyéni szidalmaktól egyébként én mindenkit óva intenék, senkit nem lehet egy személyben elővenni. Bár ha kérdeztek, engem ma leginkább az szomorított el, hogy Henderson mennyire nem fogta fel a szituáció fontosságát, és még véletlenül sem püfölte ébredésig a csapatot mondjuk 3-2-nél. December 4-én nincs annyira elfáradva egy PL-csapat, hogy egy Frasert ne lehessen lekövetni. Kloppéknak sem. Vagy ha igen, akkor azért, mert fejben már az otthon tévézős tempóval áll kint a napon a gárda, és dob ki 3 borzasztóan értékes pontot a szemétbe.

30 perc alatt 4 gól. Nem fáradtak vagyunk, mert ha ma bármely top6 csapat áll ott, akkor max 2-t kapunk. De mi inkább odaadjuk gyümölcsszedőként a barackot a kicsiknek, mert a fa tetejéről izzadva megkaparintottak édesebbek. Hát a lekvárhoz a nagy lófaszt édesebbek, oda cukor kell meg mennyiség, hogy a végén a legtöbb kilód legyen, testvérem.

Jövő héten West Ham, oh my gosh. Mondjuk ezután pont nem félek, hogy rend lesz a fejekben. Mindenki dühöngje ma ki magát (ne máson), aztán egy hét munkahelyi kurva anyátok, és majd jövő hétvégén megmutatjuk, hogy valamit azért mégis tudunk ezeken a meccseken is.

Diszkléjmer: tudom, hogy mindannyian cseresznyenyalós gifet vártatok, de ma nem volt magról nyelvvel lefejtés részünkről. Majd jövőre.