Palasz Londoné

Már csak egy meccs van hátra, hogy ránézhessünk a tabellára, ehhez pedig Bentekével kell szembenézni. Ízlelgessük, Benteke a nemezisünk. Pontosan azt testesíti meg, amivel a legnagyobb szopórollert hajtjuk. Érdekes meccs lesz, a kezdeti sok rangadó után következő city elleniig tartó kiscsapatokkal kikövezett úton.

Ellenfelünk tavaly majdnem megnyerte az FA kupát, igaz azóta távozott két meghatározó gyors szélsőjük Gayle a Newcastlebe, Bolasie pedig a Evertonba. Nagy erősségeik mellett a ballasztot is kidobták Chamakh és Adebayor személyében. Ezek a távozók megalapozták az érkezők folyamát. Bolasie pénzből egy az egyben megvették tőlünk szeretett betonemberünket, Bentekét a bóját. Gayle helyett pedig Townsend jött a ‘castleből. A bóják képzeletbeli minőség szerinti tornasorában Big Ben igen előkelő helyen van Ibra hónalja alatt, viszont az idő neki dolgozik. Egy dimenziós ember, ismerjük láttuk tavaly mit tud, de azt kőkeményen, stabilan, ha esik, ha fúj. Ez kb. két dolog, a hátulról felkúrt labdába fejjel beleérni, valamint szemben a kapuval a tizenhatoson belül a kapu irányába juttatni azt. Mondhatni egyszerű a skilltára, mint egy százas szögnek.

Mivel kiadtak rá egy kisebb közép-afrikai ország havi büdzséjét joggal várható Pardewtól, hogy a mélyebb kvantumfizikai ismeretek nélkül is értelmezhető képességeinek csúcsra járatására építi a játékot. Pardew jobbkeze a pályán Cabaye, aki követtek a palotába a kastélyból, ott lesz a középpályán, valamint az örök tehetség Zaha és pajtása Townsend fogják tömni lasztival a balga belgát. Mindegy lesz, hogy a labda áll, repül, forog, pörög, gurul, sír, ők bizony megfogják próbálni Bentekét fejen rúgni vele. Milyen meglepő, pont az ilyen támadások képesek elbizonytalanítani a védelmünket, mint az vágóállatot az ipari sokkoló. Pardew a balul sikerült Step Up 13 castingja után erősítette keretét a tapasztalt Mandandával, Flaminivel szabadon igazolhatóként, valamint Tomkinst hozta el a WHU-tól, de rá nem érdemes karaktert pazarolni eltiltása miatt. Nagyjából a két négyesláncot (szintén ismerőssel a szélen Kelly személyében) fogjuk látni, elől pedig inverz világítótoronyként egy ismerőst. Két kérdéses alap emberük Dann a védelemből, aki Tomkinsszal együtt már nagy érvágás lenne, valamint Puncheon a támadó szekcióból.

Tudjátok, mi az, hogy nemezis? Az érintett erősebb fél kinyilatkoztatása a méltó büntetés mértékét illetően. Az érintett fél jelen esetben egy szadista állat… én.

A mi portánkon sérülésnek, rosszkedvnek nyoma sincs. Mindenki vidám, sokat mosolyog és edz gőzerővel. Megvolt a ligakupa menetelés giga sikere, a T’ham B-t zúzta meg kedden a fakó sorunk. Nem látok okot arra, hogy ne a legerősebb kezdőnkkel menjünk a meccsre, Kariusszal a kapuban, Milner-Lovren-Matip-Clyne védősorral, előttük Henderson-Wijnaldum-Lallana, majd a támadóhármas, két brazil és egy festő. Szokás szerint a fluid támadó sorunk nyomás alá helyezi a védelmet és magasan szerzett labdákból könnyed támadásokat vezet. Aztán gól. És még egy és még egy. Aztán kihagyjuk az összes többi helyzetet és a második félidő közepe táján kapunk egy gólt rögzítettből. 3-1-re nyerünk simán, egy két beadásnál szívjuk majd a fogunkat de lényegesen nagyobb erőt képviselünk ennél a bölcsesség nélküli Pallasznál. Végre a tabella éléről figyelhetünk ilyen korai szakaszában a bajnokságnak, amire három éve volt utoljára precedens. Ezekből a középcsapatos meccsekből kell hozni a kötelezőt, szépen építve a csapat önbizalmát, amelyről néha már el is hiszem, hogy nem roppan össze az első pontrúgásból kapott gól után.

Fura úgy posztot írni, hogy semmi jel nem utal arra, hogy fájdalmas lesz a meccs. A Palace védelem zavarba hozható azzal, amit tudunk, vihar előtti csend érzés is lehetne ez, de úgy gondolom inkább faszák leszünk ma és a fostengert hátrahagyjuk. Nyerünk.