Bournemouth beharangozó

Szerintem soha nem gondoltuk végig rendesen ezt a címadás dolgot. Erre jár egy random pooldrukker mackó, vagy egy régi motoros gondolja azt, hogy ugyan no, csak visszalapozna valami jó faszkorbácsolást az öreg McA tollából, de a mostani rendszerben nem talál oda egykönnyen, ahol suhog a rinocéroszbőr. Emlékszik a meccsre, hogy valami Southampton volt, meg bunda, de hogy most fonat zoo, vagy hattyúles, vagy héjanász az avaron, vagy hogy mi a pékre kéne keresni, jóég se tudja. Na majd a címke segít. Aha.

Ki nem találjátok, ez bizony nem egy Swansea kiharang lesz valamelyik szent mikiegér kupában, hanem bizony pajtikáim, a Bournemouth elleni meccset megelőző hangulatot próbáljuk kicsit jobb szintre hozni, mint amikor amikor prosztatavizsgálat közben feltűnik, hogy a doki keze miért van az ember mindkét vállán. Hasonlóan nehéz kenyér beharangot írni róluk, a középtávon várhatóan a PL és a Champo között liftezgető angol kiscsapat archetípusáról. Én lélekben őket még a szimpatikusabb csapatok között tartom számon, mely plátói szerelmem akkor fog csak igazán szárba szökkenni, ha sikerül csak egy kicsi, bebrusztolt, vakond hátán megpattanó lövéssel agyonvágni őket.

A PL malacperselyébe görcsös kézzel kapaszkodó cityk, unitedet és egyebek között én azért bírom őket, mert ők elég szépen megmaradtak a fiatal, tehetséges edzőnek időt adunk vonal mellett és nem ültek fel a tonypulisok meg bigsamek váltogatását favorizáló bandwagönre. Eddie Howie térde sajnos nem adamantiumból, hanem a Studge testét is kitöltő anyagból készült, így sikerült neki egy majd’ egy éves térdsérülés-rehab után kerek 9 percet pályán töltenie, mielőtt megint kiíratta magát még egy év táppénzre. A szokásos segédedző, ifi edző karika után elég hamar, 2009-ben már a Bournemouth padján találta magát, ahol előbb benntartotta őket a League 2-ben (ez ugye a 4. vonal angolkáméknál), majd rövid kihagyásokkal (és egy 1,5 éves Burnley kitérővel) a 2015-ös szezont már a világ legjobb bajnokságában kezdték.

Tavaly is kerülték már az ork focit, fegyverük egy inkább nedves-kontinentális 4-2-3-1, ami pont elég volt ahhoz, hogy 16. helyen benn tudjanak maradni. Nehéz az előző szezon játéka alapján bármi következtetést levonni az ideire, mert bár náluk egetrengető változás a keretben nem történt, mi nem pont úgy ültünk azon a bizonyos patás állaton amihez legendásan nem értek, mint akkor. Első bajnoki, illetve nem sokkal utána kupameccsünket még akkor toltuk, amikor BR kapcsolta le a ködlámpát a sűrűsödő levegőt észlelve, másodikat pedig már Kloppo alatt, nem sokkal a Dortmund meccs után, a bajnokságot kimondva-kimondatlan elengedve, gyakorlatilag sorcserével.

Ennek a második bajnoki meccsnek van két érdekes személyi vonatkozása: Ebay adta be a labdát szabiból a Studge fejére a második találat előtt. Nem túlzok, bántani meg végképp nem akarok senkit, de könnyen lehet, hogy életünk legjobb 15M-s eladását könyvelhettük el, amikor alnégerünket átengedtük Howe ölelő karjaiba. Mackónk idén új csapatában 12 meccsen játszott 700 perce alatt még mindig várja az első gólját és gólpasszát, utóbbi időben pedig már a kezdő közelébe se tud kerülni szegényem. Még jó, hogy van visszavásárlási záradék a szerződésében, így azért elég jól be vagyunk biztosítva arra az esetre, mikor a tudomány képes lesz elagott irányító középpályások tudatát fiatal agyatlan néger szélsők testébe plántálni. Ebayen kívül leakasztották még kölcsönbe az örök tehetség Jack Wheelchairt, hogy ne minden mondatot úgy kelljen kezdeni a kocsmában, hogy „kiatökömaza”…

És ha már csak sikerült hamupipőke üveglába köré összpontosítani gondolataim fonalát, ne menjünk el szó nélkül főnégerünk, Studge mellett sem. Studge, te szerencsétlen fasz. Vagy valahol, valamelyik előző életedben igazán kár volt táncba vinni a varázsló lányát az indián temetőbe, vagy tényleg megtaláltuk Wolverine reciprokát, mert amit művelsz, pontosabban, ami történik veled, az valami kriminális. Az igazi Kloppi fociban, amit toltunk, Firmino bizony kiszorít, most viszont itt lett volna számodra a lehetőség bizonyítani. Cou kidőlt, Lallana még csak most lábadozik (kezdőként), Bobby dettó maródi volt. Más kérdés, hogy ő – Klopp elmondása szerint – fájó lábbal is edz, mert kemény csávó és leszarja. Node jött a helyedre Origi, két meccs, kétszer eldöntötte, köszöni szépen ezen nincs többet nálam magyarázni. Harmadik csatárnak lenni egy nem csatárheavy csapatban meg vetőkártya szerintem nem a legjobb karrier. És nem, nem azért mondom ezt, mert Origi jobb csatár nálad (bár pl. labdamegtartó, védővel bírkózó skilljeit többre becsülöm), hanem mert ha 2 hónap múlva lesz ilyen, tudom, hogy rá akkor is számíthatunk majd, bármikor beugrik, ha kell.

Egy gól, ennyi van tőlünk ebben a meccsben. Tavaly egy középmezőny tetején lévő, fakóval kiálló Liverpool ellen volt kedvük focizni, játszottunk is egy jó ki-ki meccset, akkor éppen a 2-1 görbébbik fele volt a nevünk mellett. Most mi vagyunk bajnokság (egyik) éllovasa, az ellenállhatatlan támadóalakulat birtokosa, aki ellen még egy egyébként nemszar Southampton is behúzza a kéziféket. Míg ők az utóbbi 5 meccsen 3-szor zakóztak, köztük fájdalmas tényként a Middlesbrough, még fájdalmasabbként pedig a sünök ellen. Nem akarnak majd ők lófaszt se, nálunk meg elég meggyötört az ikarus törő alakulat. Mané mondjuk úgy, elég rozsdás az utóbbi időben (szart azért mégse mondhatok, még), Lallana és Bobby is sérülésből jön vissza, ha valami, akkor a mostani szitu egy elég enervált iszapbírkózást vetít előre, pláne egy hétközi kupameccsel a hátunk mögött. Én megint Origiban tudok bízni, hátha bekalamol egyet, ez nálam az elméleti maximum, ami ebben a meccsben van.

Vagy Woodhouset megint megszállja Fowler szelleme.